Színház

Papírmasé-tragédia

2014.02.23. 06:58
Ajánlom
Különös, ellentmondásos történet Trisztán és Izolda végzetes szerelmének középkori legendája, de talán éppen egyszerű igazságoknak ellenálló varázsa tette az európai kultúrtörténet népszerű vándormotívumává. A Budapest Bábszínház előadásán Ady Mária járt. KRITIKA

Szenvedély és morál, szerelem és hűség, sors és akarat csap össze minden változatában, de a hangsúly és a felkínált azonosulási lehetőség interpretációnként változik.

Márton László drámájában elveti a forrásként használt Gottfried von Strassburg-mű verses formáját, de megőrzi annak különös iróniáját, ami a hétköznapi mondatokból építkező pergő dialógusokban még nehezebbé teszi a szereplők közötti kapcsolatok megítélését. Kikacsintó játékossága ugyanis nem sok lehetőséget hagy arra, hogy a lovagi becsület feladását, a sorozatos megcsalást és megcsalatást, majd végül a tragikus halált emelkedett érzelmek motiválják.

Ennek híján egyszeriben lényegessé válik a máskülönben a sorsszerűség szimbólumaként is értelmezhető boszorkányság, amely itt mérgek és bájitalok formájában helyettesíti az összetett emberi kapcsolatokat: a zenetanárként Izolda nevelkedését végigkísérő és meghatározó Trisztánban valóban a tévedésből ivott bűvfőzet, és nem Izolda személyiségének varázsa ébreszt szerelmet. Különösen így tűnik ez a bábszínházi eszközök stilizációjában, ahol a bábok animátorai nem lépnek ki figuráik mögül, hogy háttérben maradva a tárgyak játékára bízzák a mesélést.

Csizmadia Tibor rendezésében pedig ez a játék maga is szatirikus a lovagi megmérettetések groteszk túlzásaival, a melldöngető vitézi becsület, az istenítélet színjátékát vezénylő klerikális erkölcscsőszök álságának karikírozásával, és nem utolsó sorban a kamaszosan követelőző szerelmesekkel, akik - máglyahalál réme ide vagy oda - epekedés és tragikus monológok helyett toporzékolva hiányolják egymást. Ugyanakkor - talán mert a bábok lehetőséget adnak a testiség absztrahált ábrázolására - az ifjúsági előadás beavatás-történetként, a felnőtté válás meséjeként olvassa Trisztán és Izolda legendáját - csakhogy a felelősségvállalás és a saját sors fölötti rendelkezés képességében kicsúcsosodó érési folyamat a bájital révén megszakad.

A szexualitás kezdetben viháncoló férfilesésben és a sebesült, ájult Trisztán izgatott tapogatásában nyilvánul meg, de lassanként komolyra fordul a dolog, nem is annyira Izolda szüzességének a királlyal kötött házasság előtti elvesztésével, mint inkább a nászéjszakát úrnője helyett elháló szűz udvarhölgy áldozatával, aminek apró, alig jelzett személyes tragédiája az első bűn, amit a szerelmesek szenvedélyükért magukra vesznek.

A tragédia kibontakoztatására azonban, éppen a felelősség vállalásának vagy a bűn fölötti morális dilemmának a hiánya miatt ebben az interpretációban nem nyílik tér, így az izgalmat nem az összetett viszonyrendszer vagy ösztön és társadalmi konvenció konfliktusa, hanem Trisztán harci kalandjai és a felszarvazott király kicselezésének praktikái biztosítják. Iróniával átszőtten és bábszínházi stilizációban mindez tényleg kísértetiesen emlékeztet a képregények és fantasy-k felszínes, leegyszerűsített, fordulatos világára. A figurák merev arckifejezésével és animált mozdulataival maga a báb mint eszköz is erősíti a szekvenciákkal, kimerevített momentumokkal, eltúlzott gesztusokkal operáló műfajjal vont párhuzamot, de az átmenet a helyenként kivetített és játékba hozott képregény-részletek vizuális megjelenéséből az előadás látványvilágába ezzel együtt sem zökkenőmentes.

A grafika éles kontrasztjaival és szálkás vonalaival szemben a díszlet, akárcsak a mozgatók ruhái, a nyers papír pasztell színeit vonultatja fel, kulisszát és bábot egyaránt lágyabb formák jellemeznek, a figurák pedig mind nagyságra, mind típusra széles skálán mozognak.

Trisztán (Teszárek Csaba és Bánky Eszter), Izolda (Kovács Judit és Rusz Judit) és Marke király (Ács Norbert és Juhász Ibolya), illetve az udvartartás fából faragott bábfigurák képében jelenik meg, kivéve Izolda kétdimenziós, pergamenre festett, minden szélnek behódoló apját, aki gyengekezű, erőtlen királyként báb a bábok között (a papírlapot Hannus Zoltán kelti életre megkapó játékossággal és humorral). A katonák és mindenféle legyőzendő gonoszok viszont változatos formát öltenek a palástként lebegő papírlap fölé tartott sisaktól a tagonként külön mozgatott hatalmas, üres vérten át a gondosan kidolgozott műanyag sárkányfejben végződő krepp-papír jelmezig.

Attól, hogy a dramaturgiai mozgatórugó, a főszereplőket gyötrő szerelem elvont, jelenségszerű marad, és nem válik személyessé, felerősödnek a történet szereplőivel kapcsolatos ambivalens érzelmek. A megcsalt és kijátszott Márke király a megszólalások szintjén legalább annyira kötődik unokaöccséhez és kedves lovagjához, Trisztánhoz, mint feleségéhez, Izoldához, gesztusaiban azonban inkább jussának követelése, a közvéleménytől való félelem és legfeljebb némi birtoklási vágy testesül meg, mintsem az akármelyikükhöz fűződő valódi szeretet vagy ragaszkodás.

A kamaszos szerelmesek pedig megrekednek az érésben, hiszen a sorsszerűség megnyugtató tudatában, a bájitalra hivatkozva minden felelősséget, tépelődést és meghasonlást kizárva sodródnak az eseményekkel. Nem inognak meg, nem próbálnak ellenállni szenvedélyüknek, mintha szóba sem jöhetne, hogy a maguk kezébe vegyék a sorsukat. Sőt, Izolda a száműzetésben kényeskedve kéri számon Trisztánon, akihez ellenállhatatlan és tragikus vágy fűzi, hogy a megtalált barlang azért mégsem az a királyi palota, aminek kényelméhez ő szokott.

Groteszk infantilizmusukkal szimbolikusan is bábokká válnak a két-két színész által mozgatott figurák. Mintha a maguk módján ők is papírból lennének, akárcsak a báb-király; papírból, amit minden szél kedve szerint húz, von, sodor, tépáz, míg végül el nem szakad.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

Werner Herzog szembeszállt az értelemmel, és győzött

Werner Herzog 1974 telén Münchentől egészen Párizsig gyalogolt el, miután megtudta, hogy Lotte Eisner súlyos betegségben szenved, és haldoklik. A német rendező gondolkodás nélkül útnak indult, fejében ugyanis szöget ütött a gondolat, hogy Eisner csak akkor maradhat életben, ha ő elsétál hozzá.
Vizuál

Átadták a Libri irodalmi díjakat

Náray Tamás, Bibók Bea, Borbás Marcsi, Bartos Erika, Karády Anna, Bán Mór, Emeran Mayer és Edith Eva Eger – mások mellett ők vehették át idén a Libri irodalmi díjakat. A könyvkereskedő 2024 legsikeresebb köteteit jutalmazta az olvasók döntése alapján.
Vizuál

Francia film kapta a fődíjat az Annecy Filmfesztiválon

A világhírű animációs szemlén az Arco című alkotás hódította el az Annecy Kristályt. A fesztiválon idén díszvendégországként ünnepelték hazánkat, a hat nap során csaknem nyolcvan magyar filmet vetítettek teltházzal.
Tánc

Yakovleva Maria lett A Magyar Nemzeti Balett Étoile-ja

A Magyar Nemzeti Balett principálját A bajadér június 15-i előadásának tapsrendje alatt érte a meglepetésszerű bejelentés, hogy a következő szezonban ő lesz a Magyar Állami Operaház balettegyüttese legrangosabb címének birtokosa.
Tánc

Szűnni nem akaró vastaps a végzős modern évfolyam vizsgakoncertjén

A Nemzeti Táncszínházban került sor a Táncművész szak Moderntánc szakirány végzős évfolyamának vizsgakoncertjére. Az est hatalmas sikert aratott, nem véletlenül. A fiatal táncművészek hihetetlenül sokszínű, stílszerűen nagyon modern és izgalmas programot táncoltak.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Átadták a Staféta díjait, Szilvay Máté vehette át a Fidelio különdíját

Lezárult a 2023-as Staféta Pályázat részeként bemutatott előadások közönségszavazása, a díjakat idén is a Jurányi Ház évadzáró piknikén adták át, ahol kihirdették a TITÁNium pályázat eredményét is, és kiderült, hogy kik vehetnek részt 2025 őszén a mentorprogramban.
Színház hír

Öt pályázat érkezett a Vörösmarty Színház igazgatói posztjára

A korábbi aspiránsok közül senki nem pályázta meg újra a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatói posztját, várhatóan június végén születik döntés arról, ki vezetheti a teátrumot. Mások mellett Dolhai Attila zenés színész és Egyed Attila társulati tag is pályázott.
Színház interjú

„Az igazi generációváltás csak most kezdődik” – beszélgetés a Kabóca Bábszínház vezetőivel

Új épület, új csapat, új célok – valami megmozdult a veszprémi Szerelem-szigeten. Markó Róbert igazgatóval és Kocsis Pál művészeti vezetővel a Kabóca Bábszínház 11 előadását felvonultató miniévadon beszélgettünk.
Színház hír

Június 10-én kezdődik az OSZT Szolnokon – mutatjuk a zsűrit!

Június 10-én kezdetét veszi az Országos Színházi Találkozó Szolnokon, amely idén is a hazai színházi élet legfontosabb ünnepe. A szemleprogramban 14 kiemelkedő előadás kapott helyet, amelyeket szakmai zsűri értékel.
Színház interjú

Rusznyák Gábor: „Ahhoz, hogy a színház ne csak egy produkciógyárat jelentsen, bizalmi légkör kell”

Bár dolgozik Budapesten is, leginkább Miskolchoz kötődik Rusznyák Gábor, aki Goldoni vígjátékát rendezi idén nyáron. A Csetepaté Chioggiában premierje júliusban lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Erről és sok minden másról is kérdeztük a rendezőt. Rusznyák Gábor-interjú.