- Egy színésznő számára bravúrszerep egy estén több nő bőrébe bújni. Személyesebben kell ilyenkor magadból fogalmazni?
- Tulajdonképpen olyan, mintha egy-egy szerep négy különböző részem lenne. Úgy egészítik ki egymást ezek a nők, hogy hiába van egyikük a színpadon, a másik három akkor is dolgozik bennem. Ez egy eléggé furcsa, tudathasadásos állapot. Természetesen végiggondolom, hogy hol találom meg ezeket a történeteket, problémaköröket a saját életemben.
Őze Áron és Pokorny Lia - Valami csaj(ok) (Fotó/Forrás: Éder Vera / Rózsavölgyi Szalon)
- Színészileg van egyfajta fontossági vagy nehézségi sorrend a karakterek között?
- A sorrendiség azért számít, mert a férfi úgy találkozik a nőkkel, ahogy az életében is jöttek egymás után. Nagyon érdekes volt rájönni arra, hogy mi hiányzott az előzőből ahhoz, hogy továbblépjen. Hogy hol volt a férfinak hiányérzete, és az hogyan elevenedik meg egy nő képében. Egyszer csak ott áll előtte az, ami hiányzott neki, de aztán másban lesz hiánya, ezért jön a következő, aki pont azt a hiány elégíti ki.
Mindig az az igazi, aki éppen van, általa éli meg a boldogságot, de amint tanulnia kellene a kapcsolatból, az máris terhessé válik.
Az első nővel azt érzi, hogy kerek, nyugodt családi életet élhetne, de hiányzik belőle a váratlanság, a szenvedély, az izgalom. Aztán jön a második nő, aki pont ezt a végletességet jeleníti meg, maga a tűz, a szenvedély, az odaadás. Egy idő után mégis rettenetesen éhezni kezd valamire ebben a nagyon testi kapcsolatban – arra vágyik, hogy valaki szellemi partnerként legyen mellette. A harmadik nőnek a tapasztalata, az érettsége vonzza, de szinte kisfiúvá válik a másik dominánsabb, erősebb intellektusa miatt. Majd találkozik egy sokkal frissebb, üdébb, humoros, játékos nővel, akiről azonban kiderül, hogy ő sem feltétlenül az igazi.
Őze Áron és Pokorny Lia - Valami csaj(ok) (Fotó/Forrás: Éder Vera / Rózsavölgyi Szalon)
- Mennyi humor, báj, esetlenség vagy éppen mélység van ezekben a találkozásokban?
- A humor természetesen elkerülhetetlen, közben hihetetlen macska-egér játék folyik mindegyik nővel. A legizgalmasabb része számomra az alá- és fölérendelt szerepek váltakozása, az, hogy ki hogyan csalja a másikat kelepcébe, ki tud önazonosan létezni. Ettől lesznek a jelenetek hol keserédesek, hol humorosak vagy éppen kegyetlenek. Mindenki szeretné leplezni a fájdalmát meg a félelmét egy találkozás alkalmával, különösen miután megégette magát egy nagyobb szerelemben. Sok lehetőségét villantja fel a darab egy férfi és egy nő egymáshoz kapcsolódásának.
A próbákra mindannyian hoztuk a saját párkapcsolati történeteinket.
Érdekes volt megfigyelni, hogy egy-egy mondat mit indított el bennünk. Ami mellett mondjuk én elsiklottam női szemmel, annak a fiúk, Áron és Kristóf számára nagyon is volt jelentősége, vagy éppen fordítva.
- Most először dolgozol Őze Áronnal és Németh Kristóffal, a rendezővel. Egy kétszemélyes darabnál különösen fontos lehet az egymásra hangolódás.
- Már egyikünk sem fiatal, és azt vettem észre, hogy az ember a korral megmerevedik. Mindig annyira jó rácsodálkozni kollégákra, akik ugyanúgy nyitottak, kíváncsiak. Új impulzusokat ad. Áronnal korábban részleteket olvastunk fel a Valami csaj(ok)ból a Színházak Éjszakáján, és már ott kiderült, hogy működik közöttünk az összhang. Egymásra vagyunk utalva ebben az intim, érzelmes, őszinte játékban, amit csak akkor lehet megcsinálni, ha biztonságban érzed magad a partnereddel. Ha működik a kémia. Áronnal belenézünk egymás szemébe, és tökéletesen értjük a kis hátsó félmondatokat, a másik gondolatait. Megnyugtató érzés, hogy tudunk egymásba kapaszkodni, egymásból építkezni. Kristófnak tudomásom szerint ez az első rendezése. Amikor elkezdtünk a szövegen dolgozni, kiegészítettük egymás gondolatait. Azt érzem, hogy nagyon nagy szerencsénk van egymással.
Őze Áron és Pokorny Lia - Valami csaj(ok) (Fotó/Forrás: Éder Vera / Rózsavölgyi Szalon)
- A Rózsavölgyiben ezzel az előadással debütálsz. Árnyaltabb, finomabb játékot igényel az itteni intim tér?
- Már magában a szalon szóban annyi elegancia van, olyan, mint egy törékeny kis ékszerdoboz. Egy ilyen közegben végtelenül elegánsan, könnyedén kell játszani.Színészként nagyon izgalmas ízt ad a hely szelleme.
- Milyen feladatok várnak még rád az évadban?
- Az igazgatóm, Puskás Tamás (a Centrál Színház igazgatója – a szerk.) azt mondta, nyugodtan kalandozzak más színházakban, de aztán menjek haza. Elképzelhető, hogy az évad végén lesz egy bemutatóm a Centrálban. A Pillanatfelvételt játszom az Átriumban, tavasztól pedig a Játékszínben Az eastwicki boszorkányokban fogok szerepelni.
hírlevél
