Színház

Pelsőczy Réka és a K.V Társulat megmutatja, hogy kell élni

2011.11.23. 08:23
Ajánlom
A Kortárs Drámafesztivál (KDF) keretében, a Thália Színházban mutatja be a K.V. Társulat Elżbieta Chowaniec Gardénia című darabját. A lengyel drámával a 2010-es KDF keretében felolvasó-színházi formában szintén a K.V Társulat közreműködésével és Pelsőczy Réka rendezésében már megismerkedhetett a közönség.

- 2010-ben hogyan találtál a Gardéniára?

- A fesztivál előtt Markó Robi, aki az előadás dramaturgja, átküldött négy darabot, és ezt választottam közülük.

- Miért? A női téma vonzott?  

- Nincs ilyen mániám, de valahogy megtalálnak ezek a kérdések. Azt hiszem, az izgatott, hogy négy nagyjából egyidős színésznőről van szó, és szinte mindenki játszik benne gyereket és felnőttet is, ugyanakkor azt éreztem, hogy minden ki van benne mondva, egy picit didaktikus. Amikor elkezdtük próbálni, azonnal egymásra hangolódtunk a csapattal, amelynek tagjai közül csak Bartsch Katával dolgoztam együtt, a többiekkel, Száger Zsuzsával, Urbanovits Krisztával és Kiss Diával, illetve most Spiegl Annával, csak ismertük egymást látásból vagy hallomásból, de közös munkatapasztalatunk nem volt. Én kaptam őket, és szeretem az ilyen helyzeteket, ezeket a meglepetéseket. Azt éreztem, jó velük lenni, jól működünk: nyitottak rám, és ez bennem is energiákat szabadított fel.  Elkezdtük olvasni a darabot, és valahogy a szövegek nem működtek. 

- A felépítés miatt, tehát hogy monológ, két-, három- vagy négyszereplős jelenet, megint monológ, megint jelenet?  

- Nem, az nagyon tetszett. Viszont a többszereplős jelenetek szinte mindegyike vita vagy veszekedés, és ezeket a szövegeket egymás után felolvasva azt éreztem, hogy nem igazak. Egy ponton kértem a színészeket, hogy beszéljenek össze, hogy az általános mondatok helyett úgy hangozzanak, mint ha szólamok lennének a megszólalásaik, és ez borzasztó érdekes dolgot eredményezett. Már a felolvasó-színházi előadás közben eszembe jutott, hogy ez a darab olyan, mint egy zenemű: van benne négy nagyária, egy duett, egy tercett és egy kvartett. Ennek a zeneiségnek a felfedezése hatalmas örömöt adott, és arra inspirált bennünket, hogy a Gardéniából "igazi" előadás legyen. 

- Mit kértél a zeneszerzőtől, Kákonyi Árpádtól?  

- Nem úgy született a zene, hogy Árpi írt otthon valamit, és aztán megmutatta, hanem együtt, a színészekkel és velem beszélgetve, a próbákon. Megnéztük, hogy a szöveg mit súg és mit bír el, én elmondtam, hol szeretnék hangsúlyokat vagy csöndeket, ő is elmondta, hogy szerinte hol lenne jobb, ha csöndben maradna, tehát nagyon intenzív és kölcsönös munkából alakult ki ez a zene. Amellett, hogy célunk a filmszerűség, egy prózai operát akarunk létrehozni. Egy oldal monológ a színpadon két perc hosszú, ezek a monológok viszont három-négy oldalasak. A legjobb színésznek kell ahhoz lenni, hogy a néző ennyi szöveget figyelemmel végighallgasson és kibírjon. A zene ehhez is kell: ahhoz, hogy szellemesen illusztrálja az elhangzottakat. Azt gondolom, hogy az általunk kitalált formával a szöveg humora erősödik, mert ma már azt gondolom, a szerző didaxisa nem egy kisrealista didaxis, inkább egyfajta tipikus lenyomat arról, hogyan élünk, hogyan vitázunk, milyen viszonyok közt léteztünk a múlt században. Nem érzem, hogy aprólékosan berendezett nappalira, tárgyakkal telezsúfolt színpadra lenne szükség, hanem hagyja a rendezőt, hogy maga válassza ki a szerinte adekvát formát, hogy elemelhesse a realizmustól, hogy humorát megszólaltathassa.

- Ez eredeti drámaszövegben elég sok lábjegyzetelt, kifejezetten lengyel kulturális utalás található, nálatok viszont néhány városnéven kívül ezek a helyhez kötő konkretizálások eltűntek. Ezeket azért húztátok ki, hogy általánosabbá váljanak a történetek?

- Inkább praktikus oka volt, a sűrítés. Minden olyat, amit egy korábbi szituációból meg lehet érteni, kihúztunk, mert a monológok, különösen az első, eléggé túl van részletezve, és bár olvasva izgalmasak, de ahogy mondtam, színpadon elviselhetetlen. Érdekes módon azonban a felolvasó-színházi változathoz képest inkább visszakerültek szövegrészek. Engem a személyes történet érdekel, a viszonyok: az anyánkkal való viszonyunk, a gyerekeinkkel való viszonyunk. A történelmi idő is valamennyire stimmel, úgyhogy remélhetőleg valami módon emiatt magunkra ismerhetünk majd, de az ember ennél sokkal praktikusabb módon méri a privát idejét, azzal, hogy mikor volt szerelmes, mikor született a gyereke, mikor halt meg valakije, mikor költözött másik lakásba, és ezek a személyes történetek a világtörténelmet felülírják. 

- Pászt Patrícia, a Gardénia fordítója a Fiatal lengyel dráma című kötethez fűzött utószavában arról ír, hogy a lengyelek sokkal előrébb vannak a közelmúlt feltárásában, kibeszélésében a színházban is. Ezzel te egyetértesz?

- Maximálisan. Nemrég mutattuk be a Katona József Színház Kamrájában Tadeusz Słobodzianek A mi osztályunk című darabját. Hol vagyunk mi ehhez képest? Lehet azt mondani, hogy a lengyelek szerencsésebbek, mert velünk ellentétben náluk kétoldalú volt a helyzet, és ezt a magyar egyféleséget drámailag nehezebb megragadni, feldolgozni, szerintem viszont a magánszféra történeteiből lehetne építkezni, és csak a megfelelő színházi formát kellene megtalálni hozzá.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Elhunyt Törőcsik Mari

A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban érte a halál.
Színház

Törőcsik Mari: „Beszentelik a hamvaimat, aztán a Tiszába szórnak. Az az én folyóm.”

A 85 éves korában elhunyt Törőcsik Mari néhány éve Bérczes Lászlónak „végrendelkezett” a színésznő nevét viselő beszélgetőkönyben.
Színház

„Ez a pillanat a gondolkodásra jó, beszédre nem” – Pályatársai, tisztelői búcsúznak Törőcsik Maritól

Sorra jelennek meg a személyes hangvételű visszaemlékezések a 85 évesen elhunyt Törőcsik Mariról a közösségi médiában, ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat.
Színház

Zsótér Sándor Törőcsik Mariról: „Az idegrendszere feltépte a szobát”

Törőcsik Mari „kitüntetett azzal, hogy dolgozott velem” – emlékezett vissza Zsótér Sándor rendező a pénteken elhunyt színésznőre.
Színház

Elhunyt Lengyel Anna dramaturg, a PanoDráma alapítója

A műfordítóként és rendezőként is jegyzett színházi szakembernél 2017-ben diagnosztizáltak lágyrészszarkómát. Életének 52. évében érte a halál - adta hírül a Színház Online.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Egy vidám tekintet, egy izgalmas száj – és a kettő között az évek múlása

Évtizedekig kutatta Törőcsik Mari arcait. Fotózta színpadon és magánéletben egyaránt, közel hetven esztendőn át. Kivételes szakmai kapcsolat és mély barátság fűzte a nemrégiben elhunyt színésznőhöz a Kossuth- és Balázs Béla-díjas fotóművészt, Keleti Évát, aki személyes történetei és képei segítségével járult hozzá, hogy fölidézhessük Törőcsik Mari különleges alakját.
Színház magazin

A színházvezető, aki jegesember lett – Szentiványi Béla

Szentiványi Béla színész, rendező és felesége, Zimonyi Márta primadonna a két világháború közötti hazai színjátszás sztárjai voltak. A férj megalapította az Országos Művész Színházat: stagione-típusú vándortársulatával járták a vidéket. A Trianon utáni Magyarországon a magyar színművészet életben tartása volt a cél. Ám Szentiványi anyagilag belebukott vállalkozásába. Aztán 1944-ben félreállította a szélsőjobboldali vezetésű Színészkamara. 1945-ben az új politikai rendszer is eltiltotta a pályától. Feleségével együtt segédmunkákból éltek. Színházi múltjukról soha többé nem beszéltek. Még lányuknak, Mártának sem, aki nemrég átadta szülei színházi albumát – fotókkal, dokumentumokkal – az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnek. Szentiványi Mártát felkereste a Fidelio.
Színház gyász

Az emlékezés rózsái a Nemzeti Színház előtt

Gyűlnek a virágok a Nemzeti Színház épülete előtt, ahol a pénteken elhunyt Nemzet Színésze, Törőcsik Mari tisztelői róhatják le kegyeletüket.
Színház gyász

Zsótér Sándor Törőcsik Mariról: „Az idegrendszere feltépte a szobát”

Törőcsik Mari „kitüntetett azzal, hogy dolgozott velem” – emlékezett vissza Zsótér Sándor rendező a pénteken elhunyt színésznőre.
Színház nekrológ

„Ez a pillanat a gondolkodásra jó, beszédre nem” – Pályatársai, tisztelői búcsúznak Törőcsik Maritól

Sorra jelennek meg a személyes hangvételű visszaemlékezések a 85 évesen elhunyt Törőcsik Mariról a közösségi médiában, ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat.