- Honnan jött az ötlet, hogy a Római vakációt mutassátok be az Orlai Produkcióval? Mi alapján választottátok éppen ezt?

- Orlai Tibor évek óta szeretett volna egy darabot Fekete Ernőnek. Zöldi Gergely dramaturg rengeteg darabot adott elolvasásra, volt már egy majdnem biztos befutó, de az utolsó pillanatban a Római vakáció beelőzött. Én nagyon örülök ennek. Ernő igazi klassszikus értelemben vett férfiszínész, az ő korosztályában, nem is tudok még egy ilyet mondani. Elegáns, van benne tartás, szemérem, és gyönyörű a hangja. Nagyon illik rá a szerep. Tenki Rékát már Ernő mellé vállasztottuk. Az ő érzékenysége, bája és humora nagyon passzol az Audrey Hepurn által életre keltett figurához. Már a plakátfotózáson éreztem, hogy a szereposztás telitalálat. Hernádi Judittal, Márton Andrással, Nagy Dániel Viktorral is most dolgozom először, ami nagyon izgalmas. Szikszai Rémusszal, és Cseh Judittal és a stáb nagyon sok tagjával már nem ez az első közös munkánk. Nagyon jól próbálnak a színészek. Rengeteg ötletük van, jól állnak egymásnak.

- Létezik a filmnek darabváltozata, vagy ti írtátok át a forgatókönyvet színpadi szöveggé?

- Létezik darabváltozat, amit Paul Blake írt a film alapján. Ő rakta bele a Cole Porter dalokat is, amitől igazán Hollywoodban érezhetjük magunkat. Igazából ez adta az ötletet a rendezői koncepcióhoz is. A mi előadásunk egy filmgyári stúdióban fog játszódni, ahol a nézők kicsit beleshetnek a kulisszák mögé.

- Miért izgalmas most, ma ez a történet? Mi érdekelt téged benne igazán?

- Nagyon szeretem ezeket a régi filmeket. Ezeken nőttem fel, néztem nagymamámnál nyáron délutánonként a tévét a nyaralóban. Imádtam tévét és filmeket nézni, teljesen elvarázsolódtam a nagy színészektől, a zenéktől , a táncoktól. Nem tudom, miért, de valahol nagyon mélyen érint ez a világ, ez az álomvilág. Belefeledkeztem a mesékbe, de közben tudtam, hogy ezek színészek, nem embereknek tűntek, hanem földöntúli lényeknek. Ez a rendezésem tiszteletadás, vagy megemlékezés nekem a régiekről.

- Hogyan sodródtál át színészből rendezővé? Van valami, amit rendezésben jobban ki tudsz fejezni, ki tudsz élni, mint színészként?

- Egy viccelődés folytán alakult úgy, hogy elkezdtem rendezni, egy tréfálkozás volt, hogy "na várj csak, majd megrendezem a...", és addig-addig viccelődtem, amíg valóság nem lett belőle... Ez a véletlen annyira megváltoztatta az életemet, hogy mára alapgondolat a számomra, hogy az élet jobban tudja, hogy mi kell nekünk, mint mi magunk. Ezért igyekszem nem ragaszkodni semmihez, nem küzdeni, nem akarni. Sok mindent ki lehet kényszeríteni a sorstól, kapcsolatot, állást, bármit. De nem nagyon van benne köszönet.

- A Katona, ahol színészként dolgozol, alapvetően művészszínház, de most rendezőként szórakoztató színházban próbálsz. Mi az, ami elsősorban vonzó a szórakoztató színházban?

- Színészként is, nézőként is mindenevő vagyok. Egy kitételem van: a minőség. A színészeknek öröm mindenfélét játszani, és kell is, hogy minden oldalukat kipróbálhassák és gyakorolják. A romantikus mesék, sok humorral-hájjal kenegetik a színész lelkét. Ritkán vagyunk szerelmesek, igazán szerelmesek, az életben mindig bonyolultak, és nehezek a dolgok. Jól esik újra naivan és odaadóan szeretni és vágyakozni, anélkül, hogy ezekre kelljen gondolni. Jó ilyet játszani. De a könnyű műfaj egyáltalán nem könnyű. Igazi egyéniségek kellenek hozzá. Ezek nálunk szerencsére adottak.