Együtt, szabadon – ezek a hívószavai annak a frissen szervezett színházi alkotóközösségnek, amely az Orlai Produkciós Irodához kötődő színészek, rendezők, tervezők és más alkotók egy részéből alakult meg nemrégiben. A közös munka nem új keletű, hiszen mindenki több éve dolgozik már együtt a projektalapon működő produkciós irodával, a komolyabb szintre emelt együttműködés azonban több szempontból is indokolttá és időszerűvé vált.
Orlai Tibor (Fotó/Forrás: Gergely Bea / Orlai Produkciós Iroda)
Nem szeretném, hogy bárki azt gondolja, hogy mi most egy társulatot akarunk alapítani
– kezdi a beszélgetést Orlai Tibor, aki az elmúlt években jelentős színházi műhelyt hozott létre, amely évente hat-hét bemutatóval és több mint húsz repertoáron tartott előadással várja a közönséget – sőt ha úgy adódik, házhoz is megy, hiszen tájelőadásokat is rendszeresen szervez. „Hívhatjuk esetleg kvázi társulatnak, ami egy szoros együttműködést, szövetséget takar a művészek és közöttünk, a művészi szabadság maximális tiszteletben tartása mellett” – teszi hozzá.
Mérföldkövek
Orlai Tibor (Fotó/Forrás: Takács Attila / Orlai Produkciós Iroda)
A történet 1997-re nyúlik vissza, amikor Orlai Tibor megalapította produkciós irodáját. A kezdeti évek után 2006-ban jelentkezett első önálló színházi produkciójával, a Hat hét, hat tánccal, a főszerepben Vári Évával és Kulka Jánossal. A következő komolyabb mérföldkövet az jelentette, amikor 2010-ben beköltöztek a Belvárosi Színházba, ahol azóta is folyamatosan játszanak. Az eleinte havi öt-hat nagyszínpadi előadás mára húsz-huszonötre nőtt, amivel párhuzamosan számos stúdió előadás is szerepel a kínálatban egyéb helyszíneken. „Évről évre sok izgalmas, értékes előadással jelentkezünk, amelyeknek egy jelentős részében ismert művészek lépnek fel. A profilunk meghatározó részét minőségi, hiteles, szórakoztató előadások adják” – jellemzi a repertoárt Orlai Tibor.
A nagyszámú előadást azonban egyre nehezebb volt egyeztetni a sokfelől érkező színészekkel, akiknek sokszor egyéb vállalásaikkal ütközött a műsorterv. „Ekkor merült fel annak az igénye, hogy jó lenne, ha a hozzánk szorosabban kötődő művészekkel kialakítanánk egy olyan együttműködést, ami által könnyebben tudnánk megtervezni a műsorunkat.”
A jelenleg tizenkét színészt tömörítő kvázi társulatban találjuk Hernádi Juditot, Benedek Miklóst, Kovács Patríciát, Schruff Milánt, Szabó Kimmel Tamást, Szikszai Rémuszt, Mészáros Mátét és Nagy Dániel Viktort, akik eddig is több előadásban feltűntek már, és jelenleg máshol nincsenek állandó társulati tagságban. Mellettük olyanok is a szorosabb együttműködés mellett döntöttek, akik eddig kőszínházi társulatokat erősítettek, mint Járó Zsuzsa és Péter Kata a Vígszínházból, vagy Ötvös András a budapesti Katonából. „Az elmúlt években kialakult egy olyan mag körülöttünk, akikkel már nemcsak projektalapon dolgoztunk együtt, hanem szinte évados szintű lett az együttműködés – jegyzi meg Orlai Tibor, hozzátéve: – „Mindenki saját akaratából döntött úgy, hogy csatlakozik ehhez a mostani kezdeményezéshez,
én soha senkit nem csábítottam el sehonnan,
senkinek nem mondtam, hogy hagyjon ott egy társulatot. Nem kívántam szövetségeket felrúgni.”
Együtt, szabadon (Fotó/Forrás: Orlai Produkciós Iroda)
A csapatban találjuk a még egyetemista László Lilit, továbbá olyan rendezőket is, mint Pelsőczy Réka, Göttinger Pál, Szikszai Rémusz vagy Znamenák István. Az új felállás arculatának kialakításában oroszlánrészt vállalt a produkciós iroda előadásaiban többnyire , fordítóként, dramaturgként tevékenykedő Zöldi Gergely is, már-már művészeti vezetőként.
Egy lépéssel mások előtt
„Azt az utat keressük, ahogy egy struktúrán kívüli magánszínház Magyarországon úgy tud működni, hogy ezzel se saját magát, se a vele szorosan együttműködő művészeket nem köti gúzsba, nem tesz senkire olyan terheket és kötelezettségeket, amik irreálisak lennének” – foglalja össze az iroda vezetője, aki azt ígérte a csatlakozó művészeknek, hogy évadonként minimum két bemutatót garantál nekik, emellett pedig abszolút szabadságot élvezhetnek, tehát szerepelhetnek másik színházban vagy filmben is. „Csak annyit kérünk, hogy az egyeztetésnél elsőbbséget élvezzünk” – jegyzi meg.
Orlai Tibor úgy véli, egy ilyen megállapodás egzisztenciális biztonságot jelenthet mind a művészek, mind a produkciós iroda számára.
Egy ilyen döntést akkor hoz meg az ember, ha mer előre gondolkodni.
Ha mi ebben nem hinnék, nem vállalnánk fel egy ilyen kezdeményezést, hiszen nem tudnánk betartani ígéretünket. Ez nagyobb biztonságot jelenthet a művészeknek adott esetben, mint a szabadúszás” – teszi hozzá.
Orlai Tibor és Göttinger Pál a Családi játszmák olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Takács Attila / Orlai Produkciós Iroda)
„Fontos, hogy a szakmai kiteljesedés lehetőségét is megteremtsük a színészeinknek” – folytatja Orlai, amire példaként a repertoáron szereplő monodrámákat hozza fel: „Különösen jónak tartom, ha nagy formátumú művészek egyszemélyes előadásokban mutatják meg magukat, ami a saját művészi fejlődésük egy újabb lépcsője lehet.”
A produkciós iroda előtt most is sűrű nyár áll, hiszen gyakorlatilag ilyenkor készítik elő a következő évadot. Az első bemutató június végén lesz a Belvárosi Színházban Családi játszmák címmel, amit Göttinger Pál rendez. Ez lesz Ötvös András debütálása az Orlai Produkciós Irodánál nagyszínpadon. Ezt követően Novák Eszter fogja rendezni Vőlegényt Szabó Kimmel Tamással és Kovács Patríciával a főszerepben, de sok olyan művész is megjelenik majd, akik eddig még nem dolgoztak Orlai Tiborral, mint például Tóth Ildikó vagy Gazsó György. Szeptemberben mutatják be a Kételyt Udvaros Dorottyával és Fekete Ernővel a főszerepben, készítenek a sportolói doppingolásról szóló előadást is Tagadj Tagadj Tagadj címmel a Hatszín Teátrummal közösen, Szikszai Rémusz rendezésében az Oroszlán, télen című darabot – Hernádi Judit és Gálffi László főszereplésével –, de a Dühöngő ifjúság is ott szerepel a jövő évad bemutatói között, amit a tervek szerint immár az új alapokra helyezett együttműködés jegyében hoznak létre.
hírlevél
