Színház

Örök kérdések – négy nap a POSZT-on

2017.06.16. 14:07
Ajánlom
Kritikusunk elsősorban a két határon túli produkció miatt utazott Pécsre, de részt vett a POSZT további programjain is, így a Nyílt fórum felolvasó színházi produkcióin, valamint további versenyelőadásokon.

Sok néző, bizonyára a többség, azzal a hittel kapkodja el POSZT jegyeit, hogy az évad legjobb előadásait fogja látni. Bizonyára a válogatóknak is ez az ambíciójuk. Elég sokat látott néző persze jól tudja, hogy művészetben a legjobb mennyire szubjektív fogalom. Vannak persze objektív szakmai kritériumok, de azokon túl minden ízlés, világlátás, sőt divat, pillanatnyi trend, miegyéb kérdése.

Most is csak három – jegyzet a POSZT elé

Kapcsolódó

Most is csak három – jegyzet a POSZT elé

Június 8-án kezdetét vette a magyar nyelvű színházi előadások éves mustrája, a Pécsi Országos Színházi Találkozó. Az idei versenyprogramról egy korábbi válogató, a Fidelión rendszeresen publikáló kritikus, Zappe László mondja el véleményét.

Arról már nem is szólva, hogy az előadások egymásutánja, egymás mellettisége is mennyire képes befolyásolni a befogadást. Az egyik elemző beszélgetésen hangzott el, hogy a Kivilágos kivirradtig miskolci előadásában is, meg a Kecskemétről jött Apátlanul (Platonov) produkcióban is isznak és zsidóznak. És ha belegondolunk, e külsőség nyomán rá kell jönnünk, hogy a két darab ugyanarról is szól. Valamikor, az előző századfordulón éppúgy bomlik a nemzet gerincét képező nemesi középosztály életformája, gondolkodásmódja és morálja Magyarországon, mint Oroszországban. És mindkettőben fölismerhetjük saját, mai kételyeinket, bizonytalanságainkat, aggodalmainkat.

poszt színház pécs

poszt színház pécs (Fotó/Forrás: Hegyi Júlia Lily / Poszt)

Ám az ilyesmi a fesztivál előre nem látható, habár elvárható hozadéka. Bizonyos hiányok pótlása viszont előre látható, tervezhető. Én azért utaztam Pécsre, hogy lássam azt a két határon túli produkciót, amelyet évad közben nem tudtam megnézni. Az viszont előre nem kalkulálható haszon volt, hogy a szabadon maradt estéimen újra láthattam a miskolci Kivilágos kivirradtig-ot és az Örkény Mesél a bécsi erdő jét. Másodszor is nagy élményt adott mindkettő.

Pécsi Nemzeti Színház

Pécsi Nemzeti Színház (Fotó/Forrás: Hegyi Júlia Lily / Poszt)

Aztán várható, de nem tervezhető haszon minden esztendőben a Nyílt fórum felolvasó színháza, ahol új magyar darabokkal lehet találkozni – éppen a kidolgozatlan előadásmód miatt különösen izgalmas megvalósulásban. Amikor a szövegen nem hagy nyomot igazán végiggondolt rendezői szándék, inkább működik az elemi színészi ösztön. Ezúttal pedig a Dramaturg Céh külön élvezetet is nyújtott azzal, hogy a korábban a Deszkán, Debrecenben csíraformában bemutatott és tárgyalt darabokat prezentálta kifejlettebb, mondhatni szinte kész állapotban. Az egymásmellettiség véletlenek pedig ebben a műfajban is adott többletet, hiszen Bán Zsófia kettős című művét nem lehet nem összevetni a Kovács-ikrek (Viktor és Dominik) Jégtortájával. A huszadik századon végigkínlódott életek rímelnek egymásra, erősítik egymás hatását.

De mint említettem, mindez csak ráadás volt, valójában nem ezekért az élményekért mentem Pécsre. Hanem a marosvásárhelyi Retromadárért és a kolozsvári A mélyben-ért. Úgy is lehetne mondani, hogy

az erdélyi magyar színjátszás két meghatározó együttese miatt.
Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan

Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan (Fotó/Forrás: Rab Zoltán / Marosvásárhelyi Nemzeti Színház)

Ezekben csöppet csalódtam. A formátuma persze egyik előadásnak sem vitatható, tehát eszemben sincs megkérdőjelezni létjogosultságukat a POSZT-on.

Mindössze olyasmikről van szó, mint hogy Radu Afrim alkotása, amelynek teljes címe Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan, már a személyes érintettség okán is, mondhatni helyből ellökött magától. Amit itt blokknak mondanak, azt mi panelnek hívtuk, és magam is laktam ilyenben a hetvenes-nyolcvanas években, bő másfél évtizeden át. Lényegileg mások az emlékeim, mint amit a román rendező felvázol. Afrim blokkja vertikális falu. A lakások egymás fölé épültek, a porta meg az utca. De az emberi viszonyok, mentalitások falusiasak. Mindenki mindenkit ismer, mindenki midenkiről tud mindenfélét, drukkolnak egymás életének. Mondhatni katalizátorként működik, hogy Muresan nénit, aki a ház előtti padon üldögél, elhagyta a férje, és ezért mindenki együttérez és tapintatoskodik vele. Magyarországi fővárosi lakótelepen ezt elképzelhetetlennek éreztem, és ebben a másnapi beszélgetés egyik hozzászólója is megerősített.

Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan

Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan (Fotó/Forrás: Hegyi Júlia Lily / Poszt)

A ráismerés és rá nem ismerés kettőssége élből bosszant, ingerel, ellenállásra késztet.

A retronosztalgia pedig, amelynek meghatott érzelmessége, sőt néha érzelgőssége a szerző-rendező minden csipkelődő, fanyarkodó gesztusán is átüt, csak fokozza ezt az ellenállást bennem. Napok kellenek hozzá, hogy meglássam és belássam helyiérdekű igazságát, amitől otthonában hatalmas siker, és színházi értékeit, bennük a marosvásárhelyi társulat erejét, László Csaba, Berekméri Katalin, B. Fülöp Erzsébet, Lőrincz Ágnes, Kiss Bora amúgy már sokszor megcsodált színészetét.

Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan

Retromadár blokknak csapódik és forró aszfaltra zuhan (Fotó/Forrás: Hegyi Júlia Lily / Poszt)

Lényegét tekintve hasonlóan, de mégis egészen másként éltem át a kolozsváriak Gorkij-produkcióját, A mélyben-t. Tulajdonképpen értékelni tudom a díszlet szinte pimasz szellemességét. Nyilván nem véletlen, hogy a sokáig megszokott Éjjeli menedékhely helyett az eredetit jobban közelítő címet alkalmazzák egy olyan előadáshoz, amely egy cseréptelen padláson játszódik, ahol a tetőléceken folyamatosan átfúj a szél, amit nyomatékosít a jobb oldalt végig mocorgó nejlonborítás.

Csak az a baj, hogy az előadásból alig látni valamit.
A mélyben

A mélyben (Fotó/Forrás: Poszt)

Lehet, hogy ez a vendégjáték kiszámíthatatlan körülményei miatt van így, de az sem kizárt, hogy Jurij Kondorszkij rendező szándéka szerint való az állandó alulvilágítás, ami miatt időnként apró, de ólomsúlyú álommanók telepszenek a szempillámra. Az viszont biztos, hogy én szinte csak a díszlet első negyedét-harmadát látom, aki beljebb kerül, annak csak a hangját hallom. És nem minden színészé olyan karakteres, mint Bogdán Zsolté vagy Keresztes Sándoré, hogy a sötétből is azonosítani tudom. Volt persze már jó néhány találkozásom a darabbal, így nem mondhatom, hogy nem értettem, de hogy mit fogott föl belőle az a néző, aki esetleg először látta, azt elképzelni sem tudom. Illetve abban biztos vagyok, hogy a hangulatát megérezte. A rendező atmoszféra-, és képteremtő ereje feltétlen érvényesül.

A mélyben

A mélyben (Fotó/Forrás: Hajdú Zsófia / Poszt)

És érvényesül minden színész is, ha nem is mindig. A rendező ügyel arra, hogy egyszer legalább mindenki előre jusson és megmutathassa magát. Leggyakrabban természetesen a Vaszka Pepelt játszó Viola Gábor, akinek a tényleges alakításáról viszont igencsak elvonja a figyelmet kakastaréjszerű punk frizurája. Hatházi András bonyodalmas lelkű, gátlásos zsarnoknak ábrázolja a háztulajdonost, Dimény Áron színésze kellően megtört jellem, Laczó Júlia szépen megszenvedi Anna sorsát, Szűcs Ervin robusztus báró, Keresztes Sándor kerekesszékből osztja az életbölcsességet. Bogdán Zsolt Luka szerepében keresztként viseli a világ szenvedésiét. Kicsit mintha kérkedne is vele, amikor a darab végén, mint aki jól végezte dolgát ismét magára ölti, hogy tovább menjen. Mintha végzett volna valamit, vagy dolga lenne valahol másutt.

Nem kétséges, kérdéseket hagy maga után az előadás. Igaz, örök kérdéseket.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Klasszikus

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Vizuál

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.
Klasszikus

Herbert von Karajan is bekerült Madame Tussauds panoptikumába

A legendás osztrák karmester viaszszobrát hétfőn leplezték le Bécsben. Hat hónapon át dolgoztak rajta.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.
Színház hírek

Ők a Színikritikusok díja várományosai

A Színházi Kritikusok Céhe 39. alkalommal adja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeinek járó elismerést szeptemberben.