Egy háromgyermekes makói csizmadiamester középső fia volt. Az érettségit követően Budapesten a jogi karra iratkozott be, de a nyáron még fellépett szülővárosában néhány műkedvelő előadáson. Őt lepte meg a legjobban, hogy a székesfehérvári színház titkára táncoskomikusi szerződést ajánlott neki, s noha a színi pálya nem izgatta, a kilátásba helyezett fizetés hallatán igent mondott. Az első világháború alatt az olasz fronton szolgált, leszerelése után ismét a fehérvári társulat tagja lett. A következő évtizedben vidéken játszott, 1926-tól Szegeden operettekben és naturbursch (naiv és szeles fiatalember) szerepkörben tett szert népszerűségre. 1930-ban szerződött a fővárosba, 1937-1939 között a Vígszínházban már horribilisnek számító, fellépésenkénti 250 pengős gázsit kapott. A következő néhány évben inkább szerepekre szerződött, klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválót alakított. Korlátozott orgánumát drámai jellemformáló készsége, gesztusai pótolták. A harmincas évek elejétől már sztárnak számított a filmen is. Számtalan kisembert formált meg hitelesen, naturalizmusba hajló parasztábrázolása újdonságnak számított. Időskori szerepei mély humánumot sugároztak.

A hatvanas évek elejétől több magyar filmsiker részese volt, mint Kéri építészmérnök (Fűre lépni szabad), Tamburás (Hattyúdal), Elnök Jóska (Húsz óra). 1964-ben a Cannes-i Filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta - megosztva Ugo Tognazzival - Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében. Páger Antal a második világháború előtt a művészvilágban a jobboldali nézetek képviselője volt, antiszemita művekben is szerepet vállalt, színészi hírneve botlásait is felnagyította. 1944 végén családjával együtt elhagyta az országot, 1945-ben minden filmjét irredentizmus vádjával indexre tették, és megtiltották azok további forgalmazását. Páger 1948-ban Argentínába költözött, 1951-ben az állampolgárságot is megkapta. A helyi magyar Színjátszó Társaság vezetője és színésze volt, festészettel is foglalkozott, képei kiállításokon is szerepeltek. Igazi otthonra azonban nem talált, minden percben a hazatérésre gondolt. Végül 1956 augusztusában kormányengedéllyel érkezett meg Budapestre, rettegve a várható megaláztatásoktól, de kiderült, hogy népszerűsége múlhatatlan. Első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta, Major Tamás és Keleti Márton azonban szóba sem állt vele. Páger ismét a Vígszínházhoz szerződött, a Szent István körúti társulatnál szinte halála napjáig a színpadon volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség. Páger Antal Budapesten hunyt el 1986. december 14-én. Művészi munkáját 1963-ban kiváló művészi címmel, 1965-ben Kossuth-díjjal ismerték el. Szülővárosának képviselőtestülete 2001-ben Páger Antal-díjat alapított, amelyet évente egyszer egy színésznek ítél oda a szakmai kuratórium, és amely Páger Antal pecsétgyűrűjének pontos mása.