Az alábbi cikk szponzorált tartalom, nem a Fidelio szerkesztőségének tagjai írták.
Az idei évadban tizenegy produkcióban láthatnak főszerepben. Ezek közül az egyik új bemutatód az Ezeregy éjszaka, amiben Harunt alakítod. Összetett és sokoldalú ez a szerep. Mesélnél erről egy kicsit?
Harún a darab folyamán nagyon rögös utat jár be, és itt nemcsak az őt érő kalandokra gondolok, hanem a lelki megpróbáltatásokra is. Akkor igazán szerencsés valaki, ha ezeket az akadályokat nem egyedül kell legyűrnie, és ez Harún esetében is igaz. Minden helyzetben ott van mellette Ali, aki támogatja, tanítja. A darab elején egy trónjától megfosztott arrogáns király, majd ahogy fokozatosan haladunk a történetben, egyre komolyabb tanításokat kap az élettől, és ezáltal rákényszerül arra, hogy máshogy lássa a világot.
Október 6-án volt az Oliver! című előadás új beállóinak premierre a Magyar Színházban, ahol Bill Sikes szerepében debütáltál. Bill kimondottan egy „rossz alak”, téged viszont nagyon ritkán lehet negatív karakterben látni. Hogyan készültél erre a szerepre?
Ami a külsőmet illeti, elkezdtem szakállat növeszteni, ami szörnyen zavart, és alig vártam, hogy megborotválkozhassak. De a viccet félretéve távolról indultam. Próbáltam megérteni egy olyan embert, aki a tekintélyét és a státuszát csak az erőszak eszközével, a megfélemlítéssel képes fenntartani, viszont azt mesterien űzi, hiszen itt nem csupán fizikalitásról van szó, hanem lelki presszióról is. Mindenkinek megtalálja a gyengepontját és oda viszi be a halálos döfést. Végül ő sem menekülhet a sorsa elől.
Teljesen távol áll tőlem ez a karakter, és pont ettől volt izgalmas megformálnom.
Mindamellett egy teljesen más testtudatot is igényel, lassabb, megfontoltabb mozgást, ami sokszor kiszámíthatatlan, erőszakos mozdulatba torkollik, ellentmondást nem tűrve.
Pásztor Ádám az Oliver! című előadásban (Fotó/Forrás: Juhász Éva / Pesti Magyar Színház)
Hogyan lehet felépíteni az ő karakterét úgy, hogy te csak a történet második felében szerepelsz?
Az előadás kezdésekor már jelmezben vagyok, teljes készültségi állapotban, mint aki bármelyik percben színpadra léphet. Ez például nekem nagyon sokat segít a ráhangolódásban, hiszen eleve a smink és a jelmez már megváltoztatja a külsőmet, és így jobban le tudok válni a civil énemről. A többi része pedig már egy láthatatlan, belső készülődés a szerepre. Próbálok befele figyelni, átgondolni jelenetről jelenetre a szerepet és ténylegesen felkészülni lelkileg a színpadra lépésre. Nehéz dolgom van abból a szempontból, hogy a nézőkben kialakulhat egy prekoncepció a szereppel kapcsolatosan, hiszen ők az első felvonásban már hallanak Billről, és így
a második felvonásban az első megjelenésemmel felül kell múlnom az ő képzeletüket.
Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az az energiaszint, amivel a színpadra állok és mennyire sikerül elérnem azt, hogy megfagyjon a levegő.
Pásztor Ádám az Oliver! című előadásban (Fotó/Forrás: Juhász Éva / Pesti Magyar Színház)
Mit tanultál vagy éppenséggel mit kaptál ettől a szereptől? Van-e olyan dolog, amit megváltoztatott benned?
Nagyon hálás vagyok ezért a szerepért, mert a komfortzónámon kívül esik, és pont ezért színészileg is nagy kihívás. Ez fontos lépés annak érdekében, hogy ne legyek beskatulyázva egy-egy szerepkörbe, hanem betöltsem azt a funkciót, ami egy színésznek a feladata, ha egy ilyen szerep megtalálja, hogy próbálja a tőle telhető legjobban megoldani és hitelesen színpadra vinni. Nagyon jó visszajelzéseket kaptam, hogy nem tudtak ebben a szerepben elképzelni és hogy megleptem őket a szó pozitív értelmében. Az ilyen feladatok által tudok igazán fejlődni és jobban elmélyülni a hivatásomban. Fontos állomásként fogok erre a lehetőségre tekinteni a szakmai pályámon.
Szerző: Farkas Kitti
Támogatott tartalom
Fejléckép: Pásztor Ádám az Oliver! című előadásban (Fotó/Forrás: Juhász Éva / Pesti Magyar Színház)
hírlevél
