"A történet szerint egy félregépelt e-mail cím miatt levelezni kezd egy nő meg egy férfi, és szinte akaratlanul, de függőjévé válnak ennek a kapcsolatnak. Egyszerűen nem bírják abbahagyni. A tétnélküliség miatt - hiszen nem is ismerik egymást - egyre bizalmasabb viszonyba kerülnek, míg végül olyannyira fontossá válnak egymás számára, hogy feldúlják a saját életüket" - fogalmaz Göttinger Pál az előadás rendezője.
A történet szereplői soha nem találkoznak egymással: Leo és Emma csak e-mailen érintkeznek, így járják be a szerelem csúcsait és hullámvölgyeit. A magát kereső, roppant racionális, jellemzően hűvös és egzakt Leo Leike szerepében Őze Áron, a megnyugodott családanyából a nőiség és nőiesség teljes skáláját bejáró Emmi szerepében Fullajtár Andrea látható.
"Ez egy színészközpontú előadás, nem is nagyon lehetett más, hiszen két egészen kiváló színészről van szó. Tudtuk, hogy előadás sikere tulajdonképpen azon fog múlni, hogy Leo és Emmi között úgy is tud-e sisteregni a levegő, hogy a darab szerint semmilyen fizikai kontaktus nincsen közöttük. Az ötvenet enélkül nem tudtuk volna elérni" - mondja a rendező, akivel a premier előtt is beszélgettünk. Akkor a darab kortársságáról is kérdeztük: "Nem olyan korban született a darab, hogy az ember átadja magát a romantikus érzeteknek. Nem rendeztem még nagyon sok előadást, de több olyan volt, ami tulajdonképpen arról szólt, hogy az ember élesben nem mer nagy szavakat használni. Ez a két ember "tesztüzemben" próbálgatja, hogy mi lesz abból, ha azt írják: "éjjel-nappal magára gondolok". A nő boldog, harmonikus, kiegyensúlyozott házasságban él, de ott nem mondanak ilyeneket. És most talált egy érdekes embert a drót túloldalán, akivel nem kell viselkednie. Időnként leseggfejezik egymást, aztán szerelmes szavakat írnak, aztán a másik ruházatáról érdeklődnek, mint egy telefonszexben. Szinte bármit megtehetnek, és ebben olyan erővel szabadulnak föl, hogy ki sem tudnak lépni. A legnagyobb baj az, hogy megússzák a szerelem kémiai részét. A saját magukéval vannak elfoglalva, nem a másik által generálttal. Nem tudom, akik a nézőtéren fognak ülni, keveredtek-e hasonló helyzetbe. De szerintem mindenki be tud számolni olyanról, hogy vajon hogy az ördögbe' lehet, hogy hajnali két óra, és még mindig a facebooknál ülök, mert fölkerült egy bizonyos lánynak a nyaralási albuma, és faguriga legyek, ha nem lesz benne valahol egy bikinis, úgyhogy végignézem már azt a kétszázötven képet, annak ellenére, hogy párkapcsolatban élek... Erről már születtek tanulmányok, mérhető a gép előtt eltöltött holtidő, nem megy a munka, és csak nézem valaki másnak az életét, aminek egy kis időre én magam is részese leszek."
Őze Áront arról is faggattuk, hogyan építi fel Leo Leike karakterét, milyen élmnyekből merít: "Nem vagyok az a generáció, aki az internet mögött él. Használom, de nem erről szól az életem. Nem is volna időm lájkolgatni, fönt sem vagyok a facebookon. Amúgy is inkább beszélő ember vagyok, mint író, sokkal jobban hiszek a személyes kapcsolatokban, a szembenézésben, a beszélgetésben. De sok olyasmit éltem meg, ami teljesen egybevág Leo Leike különböző periódusaival, döntéseivel, kiborulásaival, játékosságával, mézesmadzagozásaival... Tudom, milyen az, amikor egy férfi egyedül él. Amikor egyedül marad. Ezekből az érzetekből kell jól dolgoznom."
Fullajtár Andreától a nézői reakciók, visszajelzések iránt is érdeklődtünk: "Leveleket is kapunk, sőt, van, hogy utána megvárnak minket. Egyszer ott állt egy pár, hogy már az autóban ültek, de mégis visszajöttek, hogy elmondják, talán fogalmunk sincs, mennyire pontosan játsszuk az egészet. Velük ugyanez történt meg, mindketten kiszálltak egy házasságból, és azóta együtt élnek. Úgy látszik, mégiscsak van ilyen."
Az 50. előadás július 18-án az Óbudai Társaskör kertjében lesz. Augusztus végén a nyíregyházi Vidor Fesztivál versenyprogramjában szerepel a produkció, októbertől pedig ismét a budapesti Belvárosi Színházban találkozhat rendszeresen a közönség az előadással.