A 2017 áprilisában bemutatott előadás Parti Nagy Lajos azonos című hosszúprózája alapján született meg Znamenák István rendezésében. Az étkezés ártalmasságáról termékbemutató előadás, a főhős, bizonyos Fibinger tragikomikus nagymonológja, élet-áriája haknikörútja egy állomásán, egy sokat látott, vidéki művelődési ház színpadán.
És miközben a főhős az étkezésről beszél, szó esik életről, halálról, szerelemről, szenvedélyről, az olthatatlan, kéjes dühről, amivel az ember be akarja kebelezni a másikat, a világot, „míg el nem dől vele önnön börtöne és temploma, a kalodányi test.”
A szerző ajánlója az előadás elé:
(Ózoncsülök) Fura helyzet, az előadást ajánlhatom, a szöveget nem illik, mármint dicsérni, szidnom meg nincs miért, szerettem írni. Amikor csak előveszem, kedvem támad visszamenni a szövegbe, és dolgozni vele. Hozzátenni. A színész minden alkalommal ezt csinálja, hozzáteszi az aznapi önmagát. A színész Mészáros Máté. Rendkívüli teljesítmény, ahogy Znamenák István rendezésében estéről estére végigéli, végigdolgozza ezt a nehéz anyagot. Mondanám, hogy az enyémet, de ez így már nem igaz. Ez a szöveg immár az övé, hisz övé az előadás. Valahányszor nézem, elámulok, az új és új gesztusokon, kicsi színészi rátéteken, ahogy kinyílik egy mondat, ahogy erősíti vagy ellenpontozza a játék, ez a roppant intenzív jelenlét, súlyos vanás, röhögséges szomorúság, ami a nagy komikusok sajátja. Az étkezés meg? Nem ártalmasabb, mint az élet. Érdemes kipróbálni – vagyis beülni, hallgatni, nézni üres vagy teli gyomorral, mindegy, hisz mondanom sem kell, hogy az étkezésről beszélve valami másról van szó, önnön másunkról, égiről és földiről, ha tetszik: ózon és csülök együttállásáról a szenvedély terített asztalán.
Parti Nagy Lajos
-093612.jpg/1920)
hírlevél
