Agresszivitás és kifinomultság
Az eredetileg áprilisra tervezett bemutatót többször is el kellett halasztani a járványügyi helyzet miatt, azonban október 30-án végre sor kerül a premierre a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínében. A koreográfiáért ezúttal Dragos Dániel felel, akinek
ez az első nagy volumenű koreográfusi munkája a Miskolci Balettnél.
– Magyarországon táncjáték formájában még nem volt látható ez az előadás és úgy gondoltuk, hogy itt lehetőségünk van elmenni az elvontabb megfogalmazás felé mind dramaturgiailag, mind pedig a koreográfiában – meséli a koreográfus-táncművész. – Egy olyan cselekményt, aminek az erőszak van a középpontjában, csak úgy lehet hitelesen átadni, ha realisztikus. Az erőszakkal járó megalázást és megaláztatottságot azonban nem csak a felszínen akarjuk megmutatni; az a cél, hogy a nézőben is megrendüljön valami az érzelmi felismerés hatására – avat be a részletekbe Dragos Dániel.
Ezt támasztja alá Kozma Attila, a Miskolci Balett művészeti vezetője, az előadás rendezője-dramaturgja is. – A főszereplő és a bandája eléggé szélsőségesen éli meg a társadalmi helyzeteket.
A brutalitást itt a saját szintjén mutathatjuk meg, hiszen nem öncélú. Alex valamilyen szinten a brutalitás „művésze”.
Az előadásban nem őt mint bűnözőt, hanem a döntés szabadságát avatjuk szentté. Más kérdés, hogy milyen ez a döntés, de az eredeti mű is éppen a saját döntéseink szabadságát vitatja – részletezi a rendező. – A kortárs művészet lényege, hogy hagy szabadon gondolkodni, és ebben az előadásban mi is erre törekszünk – hangsúlyozza Kozma Attila.
Alexet Márton Richárd János alakítja, aki számára ez most egy hirtelen jött főszerep, hiszen eredetileg nem ő alakította volna a főszereplőt, de a járványhelyzet közbeszólt. – Agresszivitás és kifinomultság jellemzi ezt a különös figurát, az erőszakos jelleme mellett magas az intelligenciája is. Sokszor álmodok vele, próbálok „Alex lenni” fejben, átgondolni, átélni, hogy milyen lehet ő. A színpadon most olyan dolgok történnek velem, amik életem során még soha. Verekszünk, kapok én is pofont, alkalmanként valódiakat, amikor pedig nem igaziak az ütések, akkor is nagyon élethűvé próbáljuk őket tenni – meséli a táncművész.
„Az Ikea-ember szétesik”
Tracy Letts a kortárs amerikai drámairodalom egyik legelismertebb alakja. Keszég László rendezésében Magyarországon most először látható a Linda Vista című vígjáték, Lőrinczy Attila fordításában, Harsányi Attilával a főszerepben október 31-én. Keszég László rendező reméli, hogy az életközépi válságot elmesélő történet örökzöld lesz. – Én is éppen egykorú vagyok a főszereplővel, ismerem ezt a periódusát az életnek.
Az életközépi válság témája nem idegen sem egy amerikainak, sem egy magyar nézőnek, bármelyik kontinensen érthető
– mondja a rendező. A főszereplő mellett nagyon komoly női szerepek vannak ebben a darabban, és a másik két férfiszereplőnek is megvan a drámai magja, megvan a szerepben az, amiért érdemes egy színésznek reggel felkelni – emeli ki Keszég László. – Itt, akár egy filmben, több hónap telik el az első pillanattól az utolsóig, így olyan jelenetek sorát láthatja majd a néző, melyeket rendkívül professzionálisan kellett felépíteni, hiszen itt nincs vágás, itt nincs „tíz hónap múlva” felirat – részletezi a rendező. Mint mondja, ez egy rendkívül nehéz főszerep, de nem csupán a folyamatos öltözés miatt.
„Veszek egy nagy levegőt az elején, és kifújom a végén.” Így foglalja össze röviden az előadást Harsányi Attila, akit Wheeler szerepében láthat a közönség – Látunk egy embert elemeire szétesni, mint egy Ikea-bútort.
Ez az Ikea-ember nem annyira stabil, mint egy igazi fából elkészített bútorzat.
Kicsit olyan, mintha pont ilyen világban élnénk, minden össze van tákolva, látszólag stabilan áll egy személyiség a lábán, de lassan kiderül, hogy iszonyatosan ingoványos az élet, még akkor is, ha azt hiszed, hogy be vagy biztosítva minden oldalról. Elkezdenek kihullani a csavarok, és ez az Ikea-ember összeomlik – mondja Harsányi Attila.
Szerinte egy középkorú ember a nézőtéren valószínűleg el fog töprengeni egy-két dolgon az előadás alatt, hiszen biztos, hogy sok férfi életében már megjelent a kapuzárási pánik. – Tarr Béla A torinói ló című filmjében van egy jelenet, ahol megy egy ló. Semmi más nem történik kilenc percig. Rájöttem, hogy ez a ló Wheeler: csak megy, mintha minden lepattanna róla, aztán egyszer csak eltörik a lábát és akkor megszűnik lónak lenni…de akkor mégis mi legyen…? – zárja gondolatait a színművész.
Fejléckép: Jelenet a Gépnarancsból (fotó: Éder Vera)
Támogatott tartalom.