Színház

POSzT 2009 - A tapsról (3. nap)

2009.06.07. 12:29
Ajánlom
Megfigyelték már, hogy hányféle színházi taps létezik? No persze azon kívül, hogy vas- vagy nem. Minden tapsnak megvan a maga karaktere: kirobbanó, udvarias, visszafogott, szűnni akaró, szűnni nem akaró, viharos, kínos, tömör, kusza, egyértelmű, tétova, elutasító, ritmustalan...

A múlt század elején avval mérték egy előadás sikerét, hogy a szünet(ek)ben hányszor hívták függöny elé az adott felvonás szereplőit. (Szakirodalom: például a Csókos asszony című operett első felvonásának első jelenete.) Ma ez már nem divat - bár az is egy sikermérő, egy köztes véleménynyilvánítás, hogy amikor szünetben felgyullad a villany, tapsolnak-e a nézők vagy nem -, csak az előadás végén hajlonganak a színészek. Elmondható, hogy az elmúlt húsz évben nemigen volt arra példa, hogy egy előadás annyira egyértelműen bukott volna meg, hogy a nézőtér egyöntetűen fölállt, és taps nélkül hazament. (A színházi emlékezet Az út végén a folyó című darabot említi a Pesti Színházból, 1991-ből.) Az erőfeszítést azért mindenki értékeli, ha esetleg a végeredmény mégoly elkeserítő is.

Miért is tapsolunk? Egyrészt tetszésünket, elismerésünket fejezzük ki. Másrészt viszont feloldjuk az előadás során bennünk felgyűlt feszültséget (jó esetben felgyűlik). Ezért is nem jó pusztán a poénra játszani, minél több nyíltszínit kierőszakolni, mert a nézőben elfogy a szufla. A vége nem lesz siker. Ha az előadás karakterébe belefér, persze egy-egy nyíltszíni csak jót tesz. Egy sokszereplős, nagyszabású előadás tapsát nagyban meghatározza a jó tapsrend: ha minden egyes statisztát minden meghajlásnál meg kell tapsolni, elunja a néző.

Aztán persze megkülönböztethető a premiertaps, a bérletes taps, az átlagos előadás taps, és a megvett ház taps - tudják, amikor elzavarják egy multicég minden dolgozóját színházba, ajándék gyanánt, kötelező jelleggel. A kedvencem a valódi premiertaps. Nagyon ritka. Ugyanis ilyenkor a két véglet ül a nézőtéren: a barátok és a szakma. A legritkább esetben találkozik a két ízlésvilág. Ha mégis, akkor abból kirobbanó, fölcsattanó, egyértelmű és tömör taps lesz, ami a mennybe repíti nem csak a színészt, hanem a tapsolót is. A kínos tapsnál nem érzem jól magam. A nézőtér fele már rohan a ruhatárba, hogy elkerülje a tumultust és minél hamarabb szabaduljon, de még harmadszor is kirohannak a szereplők a színpadra, hogy ne legyen annyira kétségtelen a bukás.

Mindez csak azért jutott eszembe, mert az eddig látott négy előadást négy különböző tapssal jutalmazott a közönség. Aki itt nagy részben szakma. A fesztiválokon (ami egyben verseny is) különös jelentősége van a tapsnak. A tetszési index első összetevője. Mennyire bírták? Hogyan tapsol a zsűri?

A tegnapi zalaegerszegi Hamlet meglehetősen megosztotta a közönséget. A hosszú (két órás) első felvonás után többen távoztak. Tisztességgel megcsinált előadás, redukált szereplőszámmal, időnként teljesen halvány (a Rosenkrantzot és Guildensternt játszó Mihály Péter és Vizkeleti Zsolt nemigen mutatott túl sokat a két legendás alakból), máskor igen erős (Szegezdi Róbert Claudiusa és Holecskó Orsolya Opheliája volt számomra a legemlékezetesebb) színészi alakításokkal. Nagy Péter nem egy kiköpött Hamlet-alkat, de ez persze nem is baj, a feketebakancsos, bőrkabátos, idegességét szaxofonozásban levezető, a világ folyásáról gondolkodó egyetemista-feeling is Hamlet egyik lehetséges arca. Szemenyei János egy picit erőtlenebb Horatio volt, mint vártam. Mindenesetre Bagó Bertalan útkeresése rendjén való: néhány éve végzett fiatalokra építi a színházát, eljátszat velük mindent. (Két éve Szemenyei János volt a világ talán legfiatalabb III. Richárdja.) Lecsupaszított, sallangmentes térben rendezi őket, a színészi erejükben és a tehetségükben bízik. Joggal. Néhány éven belül a szándék kétséget kizáróan eredménybe fordul, ennek már vannak jelei.

Ami pedig a tapsot illeti, leginkább kuszának mondanám. A gyorsan vastapsba forduló tetszésnyilvánítás már megszűnőben volt, amikor egy maroknyi rajongótábor fölélesztette. Pont olyan hullámzó volt, mint maga az előadás.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Zenés színház

Elhunyt Vadász Zsolt, az Operettszínház művésze

A Budapesti Operettszínház egyik legfoglalkoztatottabb művészét 51 éves korában érte a halál június 21-én, adta hírül a Szinház Online.
Vizuál

Öt Donald Sutherland-film, amit látni kell

Filozofikus sci-fi, háborús szatíra, feszült kémjátszma vagy éppen sokkoló erejű horrordráma: Donald Sutherland számtalan műfajban bizonyította rendkívüli tehetségét. Kedvenc filmjeinkkel emlékezünk a kanadai színészlegendára.
Zenés színház

„Brünnhilde szerepe olyan, mintha maratont futnánk” – villáminterjú Iréne Theorinnal

A kiváló svéd szoprán a Budapesti Wagner-napok rendszeresen visszatérő vendége, akit a magyar közönség különösen érzékeny, lelki finomságokra kihegyezett szerepformálása miatt zárt a szívébe. Iréne Theorin egy nappal színpadra lépése előtt válaszolt kérdéseinkre.
Zenés színház

Ami szembejön, nem biztos, hogy akadály – interjú Béres Attilával a szegedi Rebecca-bemutató kapcsán

Pont ilyennek képzeltem: elfoglalt, egymást érik a beérkező hívásai, többször kér fél percet, mire leül és belehelyezkedik az interjúszituációba. Béres Attilával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával beszélgettünk, aki a Szegedi Szabadtéri Játékokon rendezi a Rebecca musicalt.
Vizuál

Műkincsrablás Lengyelországban – izgalmas politikai krimi érkezik a mozikba

Június 27-től érkezik országszerte a mozikba a lengyel-magyar koprodukcióban készült Szent című film, amely Szent Adalbert gnieznói ereklyetartójának 1986-os elrablását dolgozza fel.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Arról a pánikról szerettem volna beszélni, amit ma a felnövés jelent” – interjú Kovács D. Dániellel

Az [ESCAPE] – A Donkihóte-projekt című előadás július 5-én debütál a Városmajori Szabadtéri Színpadon, ősztől pedig az Örkény Színház repertoárján lesz látható. A színdarab rendezőjévelegyebek közt a világot jobbá tenni akaró hősökről és a videójátékok stigmatizáltságáról is beszélgettünk.
Színház hír

Bocsárdi László nyerte a legjobb rendező díját az Országos Színházi Találkozón

A kaposvári Csiky Gergely Színházban megrendezett seregszemlén mások mellett Zsigmond Emőke, Karácsony Gergely, if. Vidnyánszky Attila és Tokai Andrea is elismerést vehetett át.
Színház ajánló

Életútinterjúk alapján készül a MáSzínház női sorsokat bemutató előadása

A KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” című produkcióban három generáció tesz fel magának kérdéseket identitással, hozott mintákkal, önazonossággal és szabadsággal kapcsolatban.
Színház ajánló

Mit áldozunk fel jól megszokott kényelmünkért? – beszélgetés a Csónak című előadás alkotóival

Presznyakov Oleg & Vlagyimir Csónak, avagy előttünk az özönvíz című kortárs drámája a modern társadalom látleletét is adja. Az előadás rendezőjével, Bocsárdi Lászlóval, valamint két szereplővel, a főszerepben látható László Csabával és a volt feleségét alakító Berekméri Katalinnal beszélgettünk.
Színház interjú

Tompagábor Kornél: „Végtelenül élvezem a színész szabadságát”

Tompa Gáborral, a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft. igazgatójával, aki Tompagábor Kornél néven rendez, többek között az idei kínálatról, a „tompagáborság” mibenlétéről, a nyári esték varázsáról, üveggolyókról, rendezői koncepcióról és a Kvártélyház titkairól beszélgettünk.