Színház

Őze Áron: Az egyéni felelősség most közügy

Művészi szabadság
2020.03.25. 10:25
Ajánlom
A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház is online közvetítéseket tart a teátrum közösségi oldalán a vészhelyzet kihirdetése óta. Az igazgató, Őze Áron színművész-rendező interjúnkban arról is beszél, hogyan működnek virtuálisan, lehet-e készülni a következő évadra, és miként zajlik a családi élet akkor, amikor a privát térbe online bekerült a munkahely, az iskola és a közélet.
aronoiknik-101405.jpg

Őze Áron (Fotó/Forrás: Molnár Miklós)

Megijedtem.

Merthogy?

Feltételeztem, úgyis otthon van, gyorsabban kellene reagálnia a telefonhívásra, mégis nehezebben tudtam elérni, mint máskor. És most az aggodalom csap föl bennem rögtön.

Nincs baj, és köszönöm, hogy rákérdez. Egyébként pontosan ilyen vagyok én is, ha édesanyám a szomszédban nem veszi föl rögtön a telefont, idegesen sietek hozzá. Ami korábban is így volt, de ezekben a napokban sűrített ez a félelem, és vele a másik féltése. Másfelől attól, hogy itthon vagyunk, hogy mások is otthon vannak – legalábbis remélem, mert ez az egyéni felelősség most közügy –, még ugyanúgy folyamatos a munka, sőt sokkal intenzívebb.

Úgy, hogy zárva a színház?

Igen, szó szerint kulcsra. Senki nem mehet be, illetve olykor körbenéz egy ügyeletes munkatárs, aki lehetek én is. De a színház nem szűnik meg azzal, ha az épületére átmenetileg kényszerzár kerül. Minden nap egyeztetek a kollégákkal, beszélek a társulattal telefonon.

Mindenkinek felborult az élete, újra egyensúlyba kell hozni,

ezt mindenki másként intézni, és egy intézményvezetőnek ebben kell segítséget adni, ami jelenleg főként az, hogy legalább egzisztenciálisan biztonságban érezzék magukat a kollégák. A dunaújvárosi színházban két produkció szakadt félbe, két próbafolyamatot állított meg a vészhelyzet elrendelése. Babits Mihály Jónás könyvéből készült fizikai színházi előadást, illetve éppen a vesztegzár előtti napokban fogtunk bele Sipos Imre rendezésében az Utánképzés ittas vezetőknek című Háy János-darabba. Mindkettőnek kifizettük előre a próbadíjait és a teljes előlegeit. A napi egyeztetések pedig arról szólnak, hogyan tervezzük ezt az évadot, miként a következőt, és adjuk be a pályázatokat.

Lehet ilyen válságidőben egyáltalán tervezni?

Kell.

De tényleg hogyan, ha kicsit sem látszik a bizonytalanság vége, a zárlat feloldása?

Én sem azt mondom, hogy ez könnyű. Senkinek nem az. De kellenek tervek, a napok valamiféle rendszerbe navigálása, kicsi kapaszkodók a jövőhöz.

A kinti teljes bizonytalanságot muszáj oldanunk a csaknem biztosra való törekvéssel.

Máskülönben mentálisan dönt le minket ez az állapot, és akkor hiába mozoghatunk majd szabadon ismét, még nehezebb lesz a kiút. Valahogy én azt látom, a kisebb-nagyobb közösségek környékén ki-ki a maga módján igyekszik is a másiknak segíteni, tenni azért, hogy a helyzetből minél jobban kerüljünk ki, például akár megkérdezi a szomszéd, maszkban és kesztyűben, mit hozzon nekünk, ha vásárolni megy, és én is így teszek. Egyszerűen egy giganagyságú közös – önkéntes vagy kötelező – karanténban vagyunk a magunk érdekében, amelyben mindenki egyenlő, s ez talán mindannyiunkból kihozza az együttműködés, a másikra figyelés képességét. Milyen jó lenne ezt fenntartani akkor is, ha már elmúlt a vihar. Kizökkent a világ – rajtunk múlik, hogyan és milyenné állítjuk helyre.

grecso5-101335.jpg

Őze Áron és Grecsó Krisztián (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)

Nyilván nagyon kellenek életszerű mozzanatok ebben a szürreális helyzetben.

Abszolút. Gondoljon csak bele: napok alatt álltunk át egy másik üzemmódba. Az online világ lett a mi új valóságunk. Úgy, hogy ebben semmi gyakorlatunk nem volt. Engem voltaképpen lenyűgöz, ahogyan a pedagógusok online foglalkoznak elképesztő kreativitással a gyerekekkel. Kisfiunk másodikos, és délutánonként még online hegedűórákat is vesz. És játszik az osztálytársaival – online. Gimnazista nagyfiunk sem arra gondol, hogy ez egy hosszú laza időszak, próbál ugyanúgy tanulni, nyilván ő már pontosan érti: most az a kötelező, hogy otthon legyünk nyugodtan és biztonságban. Ebben az anyukájuk, a párom, Auksz Éva a legnagyobb segítség, ő alakítja ki a napi rendszert, fegyelmet tart, mikor van tanulás, mikor szabad foglalkozás, és hogy a közös idők mellett azért legyenek külön idők is.

aronolvas-101416.jpg

Őze Áron

Éva éppen a minap mondta, hogy „na jó, akkor kicsit elmegyek szabadságra”, aztán beült a másik szobába olvasni.

Kellenek ilyen „én-idők”, mivel a privát tér megszűnt, belekerült az iskola, a közélet, a munkahely – online.

Milyen otthon az ön „én-ideje”?

Itt-ott renoválom a családi házat. Festem a kerti lakot. És lett egy újabb kedvenc időtöltésem: azzal, hogy az Arcanum ingyenessé tette online folyóirattárát, olvasok régi színészinterjúkat. Így bukkantam rá édesapám, Őze Lajos vélhetően egyik utolsó interjújára. A Népszabadságnak adta. Azt mondja benne, idézem, előttem van: „Vágyaim? Elkövetkező életem olyan legyen, mint az elmúlt. Színházi munkámban lehet több a végtelenségig, „civil életemben” maradjon, ami van. Szeretnék még huszonöt évig az emberekre olyan hatással lenni, mint eleddig néha sikerült.” 1984 nyarán beszélt így. Néhány hónappal később már sajnos nem élt.

És ha lecseng a vihar, ön szerint rögtön kinyitnak a színházak?

Azt gondolom, hogy nem. A nézők is óvatosabbak lesznek, nem rohanják meg a színházakat, a félelem érzete hosszabban fog kitartani, mint ez a járványkrízis. Ami teljesen érthető. Mi mégis úgy kalkulálunk, hogy talán május végétől már játsszunk – most gyorsan lekopogom –, és

kitoljuk ezt az évadot, vagyis júniusban, júliusban, augusztusban is dolgozunk.

Ezt vállalják a színészek?

Igen, azt tartják normálisnak, hogy idén a nyári szünetet kihagyják. De azért is dolgozunk ugyanúgy nap mint nap – online –, hogy ha már lekerül a zár a színházakról, két hét alatt fel tudjuk venni a „repülési magasságot”, nem kell szinte a nulláról kezdeni a szervezést, az életet. Ebben már komoly támogatást kaptunk mi is a kulturális államtitkárságtól: a kultúra belekerült az első mentőcsomagba. Segítségre számíthatunk a várostól is. Dunaújváros idén 70 éves. Úgy határoztunk, a jövő évadban minden 70 év feletti nézőnk ingyenesen jöhet hozzánk, és ugyanígy Dunaújváros valamennyi egészségügyi dolgozója. Hálásak vagyunk nekik. Ősztől már nem csak virtuálisan.

A sorozat többi része ide kattintva érhető el!

Fejléckép: Őze Áron (fotó: Gordon Eszter)

Teljesen bezár a dunaújvárosi színház, csak online közvetítéseket tartanak

Kapcsolódó

Teljesen bezár a dunaújvárosi színház, csak online közvetítéseket tartanak

Az előzetes tervekkel ellentétben a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza is úgy döntött, hogy a veszélyhelyzet feloldásáig teljesen bezár, próbákat sem tartanak.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Jazz/World

Shadows in the Forest, avagy milyen törékeny az élet – ALBUMPREMIER

Shadows in the Forest címmel jelent meg az MZK Publishingnál Palotás Gábor ütőhangszeres művész új marimba-albuma, amelynek a címadó dalból készült videóklipje is most a Fidelión debütál.
Klasszikus

Elhunyt Fodor Tamás hegedűművész

A Budafoki Dohnányi Zenekar egykori koncertmesterét, a Pesti Vigadó munkatársát váratlanul érte a halál. Egykori munkahelyei fájó szívvel emlékeztek rá.
Plusz

Kapszulák – Patti Smith Nap a Csokonaiban

Október 1-jén, a Patti Smith Napon a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház tereiben a zenét és a szabadságot körbejáró eseménysorozat veszi kezdetét, melynek keretében izgalmas performanszon, felolvasáson, beszélgetésen vehetünk részt és egy különleges, zenehallgató kapszulákból álló installációt is megtekinthetünk.
Vizuál

Idén sem lett jobb hely a világ – megnyílt a World Press Photo kiállítás – Galéria

Megnyitott a World Press Photo kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban. A nemzetközi zsűri idén 130 ország 4066 fotóriporterének 64 823 fotójából válogatta össze a tárlat anyagát, amelyet világszerte százhúsz helyszínen mutatnak be.
Könyv

„Irodalom nélkül nem volna civilizáció sem” – exkluzív interjú Sjónnal

„Bármikor, ha a világ jelentősen változik, azt legelőször az irodalomban lehet észrevenni” – fejtette ki lapunknak adott interjújában Sjón. A PesText Fesztiválon vendégeskedő író-költővel az irodalom jelentőségén túl az izlandi nyelv történetéről, a jó regény ismérveiről és filmes munkáiról beszélgettünk, de elárulta azt is, mire a legbüszkébb.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház portré

Naivától vámpírnőig – Barta Ágnes portréja

„A közösség ereje a legfontosabb számomra. Nem nagyon hiszek az egyéni teljesítményben, a saját jogon, egyedül elért sikerben. Mindig a csapat érdeme, ha egy színész ki tud emelkedni az előadásban” – vallja a Nemzeti Színház művésze, Barta Ágnes, akinek tehetségét Junior Prima Díjjal ismerték el.
Színház portré

A kiugró beugró – Koltai-Nagy Balázs portréja

„Az én feladatom a szórakoztatóiparban az, hogy mindenkinek egységesen ugyanannyit nyújtsak. Ha nem így gondolkodnék, vagy ha ez hiányozna belőlem, akkor gyakorlatilag kivételeznék” – vallja a friss Junior Prima Díjas Koltai-Nagy Balázs színművész, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház tagja.
Színház portré

A díj mint ötödik pecsét – Benedek Dániel portréja

„Amikor elfog a csüggedés, és kilátástalannak látom a dolgot, akkor az univerzum mindig küld egy-egy nénit, aki odajön hozzám az Aldiban, és gratulál a Karamazovhoz” – meséli Benedek Dániel színművész, a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja, aki idén Junior Prima Díjat vehetett át.
Színház ajánló

Valójában ki hal meg, amikor meghalunk? – Ismét színpadon Nádas Péter remekműve

Még egy alkalommal átélhetjük Nádas Péter Saját halál című könyvét színházban: a Dömötör András rendezésében készült felolvasószínházi előadást az író születésnapjára rendezett programsorozat részeként Pannonhalma után Budapesten is bemutatják.
Színház ajánló

Tizenegy pillanat az élet – új bemutatóra készül a Centrál Színház

Mary Page Marlowe története nem ismeretlen a Centrál Színház nézőinek, hiszen 2020-ban, a pandémia idején egyszer már színre került a szívszorító dráma. Most egy kicsit másképp, a szerzői szándékkal megegyező formában mutatják be Tracy Letts darabját.