- Számos asszociációt kelt a Kottavető cím. Elsőre a játék a betűkkel jutott eszembe, amiről meg az, hogy talán cserépszavazással állt össze ez az előadás, vagyis mindenki letette az asztalra a szívének kedves kottáját. Így történt?
- Valóban így indult, de nem cserépszavazással döntöttünk, hanem az első körben mindannyian bedobtuk az ötleteinket egy közös Gmail-es kalapba. Mondanom sem kell, hogy nagyon-nagyon sok dal jött szóba, s végül mi ketten Matkó Tamással (az est zenei vezetője, a szerk.) válogattuk ki, hogy mi kerüljön be a műsorba. Számomra az volt a kiindulópont, hogy ez ugyebár egy dalokra épülő előadás, így elkezdtem azon gondolkodni, hogyan is működik ez a műfaj, milyen sajátosságai vannak. Majd Tomival közösen próbáltuk eldönteni, hogy hol húzzuk meg a határt, mivel az elején még úgy éreztük, hogy lennie kell valamilyen műfaji vagy időbeli megkötésnek. A vége meg persze az lett, hogy bármi elhangozhat, mert az ilyen-olyan korlátok csak feleslegesen szűkítenék le a játékteret.
- ... és a cím...?
- Nos igen, eredetileg Szuperkoncert munkacímen kezdtünk el dolgozni, és addig-addig ötleteltünk, míg végül összejött a Kottavető. Visszagondolva, elég vicces javaslatok forogtak - ezt most mind nem sorolnám fel, de az biztos, hogy megérné többféle címen is játszani ezt az előadást. Az egyik kedvencem, Tamás alcím-találmánya: Kottavető, avagy a zenélés mint alternatív kereseti módszer a 21. század színművészetében - merthogy szerintem ez nagyon sokat elmond a helyzetről.
- Hogy épül fel az előadás? Jól gondolom, hogy a dalokra fognak feleselni, kontrázni a prózai szövegek?
- Nem igazán. A cél az volt, hogy minél kevesebb próza legyen ebben az előadásban. Egyébként pontosan ez a nehézségi foka ennek az estnek, hogy bármennyire szeretnénk egy gigakoncertet másolni, technikában nem tudunk hozzá felnőni. Az persze nagyon fontos, hogy zeneileg nem mehetünk alá egy színvonalnak, hiszen akkor nem lehet játszani az iróniával. Az tehát nem kérdés, hogy ezeknek a számoknak jól kell elhangozniuk, mint ahogy azt se felejtsük el, hogy itt színészek zenélnek, akik nem tudnak kibújni a bőrükből. Vagyis amikor ők muzsikálnak, akkor is játszanak, zenészeket alakítanak, tehát színházat csinálnak. Különben meg az derült ki számomra, hogy a szórakoztatóiparnak ez a része hihetetlen feszességet, dramaturgiai fegyelmet, no meg érzékenységet igényel. Ugyanis a könnyűzenei műfaj azzal operál, hogy általában minden idézőjel nélkül egy borzasztóan erős érzelmi állapotot közvetít az énekes. Számomra ez tűnik most a legnagyobb feladatnak, hogy miként lehet úgy elkapni ezeket a dalokat, hogy komolyan vehetők legyenek. Mert bizony, ha jól vannak ezek a számok előadva, akkor bármennyire giccsesek is, elképesztően hatásosak. Persze, aztán meg kell találni a dalok közötti (prózai) átkötéseket, amikről majd kiderül, hogyan is működnek.
- Elárulod, hogy milyen dalokat szólaltattok meg?
- Jelenleg tizennyolc szám szerepel a műsorban, huszadik és huszonegyedik századi kedvenceink. Nagyon vegyes a zenei anyag, merthogy elhangzik mások mellett egy-egy Queen-, Kylie Minogue-, East 17-szám, de a Faust Együttestől is játszunk egy dalt, valamint vannak a műsorban Gershwin-sztenderdek is. Igazából arra vágytam, hogy egy emlékezetes estét tudjunk összerakni ezekből az ismert dalokból, aminek azért mégiscsak legyen egy picit keserű utóíze attól, hogy olyan körülmények között készülünk erre az előadásra, amilyenben ez a két csapat létezik.
- Lesz kívánságműsor része is az estnek?
- Hm... most, hogy kérdezed, igen. Itt és most megígérem, hogy amennyiben a premieren valaki nagyon sokáig kiabál a színpad széléről, hogy játsszunk el, mondjuk egy Beatles-dalt, akkor Herczeg Tomiék előbb vagy utóbb biztos beadják a derekukat.
- Mennyire gondoljátok komolyan azt, hogy ez a két csapat közös zenés függetlenségi nyilatkozata?
- Abszolút, merthogy tartunk majd egy előadást a Parlamentben... nem, viccelek, oda nem engednek be minket. Hogy mennyire gondoljuk komolyan? Amennyire minket komolyan vesznek, annyira. Talán nem is lehetne jobb időpontban bemutatni, mint március 14-én, de igazából másnap lenne az igazi. Aki eljön erre az estre, az remélhetőleg tapasztalni fogja, hogy sok minden benne van mindabból, ahogyan mi érezzük magunkat. Ebből a szempontból egy elég jó helyzetjelentés, vagy legalábbis remélem, hogy az előadás kicsengéséből kiderül, hogy itt tartunk most ebben az országban, ezzel a két csapattal, ebben a műfajban.