- A Kramer kontra Kramer lesz az első külsős produkció, amiben láthat a közönség, miután kiderült, hogy nem maradsz a Nemzeti Színház társulatában. Hogyan talált meg a felkérés?
- Orlai Tibort már nagyon régről ismerem, nagy drukkere voltam az ő színházának, mert szerintem fontos és jó dolog, amit kitalált. Az előadást Rába Roland rendezte, aki nagyon régi kollégám, hiszen együtt voltunk már a Krétakörben és a Nemzeti Színházban is, nem mellesleg jó barátom. Nagyon örültem, hogy rám gondoltak. Jól jött maga a felkérés, több szempontból is. Egyrészt a színházi munkahelyem perceken belül megszűnik. Másrészt kisgyereket nevelek, ami mellett nagyon nehezen tudtam volna egy teljes próbaidőszakot végigpróbálni, ezért az is szerencsés, hogy beugrásról van szó. Sok munkalehetőségem lett volna nyáron, amiben rendes próbaidőszakot kellett volna vállalnom, de azokat ezért nem tudtam bevállalni. Ennek viszont nagyon örülök, mert a filmet nagyon szerettem, és bár az előadást sajnos nem tudtam megnézni, de eddig csak jót hallottam róla.
- Ezek szerint Joanna Kramer nem ismeretlen a számodra.
- A szerep, úgy érzem, egyszerűen telitalálat most nekem. Mintha mindent tudnék Joannáról és arról a helyzetről, hogy milyen, amikor családanyaként kell szembesülni azzal, hogy most már egy új rendszerben kell megtalálni önmagad. Úgy érzem, értem őt. Az én gyerekem is most két éves, pont mint az előadás első jelenetében Billy. Nem is jöhetett volna jobbkor ez a szerep.
- Lehetséges, hogy te is éppen most éled meg, hogy a családanyaság milyen konfliktusba tud kerülni a szabadságvággyal?
- Ahogy a darabban is elhangzik: valakinek pont megfelel, hogy reggeltől estig anyuka, valakinek meg nem. Nagyon tudom tisztelni azokat a nőket, akik tényleg odaadóan tudják a családjuknak és gyerekeiknek szentelni az életüket, bár sokszor találkozom azzal, hogy ez csak valamiféle rosszízű mártírszerep, és azt nagyon nem szeretem. Fél évvel a szülés után visszavettem a Három nővért a Nemzetiben és elkezdtem koncertezni is, és mind a kettő nagyon jól esett. Fokozatosan kezdtem dolgozni, a legtöbb időt a kisfiammal töltöm még most is, ő a legfontosabb, de ahogy Joanna mondja: muszáj mást is csinálnom. Ez persze alkati kérdés is. De amin Joanna átmegy, azon így vagy úgy minden anya átmegy egyszer.
- A filmhez milyen élményeid kötődnek?
- Amikor először láttam, még fiatalon és gyerektelenül, emlékszem, végig Tednek, az apának szurkoltam, és mint úgy általában mindenki, kárhoztattam én is az anyát, hogyan tudja ilyen helyzetbe hozni a családját, hogyan tudja elhagyni a gyerekét és hogyan lehet ilyen önző. De mai fejjel ez a történet egészen más. Ezt a filmet, azt hiszem, csak akkor lehet igazán megérteni, ha az embernek van gyereke. Ma már közel sem azt gondolom Joannáról, amit akkor gondoltam. A nagy különbség talán köztem és közte az, hogy én nagyon élvezem az anyaságot, életemben nem voltam meg ilyen boldog, neki meg ez sajnos nem sikerül, egyre frusztráltabb es boldogtalanabb lesz, bárhogy igyekszik.
- Vannak egyéb színházi terveid a közeli jövőben?
- Sok megkeresést kapok, de mivel nem tudok még bevállalni hosszú próbafolyamatot a gyerek és a koncertezés mellett, ezért egy ideig valószínűleg csak a Kramer kontra Kramerben leszek benne. De ez nagy élmény lesz nekem, abban biztos vagyok.
hírlevél
