A felkérés kapcsán Bányai Kelemen Barna elmondta: „Elsősorban a darab, ami első olvasásra megfogott és borzasztóan izgalmasnak tartom. Azt nem tudtam milyen helyzetbe csöppenek bele, a csapatból sem ismeretem senkit Bozó Andi kivételével, akivel már néhányszor találkoztunk, amikor ők nézték a mi Bányánkat, én meg az övékét. De otthon is sokszor vettem részt főiskolás produkciókban. Imádtam” – mondta a színművész, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóiról megjegyezte: „Nagyon bírom őket. Persze egészen más, mint amikor Marosvásárhelyen bemegyek a főiskolára, aminek ismerem, minden kis zegzugát, itt meg nem. Van bennem egy pici hiányérzet, egy kis űr talán, de ez most így van jól.”

Bányai Kelemen Barna (Fotó/Forrás: Weöres Sándor Színház)

A szerepformálás kapcsán a színművész elmondta: „Arról beszélgettünk Robival, hogy ez egy nagyon nyers pasi. Sokféleképpen lehet megközelíteni a figurát, de én az elején még nem szeretném lelőni a dúvadságát. Azon túl, hogy milyen vadállat és mit művel a családjával, amihez még az alkohol is rátesz egy lapáttal, azt akarom, hogy legyen benne valami finomság és intelligencia” - fejtette ki Bányai Kelemen Barna szerepének sajátosságát, amelynek igazságával kapcsolatban megjegyezte: „Az ő szemszögéből nézve abszolút hihető, hogy jóra akarja neveli a gyerekeket és a hozzátartozóit. Eltartja a bátyját, bár elveszi a neki járó segélyt, de azt rá költi, néha még az állatkertbe is elviszi. Eleget tesz a gyerekek nyaggatásának, és magnót vesz nekik, de közben megegyeznek, hogy a jó magyar nótákat meg kell tanulni, mert azok hozzátartoznak a kultúránkhoz. Mindebből azt tudom leszűrni, hogy ő tulajdonképpen nem akar rosszat. Nevelni és fönntartani akarja ezt a családot a maga sajátos módján.”