„A Kőszegi Várszínház tavaly A bosszú fogadójával indította el a magyar színházi életben egyedülálló vállalását: Kőszeghez kapcsolódó, új magyar történelmi kamaradarabok bemutatását, amelyek a mi ötleteinkre épülnek. Bár történelmi alakok a szereplők, ezek a művek nem történelmi tablók: emberi sorsokról, sűrített emberi helyzetekről szólnak. Az Örökösökkel visszalépünk a 15. századba, a Garai család történetéhez. Az előadás nem dokumentumdráma, de történész segítőnk, E. Kovács Péter szakmai jelenléte biztos támpontot ad”, mondta Pócza Zoltán, a várszínház igazgatója.
Varga Izabella és Őze Áron (Fotó/Forrás: Kovács Milán / Kőszegi Várszínház)
„Egy hatszáz évvel ezelőtti világot akkor tudunk igazán megmutatni, ha nem vitrinbe tesszük, hanem hagyjuk megszólalni benne az embert. Ezt teszi Pünkösdi Lili [lapunk állandó, külsős szerzője – a szerk.] darabja. A szerző azt írta meg érzékenyen, hogy a viselkedésminták, a félelmek, az érdekek szinte mindig ugyanazok. A környezet, a kor változik – az ember kevésbé. Miközben az Örökösök a régmúltban játszódik – nyilván él a színházi fikció szabadságával –,
a néző egészen biztosan ráismer a jelen helyzeteire is.
Vagyis ez nem egy történelem lecke: különböző sorsok, hitek, szándékok keresztezik egymást. Nem a történelmi távolságot érezzük, hanem az emberi közelséget. Minden szereplő ugyanazokkal a belső dilemmákkal küzd: meddig tart a hűség és mikor válik önfeladássá”, fogalmazott Csiby Gergely, az Örökösök rendezője.
Őze Áron játssza Garai Miklós nádort, akit nagyszerű diplomatának tartottak – európai kortársak „Magyarország nagy grófjának” nevezték –, emellett a magyar főurak szövetségének, a Sárkányrendnek is egyik alapítója volt: „Garai Miklós nádor, Cillei Anna, a felesége, Cillei Borbála, a királyné, Anna húga nem választják a helyzetüket – beleszületnek. Nem csak birtokokat és címeket örökölnek: kérdéseket, félelmeket, titkokat, esküket, hűséget és árulást, s azt a terhet, hogy mindezzel együtt kell élniük. Én leginkább azt a férfit látom Garai nádorban, akinek végig kellett néznie az apja kivégzését – tehetetlenül. Ez is az öröksége: a trauma. Minden döntése ebből fakad: nem akar még egyszer tehetetlen lenni. A darabban Garai nem afféle hősként pózol. Folyamatosan mérlegel. Van egy mondata, hogy a nádor mindig kétfelé figyel – a király szavára és a saját lelkiismeretére. Példája számomra az, hogy akkor is vállalni kell a döntést, ha nincs jó megoldás.”
Varga Izabella és Bánfalvi Eszter (Fotó/Forrás: Kovács Milán / Kőszegi Várszínház)
Bánfalvi Eszter Cillei Borbálát, a királynét alakítja az Örökösökben. Számára nem ismeretlen a történelmi nőalakok világa: tavaly Széchy Máriát formálta meg a Kőszegi Várszínházban. Most azonban egészen más hangsúlyok mentén gondolkodik a szerepéről: „Az a legizgalmasabb ebben a műben, ami ma is nagyon érvényes tud lenni: egy nő, aki gondolkodik, aki kíváncsi, aki része akar lenni annak a világnak, amelyben él.
Ezek nagyon alapvető emberi késztetések. De akadályokat emelnek elé.
Nem a státusza felől közelítem meg Borbálát, hanem az ember felől. Ha ez sikerül, akkor talán közösséget lehet érezni vele. Mert itt nem a rang a lényeg, hanem a kapcsolódási vágy és az az út, amit ez az ember bejár. Cillei Borbála nagyon nagy tétekkel játszik: az élete, a szabadsága forog kockán, és ő ezt pontosan tudja. Egyszerűen nem tud máshogy működni – ilyen a személyisége. Másfelől az is fontos az Örökösökben, ahogyan a történetben kirajzolódik: egy kisebb közösségben sok minden megvalósítható – álmok, vágyak, szabadságok. De amikor mindez nagyban jelenik meg, már egészen más törvényszerűségek, erőviszonyok érvényesülnek. Ennek a kettőssége nagyon fájdalmas.”
Varga Izabella először játszik a Kőszegi Várszínházban: Garai Miklós feleségét, Cillei Annát formálja meg. Egy olyan asszonyt, akinek az élete kívülről rendezettnek tűnik, belülről azonban folyamatos alkalmazkodás és mérlegelés: „Anna rangot örököl, politikai szövetségek része, dinasztikus döntések eszköze, vagyis a szerepe adott. Az igazi kérdés az, hogyan lehet ebben a kijelölt helyzetben mégis megőriznie a méltóságát. Anna nemcsak nádorfeleség, hanem a királyné nővére is: édesanyjuk korai halála után részben ő nevelte fel húgát, Cillei Borbálát is. Ez a kapcsolat nagyon összetett, van benne felelősség, szeretet, de kimondatlan terhet is jelent.
Már az elején rendkívül erősen megszólított a darab.
Szeretem Cillei Anna figuráját. Abban hisz, hogy a másokért vállalt felelősség értelmet ad az életnek. Ez tartja egyben. De a történet végére még ez a biztosnak hitt kapaszkodó is meginog. Megrendítő az a felismerés, amikor egy ennyire tudatos, fegyelmezett nő is eljut a tehetetlenségig, oda, hogy néha az egyetlen lehetőség a hallgatás és az elfogadás.”
Epres Attila és Tóth András (Fotó/Forrás: Kovács Milán / Kőszegi Várszínház)
Epres Attila – a darabban Izsák, a zsidó borkereskedő – szerint az Örökösök a történelmi háttér ellenére nagyon mai kérdéseket vet fel: „A darab egyik legnagyobb ereje éppen az, hogy ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek a látszólag nemesen beszélgető, urasan viselkedő emberek, mint mi – a családunkban, a munkahelyünkön, a városunkban. A hatalomhoz való viszony, a kiszolgáltatottság, a bizalom kérdései – ezek egyáltalán nem múltidejűek, nagyon is létező dolgok ma is. A dialógusok nem emelkedett pózokból építkeznek, hanem valódi, élő, emberi beszédhelyzetekből. Nekem ez a stílus nagyon tetszik, és örülök, hogy benne lehetek az előadásban. Eddig csaknem kétszáz bemutatóm volt, de most játszom először zsidó karaktert. Izsák gondolkodásmódja, a sajátos, gyakran váratlan logika nagyon izgalmas,
van benne egy állandó bölcsességkeresés, és egy nagyon jó furfang is.
Ez a figura eddig kimaradt a repertoáromból, Pünkösdi Lili megírta nekem.”
Tóth András szintén először szerepel a Kőszegi Várszínházban. Johannest, a ferences szerzetest játssza. Szerinte bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a történelmi folyamatok irányítják az emberek életét, valójában sokszor főként az érzelmek, a személyes kapcsolatok és az egyéni helyzetek a döntőek: „Én azt szeretem, amikor egy történelmi darab úgy nyúl a múlthoz, hogy közben megmutatja: ezek az emberek nem voltak egyszerűbbek nálunk. Csak más körülmények között éltek – de ugyanazzal az emberi bonyolultsággal.”
Trifusz Péter, az Örökösök látványtervezője arról beszélt: „Nem történelmi illusztrációt akartunk létrehozni, sem valamiféle múzeumi keretbe zárni a történetet. Engem az érdekelt, hogyan lehet a régmúltat úgy megidézni, hogy a vizuális világ ne ránehezedjen az előadásra, inkább teret adjon az emberi helyzeteknek, ugyanakkor a karakterek társadalmi helyzete, rangja, világa mégis érzékelhető legyen. Szerintem az árnyalt jelzések erősebben működnek, mint a teljes rekonstrukció, ami bezárja a képzeletet. A történet az eredeti közegében, a kőszegi vár lovagtermében játszódik: a térnek saját emlékezete van, amit tiszteletben kell tartani. Ezért a vizuális megoldásokban párbeszédbe léptünk a hely szellemiségével. Ebben a térben a történet ma tud megszólalni.”
Fejléckép: Az Örökösök alkotói – Csiby Gergely, Őze Áron, Tóth András, Varga Izabella, Epres Attila és Bánfalvi Eszter (fotó / forrás: Kovács Milán / Kőszegi Várszínház)
hírlevél
