Színház

Patkányfogó, avagy Hamlet a bíróságon

2014.07.20. 06:58
Ajánlom
Bűnös vagy nem bűnös Hamlet Polonius meggyilkolásában? Mindössze erre az egyetlen kérdésre keressük a választ a színházi tárgyalóteremben. Az Odeon Theaterben a Bécsi Ünnepi Hetek előadásán Papp Tímea járt. KRITIKA

Néhány évvel ezelőtt Dömötör Tamás a Boldogtalanokat unortodox módon napi kibeszélőshow-nak adaptálva vitte színre és filmre Szombathelyen. A Czukor Show azzal, hogy a drámát az ilyen típusú tévéműsorokat mélységesen le- (és természetesen nem) néző kiművelt néző elvárásainak megfelelő komfortzónájából kimozdította, paradox módon épp arra adott (volna) esélyt, hogy szélesebb közönségréteget érjen el a darab, egyáltalán a színház mint műfaj. Részben ezt az élményt, részben a tárgyalótermi drámák és az XY bíró(nő) című napi scripted realityk zsánerét idézte fel bennem a Bécsi Ünnepi Heteken látott Please, Continue (Hamlet).

A produkció Yan Duyvendak és Roger Bernat koncepciója szerint jött létre, 2011-ben mutatták be Genfben. A Shakespeare-drámából egyetlen momentumot választottak ki, azt, hogy Hamlet megölte Poloniust. A gyilkosság ténye és a körülmények nagy vonalakban megegyeztek egy néhány évvel ezelőtti marseille-i esettel, ahol egy fiatalember az anyja lakodalmán megölte a barátnője apját. Ennek értelmében megmaradtak az alaphelyzetek - az idős Hamlet szellemétől az esküvői Egérfogóig -, a királyi házból viszont egy nem túl jó anyagi körülmények közt élő, kevéssé szofisztikált bécsi család lett, az ismert események pedig egy kb. ötven négyzetméteres (plusz erkély) lakásban zajlottak Gertrud és Claudius esküvője után, a lakodalmon, nem teljesen józan állapotban. Ezt az ügyet tárgyalja a bíróság, a vádlott Hamlet, aki azzal védekezik, hogy anyja hálószobájából zajt hallott, és azt hitte, a mozgó függöny mögött patkány van - mint ahogy erre már volt a környéken és náluk is példa -, ezért szúrt a késsel. A shakespeare-i Hamlet-történetet tehát csak részben, kizárólag a vallomásokból, a kérdések nyomán, változó szemszögből, de mindig az igazságszolgáltatás képviselőinek sajátos optikáján keresztül ismerjük meg és rakjuk össze magunkban.

Az előadás helyszíne Bécsben az Odeon Theater az egykori tőzsde 19. század végén épített épületében található. 1945-ben tűz ütött ki benne, évtizedekig nem használták, majd 1988-ban vette birtokba egy független társulat, a Serapions Ensemble. A gyakorlatilag üres, mobilan berendezhető színháztermet az első emeleten, az egykori nagyteremből alakították ki. Széles a lépcső, ami felvezet, masszívak az oszlopok, vastagok a falak, faragottak oszlopfők, nagy a belmagasság, azaz már maga a klasszicizáló épület könnyedén megidézi a bíróságok hangulatát, hiszen nem kevés hasonló stílusú épületben székel (magyar) bíróság. A játékteret három oldalról veszi körül a nézőtéri tribün, a színpadon mikrofon, valamint az igazságszolgáltatás képviselőinek viseltes, iskolapadszerű asztalok.

Amit látunk, nagyjából három órában, egy tárgyalás, amelyen egy hétköznapi gyilkossági ügyet tárgyal az adott ország - jelen esetben Ausztria - büntetőjogrendje szerint a bíróság. A tárgyalás résztvevői közül Hamlet, Gertrud és Ophelia színészek (sárga pólójukon a név alatt olvasható is, hogy „színész"), a többiek mindannyian, az ülésvezető bírótól az igazságügyi orvos szakértőig az igazságszolgáltatásban dolgoznak, hétköznapi hivatásukat valósághűen imitáló körülmények között viszik a színpadra. A tárgyalás mint esemény a valóságban is teátrális, több szinten is magában hordozza a drámaiságot, az alkotók tehát végeredményben a fikciót emelik be a valóságba. A Hamlet-történethez létező társadalmi és gazdasági kontextust adnak, ugyanakkor a tárgyaláson (egy alapjaiban teatralizált, mintha-valóságában) az igazságszolgáltatás létező játékszabályai szerint működtetik az előadást.

A színészekkel Duyvendak és Bernat egy napot dolgoztak intenzíven, ezalatt rekonstruálták a gyilkosságot - ki mikor épp hol volt, ki mit hallhatott a helyszínen, hogyan ölhette meg Hamlet Poloniust -, majd a Hamletet játszó színész karakterben maradva elment az igazságügyi pszichiáter szakértőhöz. Ezt követően a tárgyalás előtt három héttel a bírók, az ügyész, a védő, a szakértők megkapták az ügy rendőrségi aktáját (ezt a közönség az előadás alatt betekintésre megkapja). Az összes érintett kizárólag a tárgyaláson (előadáson) találkozott, próba nem volt.

Három alkalommal vehetett részt az eseményen a bécsi közönség, a színészek mindhárom este ugyanazok, az igazságszolgáltatásból érkezők mindhárom este különbözőek voltak. Ennek megfelelően a tárgyalások és az ítéletek is csak részben egyeztek meg. Feltételezem, hogy a három színész azonos karaktereket formált: Thiemo Strutzenberger halkszavú, erősen introvertált, bizonytalannak tűnő, érzelmeit elfojtó, robbanásra kész Hamletet, Susi Stach közönségességbe hajló, lestrapált, az alkoholt valószínűleg meg nem vető Gertrudot, Julia Jelinek veszteségét feldolgozni nem tudó, zavart, pszichésen instabil, sokat beszélő, a bíró szavába állandóan belevágó Opheliát. A professzionális bírók, ügyész, ügyvéd és szakértők megmaradtak a professzionalitás szintjén, komolyan vették dolgukat, a látszatot tökéletesen fenntartották, saját nyelvüket beszélték, nem játszottak vagy szerepeltek.

Az ítéletet három óra tárgyalást követően a bíróság és a nézők közül kiválasztott nyolc esküdt hozta meg. Június 9-én Hamletet gondatlanságból elkövetett emberölés bűntettében bűnösnek mondták ki, a nyolc hónap szabadságvesztésre ítélték, amit három évre felfüggesztettek. (Az eddigi mintegy nyolcvan előadáson jórészt ilyen ítéletek születtek.)

Yan Duyvendak azt mondja, számára az az érdekes, amilyen hasonlóságokat vagy különbségeket fedez fel az egyes országok és jogrendszerek között. Például azt, hogy bár a társadalom megpróbál nem a „szemet szemért, fogat fogért" elv mentén működni, ez mégsem sikerül. Ezért (is) van szükség egy semleges rendszerre, mint amilyen az igazságszolgáltatásé, hogy az eseteket komplexitásukban, kívülálló testület segítségével vizsgálhassuk. Duyvendakot lenyűgözi, hogy a jog mennyire nem egzakt, nem precíz tudomány, mert az emberi tényezőt nem lehet belőle kivenni: emberek hozták létre, és emberek alkalmazzák embertársaikra (lásd még: „nincs a világon se jó, se rossz; gondolkodás teszi azzá" - Shakespeare: Hamlet, II. felvonás, 2. jelenet, Arany János fordítása). Ez valóban szépen hangzik. A kreatív jogalkalmazás és az empátia azonban nem mindig függ össze. Ezt tudjuk a mindennapi rögvalóságból.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

A végzet asszonya élete végéig díva maradt

A magyar femme fatale emigráns éveiben ritkán mutatkozott, nem járt társaságba - saját, régi filmjei viszont hipnotikus erővel hatottak rá.
Plusz

Megalakult a Nemzeti Kulturális Tanács

Megtartotta alakuló ülését az Országgyűlés által tavaly decemberben kihirdetett törvény alapján életre hívott testület.
Klasszikus

Börtönbe megy a nyugdíjas, aki túl hangosan hallgatott komolyzenét

A liverpooli nyugdíjas, aki túl hangosan hallgatta a ClassicFM-et, azt mondta a bírónak, verjék csak láncra. Huszonnégy hétre tették hűvösre.
Klasszikus

Hegedűn játszott az agyműtétje közben, a sebész elveszett Mahlernél

Egy 53 éves brit muzsikus agyműtéten esett át. A hangszerét is vinnie kellett az operációra, hogy az orvosok ellenőrizni tudják, ne sérüljenek az agy más részei a beavatkozás közben.
Klasszikus

Egész nap Mozart zenéje szól a tavasz első napján

Egy nap, tíz koncert a Concerto Budapesttel! Március 1. vasárnap délelőtt 11-től este 10-ig kizárólag Mozart zenéje tölti meg a Zeneakadémia koncerttermeit.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház magazin

Hogyan lett nagy író Bereményi Géza?

Mitől lesz valaki nagyformátumú író? Van rá recept? Vagy ez egy eleve elrendelés? Bereményi Géza esetében a legnagyobb játékos, maga az élet determinálta a sikert. Vagy a Teleki téri piac. Önmagáról, az Eldorádóról mesélt Huszárik Katának a JaSzalonban.
Színház interjú

„Érződik a darabon, hogy színész írta” – Interjú Brasch Bencével

Zach Braff fekete komédiáját, a Minden nagyon jó lesz című darabot tűzi műsorra az Átrium. Idegenek az éjszakában, egy elhagyott tengerparti nyaralóban. Poénos bemondásoktól, egymás zrikálásától jutnak el odáig, hogy színt valljanak magukról. A harmincötödik szülinapján végzetes lépésre készülő „házigazda” szerepét Brasch Bence alakítja.
Színház hír

Házastársi pingpong a Belvárosi Színházban

Stefan Vögel fordulatokban gazdag párkapcsolati vígjátéka Rába Roland rendezésében, Debreczeny Csaba, Szávai Viktória, Mészáros Máté és Járó Zsuzsa előadásában látható február 19-től.
Színház interjú

Ki milyen jövőt képzel el a Szabad Tér Színháznak? – Az aspiránsokat kérdeztük

Hárman adtak be pályázatot a Szabad Tér Színház vezetésére: Bán Teodóra jelenlegi ügyvezető mellett Benkő Nóra színművész és Somogyi Szilárd rendező. Lapunk megszólaltatta a három jelöltet.
Színház hír

Tom Stoppard utolsó színművét díjazza a PEN

Tom Stoppard brit színműírót is kitünteti márciusban a PEN America irodalmi és emberi jogi szervezet.