Színház

Pap Vera: „Minden nő cipeli a maga sorsát”

2010.10.05. 08:00
Ajánlom
Valóságosan és képletesen is megmerítkezik a megtisztulás fürdőjében a Mikve nyolc női szereplője. Hadar Galron izraeli szerző darabjában a vallási rituálék köntöse mögött megannyi titok, félelem, elhallgatás rejtőzik. A Mikve főnökasszonyát megformáló Pap Verával többek között erről a számunkra egzotikusnak tűnő világról beszélgettünk.

- Milyen nőalakok találkoznak a Mikvében?

- Én vagyok ennek a fürdőnek a felügyelője. Itt kerülnek szóba azok az események, amelyek megtörténnek az azonos havi ciklusú nőkkel. Nyolc teljesen különböző nőalakról van szó. Shoshana, akit én alakítok, nagyon erőteljesen ragaszkodik az előírásokhoz, a rabbi utasításaihoz. Az ortodox zsidó közösségben az élet rendje, hogy a nőknek nagyon keményen be kell tartani az előírásokat. Olvastam egyszer valahol, hogy tulajdonképpen a mikve még fontosabb dolog, mint a zsinagóga. Csak úgy léphetnek be ide a nők, hogy előtte mindent lemosnak magukról. Tisztelni az Istent bárhol, akár otthon is lehet, de megmerítkezni csak természetes, szent vízben lehet a mikvében. A nők alámerülnek, utána elmondanak egy áldást. Ha vannak még további kívánalmaik Isten felé, minden egyes kívánságnál újra megmerítkeznek, majd áldást mondanak. Mindezt a mikve felügyelő jelenlétében kell megtenni. Jönnek különböző sorsú nők. Az egyik egy hatgyerekes családanya, aki jól él a férjével annak ellenére, hogy szegények, a másiknak politikus a férje, a harmadik most kezdte el gyakorolni az ortodox vallását. Maga a szerző, Hadar Galron is egy ilyen közösségből került ki, majd színésznő lett, Angliában színművészetit végzett, utána kezdett írni.

- Mélyen beleástad magad ebbe a világba?

- Igen, mert mi nagyon keveset tudunk az ortodox zsidó kultúráról, mint ahogy a nem ortodox, neológ kultúráról is. Én például katolikus vagyok, kénytelen voltam utána olvasni és barátoktól is tanácsokat kérni. Az egész színdarab ebből a kötött világból való kitörésről szól.

- Shoshanáról mi árulható el?

- Nem árulhatok el róla sokat, mert ez lesz a meglepetés. Minden nő cipeli a maga sorsát, paradox módon fogalmazva a keresztjét, ami szép lassan kiderül az előadás során. Shoshana mindenről hall, mindent tud, de ami ellenkezik az előírásokkal, arról nem hajlandó tudomást venni.

- Az életét is ilyen szigorú rend szerint éli?

- Keményen él, csak aztán kiderül róla is egy bizonyos dolog.

- Neked Pap Veraként milyen a kapcsolatod a rituálékkal?

- Különösebben nincsen kapcsolatom velük. Nem járok templomba, nem gyakorolom a vallást, de azért nekem is megvan a magam hite.

- A nehéz, megszenvedett női sorsok végigkísérik a pályafutásodat.

- Igen, azt hiszem Shoshana is ilyen. Aztán jön egy liberális, haladó gondolkodású, nála sokkal fiatalabb nő - Eszenyi Enikő alakítja -, aki ha úgy tetszik, meg akarja változtatni a szokásokat. Ő indítja el ezt a tulajdonképpeni forradalmat a nyolc nő körében. Kezdetben nehezen fogadják el.

- A színészetben azt szereted, hogy ki tudod játszani a lelkedet. Idestova harmincegy év hűség fűz a Vígszínházhoz. Ez azt jelenti, hogy itt folyamatosan alkalmad nyílik rá?

- Nekem is volt olyan korszakom, amikor úgy gondoltam, hogy nem kapok megfelelő feladatokat. Ezt leszámítva, elég sűrűn értek szerepek, amelyekben kijátszhattam magam. Kezdetben naiva alkatom volt. A váltás abból a szempontból volt nehéz, hogy amíg nem kaptam olyan szerepet, amiben be tudtam bizonyítani, hogy van humorom, nehéz volt az életem. Hiszen mindenki azt gondolta, hogy naivának már öreg vagyok, öregnek meg túl fiatal. Igaz, olyan darabokban, mint Az üvegcipő vagy a Farsang, már elég korán megmutathattam a humoros, groteszk oldalamat is.

- Még főiskolásként valósággal berobbantál a moziba az Angi Verával. Ehhez képest a film elég mostohán bánt veled.

- Borzasztó sok tévéjátékban is szerepeltem egy időben. Az én generációm még ahhoz szokott, hogy a tehetsége alapján hívják. Van bennem egy belső szemérem, ami megakadályozza, hogy kínáljam magam, castingokra járjak, ahogy az ma szokás. Horvai István és Kapás Dezső osztályában végeztem, a tanáraimtól azt tanultam, hogy bármit csinálok, a minőség a legfontosabb. Hogy soha ne adjak ki a kezemből olyan munkát, amiért nem dolgoztam meg maximálisan. Szóval abban nevelkedtem, hogy a tehetség határozza meg a minőséget, ami manapság sajnos nem így van. Én színházi színésznő vagyok, gyakran hívnak előadóestekre, énekes fellépésekre is. Bizonyára meg tudnám csinálni, mégsem tartom magam előadóművésznek.

- Szerinted van-e valamilyen titka a vígszínházi stílusnak?

- Többnyire pejoratív értelemben szokták ezt felemlegetni. Mi valahol univerzális színházat csinálunk, ami magában foglalja az ország legnagyobb, ezeregyszáz férőhelyes nézőterét a Vígben, a hatszáz férőhelyes Pesti Színházat és a Házi Színpadot, ahol hatvanan férnek el.

- A modernséged, a kortalanságod okán alternatív színházak nem keresnek meg?

- Inkább ők jönnek mostanában hozzánk. Egy időben sokat vendégszerepeltem országszerte, Egerben, a Nemzetiben, a Játékszínben. Nemrégiben Szőcs Artur vizsgarendezésében, a Rakott szeszben játszottam, és hamarosan a Vígszínház Period című előadásában dolgozunk együtt.

- Mikve-hasonlattal élve, mi jelenti számodra a testi-lelki feltöltődést, megtisztulást?

- A játék, a próbák, az előadások. Hogy különböző emberek sorsába bújhatok.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Így buliztak régen a sztárok az Oscaron

Közeledik az idei Oscar díjátadó, felkészülésnek megmutatjuk, ki kivel mulatott vagy épp sutyorgott a szünetekben az ötvenes évektől a kilencvenesig. Galéria!
Klasszikus

Megszólalt az ELTE Zenei Tanszékének vezetője a pénzelvonás kapcsán

Múlt héten jelent meg az a közlemény, amelyből kiderült, hogy az ELTE BTK-t érintő 250 millió forintos forrásmegvonás miatt szeptembertől nagyon nehéz lesz megoldani a zongora- és a magánének-oktatást a Zenei Tanszéken. A Fidelio kérdéseire Bodnár Gábor tanszékvezető válaszolt.
Vizuál

Bálványozta a közönség, bolondokházában végezte – 175 éve született Munkácsy Mihály

Stílusát romantikus realizmusnak nevezik, amelyre nem hatottak lényegesen a modern festészeti irányzatok. Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette.
Jazz/World

Borbély Mihály: "Pénzért vagy egoizmusból nincs értelme zenélni"

A több hangszeren és műfajban jártas Borbély Mihály minden zenei és emberi szituációban az átjárhatóságot kutatja. Legközelebb A népzene ünnepén hallhatjuk őt február 23-án a Müpában, tavasszal pedig új jazzlemezét is bemutatja saját formációjával.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház magazin

A társulat kérdéseiről – a közös ügyektől a közügyekig

A Jó kérdés, a Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat sorozatának vendégei februárban a társulatról beszélgettek. A meghívottak, Kováts Adél, Göttinger Pál és Molnár Áron tapasztalatainak, nézőpontjainak megismeréséből és helyenkénti ütköztetéséből izgalmas kép rajzolódott ki a társulatokat illető lehetőségekről, külső és belső elvárásokról.
Színház ajánló

Mennyiért szülnél, anyuci? – új bemutató a FÉMben

Miklós Zsófiával és Kolnai Kovács Gergellyel a főszerepben mutatta be a FÉM Cziczó Attila Fém című abszurd drámáját: Miről álmodik a fiatal? Hírnévről, vagy családról?
Színház premier

Nyakunkon a hurok – Hazai ősbemutatóra készül az Orlai Produkciós Iroda

Bagossy László az Orlai Produkciós Iroda színészeivel állítja színpadra Kerékgyártó István szövegét, amely a szerző Puzzle című darabjából és a Hurok című regényből állt össze. A bemutatót február 23-án tartják a Jurányi Házban.
Színház ajánló

Vígjáték vagy dráma: A pillangók még mindig szabadok a József Attila Színház Stúdiójában

Nagy érdeklődés övezi a hazánkban kevéssé ismert Broadway sikerszerző, Leonard Gershe darabját a József Attila Színházban.
Színház ajánló

Az öldöklés istene - Házaspárbaj az Átriumban

Yasmina Reza világhírű komédiája leleplező őszinteséggel beszél a kispolgári álszentségről, és arról, hogy mindannyiunkban mennyi sérelem, előítélet és düh kavarog.