29 év telt el a Katona József Színház legendás előadása, a Balkay Géza-féle Platonov bemutatója óta. Ascher Tamás rendezésében kirobbanó nemzetközi sikerekkel játszották a darabot, és most Székely Kriszta lett az a rendező, aki újra Platonovot rendezett a színházban, ezúttal a Kamra stúdióterében. Az előadás végtelenül szellemes, Kocsis Gergely, Ónodi Eszter, Fekete Ernő, Jordán Adél, Pálmai Anna, Bán János, Nagy Ervin, Bányai Kelemen Barna pedig nem kevésbé kirobbanó teljesítményt nyújtanak, mint annak idején „A” Platonov szereplői.
A talán legszokatlanabb Csehov-műben a feszültség nem(csak) a mélyben örvénylik, a drámai helyzetek, konfliktusok végigkísérik az előadás minden jelenetét.
Csehov tizenhét évesen kezdett a darab megírásába, a szokatlanul szövevényes műben - embrionális állapotban - felismerhető néhány későbbi csehovi mű is. Székely Kriszta Platonovja semmihez sem hasonlítható, sodró előadás, mégis magába építi a korábbi Platonovok szellemiségét. Drámai nyelve ezúttal is a sziporkázó színészi játékra, a mű szabad átdolgozására, dramaturgiai tömörítésére, tűpontos koreográfiára és az elmaradhatatlan zenei betétekre épít. Ugyanakkor hasonló kérdésekre keresi a választ, mint minden klasszikus Csehov-adaptáció:
Miért nem élünk úgy, ahogy élhetnénk?
Hamarosan jön a hájas lomhaság, eltompulás, teljes közöny minden iránt, kivéve, ami a test igénye, és aztán a halál. Elment az élet. Lever a víz, amikor erre a halálra gondolok.
Hogy lehetne ezen változtatni?”
Rozsdatemető 2.0
A Hábetler család száz évét, azaz a történelmünket dolgozza fel a színház másik bemutatója, a nagyszínpadon látható Rozsdatemető 2.0. Fejes Endre drámáját Tasnádi István írta tovább, és egészítette ki még ötven évvel. A rendező Máté Gábor, a főbb szerepeket Bezerédi Zoltán, Szirtes Ági, Vizi Dávid alakítja.
Fejes Endre a Rozsdatemetőben egy nyolcadik kerületi család életét mutatja be az első világháborútól a hatvanas évek elejéig. Tanácsköztársaság, fehérterror, Horthy-korszak, újabb világháború, Rákosi-korszak, '56... és közben a család tagjai élik az életüket: házasodnak, gyerekeik lesznek, azok szerelmesek lesznek, és nekik is lesznek gyerekeik...
A mindenkori gyerekek történetét a történelem nagy eseményei, a szülők bűnei, a szűkös lehetőségek határozzák meg.
A Rozsdatemető 2.0 nem ötven, hanem száz év történetét meséli el: Tasnádi István folytatásában egészen a kétezres évek elejéig nézhetünk „alulnézetből", a család újabb és újabb generációinak életén keresztül a régmúlt és a közelmúlt Magyarországára, sorsfordító történelmi pillanataira, a rohanó huszadik századra. Az alaptörténetet újabb három generációval továbbvivő író így nyilatkozott erről a Fidelionak:
"Ez tulajdonképpen Magyarország történetéből 100 év 1918-től 2018-ig.
Az a különlegessége, hogy tekintet nélkül a színészek valós életkorára mindenki játszik gyereket, középkorút és felnőttet.
Reményeim szerint ezzel a megoldással plasztikusan meg tudjuk mutatni a folyton visszatérő viselkedési sémákat, generációnként visszaköszönő családi mintákat és beidegződéseket.
Talán még nem is írtam ilyen darabot, amiben ennyire sok szereplőt kell mozgatni: huszonegy színész játszik el benne több tucat szerepet.
Munka közben felvázoltam a családfát életkorokkal, születési, halálozási évszámokkal, és hogy ki kivel milyen viszonyban van, enélkül elvesztem volna benne. Mindezt úgy kellett megírni, hogy a néző számára könnyen olvasható legyen, mert neki nem lesz az ölében egy kis családfa."
2019. március 8. Platonov, Katona Kamra
2019. március 9. Rozsdatemető 2.0, Katona József Színház
Fejléckép: Kocsis Gergely és Onódi Eszter a Platonov című előadásban (Fotó: Katona József Színház facebook oldala)