Elrobogott a Vágyvillamos, hétfőre került az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a kecskemétiek is jártak Pécsen, ők a Bánk bánt játszották, és megérkezett a szombathelyi, az Örkény, illetve a Katona József Színház különítménye. Van, aki jön, van, aki megy - a színházcsnálókkal teli Király utca ilyentájt Pécsett nem szokatlan látvány.
A Színházi Dramaturgok Céhének Nyílt Fórumán rendületlenül olvassák a kortárs magyar drámairodalom legfrissebb termését, és beszélgetnek arról, hogy a felolvasó-színházi formában a teljes darabot mutassák meg - annak minden erényével és gyengeségével -, vagy már egy húzott, fogyaszthatóbb, az erényeket kidomborító verzió közönség el, és átadják Keresztesi Józsefnek a legjobb elsődrámás szerzőnek járó Vilmos-díjat.
Gyerekekkel a Jókai térre vagy a teátrumiak sátrába vezethet az út, de a könyvhét ürügyén beszerezhető kicsinek és nagynak is a nyári olvasnivaló. Ahol déltájt a szakma mond patikamérlegen kimért verdiktet a látottakról - aztán ha beleszól egy kritikus, és ellenvéleményt fogalmaz meg, a rendező azt opponálja (történetünk szereplői: Koltai Tamás és Gothár Péter) -, ott esténként Játszó-társak - Pogány Judit és Cserhalmi György - beszélgetnek oldott hangulatban. A Párválasztás tovább folyik: Kőszegi Ákos Kútvölgyi Erzsébetet, Sztarenki Pál Schnell Ádámot választotta. Oberfrank Pál az Amerigo Tot Múzeumban tartott szubjektív tárlatvezetést.
A Zsolnay Kulturális Negyed még mindig nem hangos - a Kanizsa Csillagai kicsit segített azért ezen -, bár az OFF-program egy részét ott rendezik meg, és szerencsére nem konganak a nézőterek az ürességtől - szép ház előtt zajlott a HOPPart Hajrá Háry!-ja és a bábszínéz szakosoktól a Karnyóné-gyakorlatok -, de valahogy az az embernek az érzése, a hely és a POSZT szelleme még nem talált egymásra. Talán a FESZtáv majd segít ezen.
hírlevél
