Ismét a mesés 33-as buszt választottam. Ugyanaz a srác vezette, mint tegnap. Most nem vettem jegyet. (A rutinos pesti, hah!) A tegnapi igen barátságos, mondhatni koranyári időjárásból kiindulva nem hoztam le az esőkabátomat. Fittyhányást követtem el. Amikor fölszálltam a buszra, csöpögni kezdett. Amikor három perc múlva leszálltam a Csészényi (hihi!) téren, ömlött. 50 métert futottam a Murphy’s menedéket adó zöld napvédőjéig (bár napot védene!), beálltam alá, mert eddig mindig az volt, hogy kb. 15 perc nagy zuhé, aztán kis elcsendesülés, majd újrakezdés. Gondoltam, azt megvárom, és az alkalmas pillanatban tovább futok száz métert a Pécsi Kulturális Központig. Mondanom sem kell, ez nem jött be. Megint Micimackóra gondoltam - a viharnapos rész a fesztivál kezdete óta érvényes -: "Odaát esik? Ideát is esik..." Épp így éreztem magam én is, mint Micimackó, reménytelenül, hálósipkában, bokáig vízben állva a tükör előtt. Mézpusztító szörnyek nem jöttek. Leültem az egyetlen száraz asztalhoz, hogy jó, megiszom egy kávét, addig csak eláll, és kicsit majd kések. Nem állt el. Viszont két, szintén száraz asztalt kereső úrnak felajánlottam, üljenek ide bátran, én úgyis hamarosan távozom. Ó, szent naiv remény! Érkezett még két úr, kellemes társalgásba bonyolódtam. Végül is, ez is beszélgetés volt, csak nem szakmai. Úgyhogy a rendes napi köszönetemet már így az elején ellövöm: kösz, kedves uraim, hogy nem kellett magányos, ázott verébként üldögélnem! (Ígérték, majd elolvassák a mai napomat. Kivi vagyok, tényleg-e. Egyiküknek van jegye Az öreg hölgy...-re a József Attilából. Megígértem neki, hogy jó lesz, mert én már láttam.)

Idemásolom a poszt.com-ról Tasnádi István néhány mondatát az Urbi et orbiról. Ezt a véleményt osztom én is: "Most már biztos, hogy bennem van a hiba, mert ugyanaz történt velem, ami az Yvonne kapcsán, hogy elkezdődött valami hihetetlen erős dolog, ami beszippantott, láttam hihetetlen izgalmas embereket, színészeket, akik felém fordulva tettek valamit, valamit a színháznak, a nyilvános gyónásnak és a nem tudom én, a rituálénak a határán, valami nagyon letisztult, nagyon pontos, és nagyon most megszólaló valamit, és aztán eltelt az a bizonyos 20 perc, ami lehet, hogy az Yvonne-nál is 40 perc volt, itt is lehet, hogy 25 perc volt, és kifutott a forma alól az az igazi erő, ami ott tartotta volna a figyelmemet. De mondom, hogy ez az én személyes fásultságom a színház iránt, hiszen mindent megtett ez az előadás, hogy ébren tartsa a figyelmemet, és mégis minél erősebb eszközökkel élt, én annál inkább távolabb kerültem ettől sajnos."

Öt óra van. Kisütött a nap, megint verőfény van. Jön a meleg!! Hurrá! Délután benéztem a Felolvasószínházba a Művészetek Házába. Hiba volt. Valami finn darab, Mobilhorror címmel. A lényege annyi volt, hogy négy ember leszakadt a Nokiától, mert megunták a multit, és alapítottak egy saját mobilszolgáltató céget. (Ami már eleve nem okés, mert a Nokia ugye gyártó, nem szolgáltató.) Aztán kiderült, nem megy jól, és be akarják őket olvasztani egy másik nagy cégbe, ha csak két hét alatt nem jönnek ki valami extatikus nagy ötlettel. Amikor az ötlet körvonalazódott - valami virtuális, kastélyos horrorjáték -, na akkor jöttem ki. Nem bírtam tovább. (Később mondták, akik végignézték, hogy nem volt fúzió, megmaradt a cég. Szóval, még egy rendes csattanóra sem futotta.)

Most ebédemre várok, aztán hattól színház, fél kilenctől színház. Úgyhogy ebből megint éjjeli folytatás lesz. Ja, érkeznek a színészek, kezd kialakulni a rendes POSzT-hangulat. Ma már belfutottam Hegedűs D. Gézába, Takács Katiba és Dunai Tamásba. (Utóbbi kettő fellép ma este, nem tudom őket nézni a versenyprogram miatt. Ezt mondjuk sajnálom.) És találkoztam a volt magyartanárnőmmel is, aki szerintem az ország legjobb magyartanára. Neki is sok mindent köszönhetek. Mai második köszönetem: kösz, Judit!

Háromnegyed nyolc. Darabokban (vagy darabosan??) írok, közben hol a sajtóirodában, hogy Évánál töltöm a laptopot. Mindenki fogyasztja az aksimat, kis internet, levélnézés, miegymás. De én nagyon kedves vagyok és megengedem, mert ezeket a mindenkiket nagyon szeretem. Más mindenkiknek nem engedném. Túl vagyok a Bodó Viktor írta és rendezte Fotel című előadáson. (Írótárs: Vinnai András.) Nem tudom, miért, de tetszett. Tényleg nem tudom, miért. Volt benne valami gyermeki, egészséges, bátor infantilizmus. Ezen még elgondolkodom, hogy miért is tetszett, most mindenesetre rohanok a KoMa Társulat Plazmájára a Leöwey Klára Gimnáziumba, amit még meg is kell találnom. Kicsit kezd tömény lenni ez a sok előadás, nincs időm átgondolni, rendszerezni a fejemben a látottakat. Pláne, hogy 90%-uk abszolút kortárs és furcsa. Az idő hűvösebbre fordult, de hát ez így estefelé már helyén is való.

Mai utolsó gép előtt ülésem, hogy, hogy nem, hajnali fél kettő van. De ez már szállodai bejelentkezés. Jelentem, az eddigi legjobbat láttam ma este. Garaczi László Plazma című darabja mostanában "trendi", játszották Veszprémben és Székesfehérváron (utóbbit láttam is). De amit ez a KoMa Társulat művelt, az elképesztő volt. Beültettek miket egy osztályterembe, összevissza voltak a székek, padok nélkül. Ők közöttünk ültek, mászkáltak, és mindenféle díszlet és jelmez nélkül eljátszották a darabot. Tudtam, hogy ilyen lesz, hiszen a próbafolyamatuk során interjúztam velük a Fidelio Súgó októberi számába. De ez minden várakozásomat fölülmúlta. Irgalmatlanul sokat röhögtünk. Zseniálisan tehetséges csapat, igazi, új gondolatokkal a színházról. Lehet ezt így is csinálni. Van egy rendes, megírt darab, van egy új ötlet, és van öt jó színész. Muszáj név szerint: Ötvös András, Zrínyi Gál Vince, Jelinek Erzsébet, Lass Bea, Jaskó Bálint. Fölteszem ide a Plazma-dalt, a szövegét is, mert mivel speciális körülmények között hangzott el, a terem négy különböző pontján énekeltek, nem mindenhol érteni jól.

plazmalázban ég a város
ami hasznos ami káros
ami lapos ami kerek
plazmafelnőtt plazmagyerek
plazmanap és plazmahold
alatt dalol száz kobold
plazmaének plazmaéjben
megrendeltük plazmapénzen
plazma vagy éjjel
plazma vagy nappal
plazmaleányok plazmafiúkkal
plazmatévét néznek
plazmakristály szemmel
plazmául beszélnek
plazmaszellemekkel

Refrén:
buggyan mint a magma
édes mint a méz
elborít a plazma
mindegy hogy hová mész
ez itt a plazmabál
ez itt a ez itt a
plazma-plazmabál

laza plazmától duzzad a test
a kontúrokat többé ne keresd
plazma a szív és plazma a száj
plazmenyelveken kell kiabálj
alakul buggyan és csorran
nincs benne csont ami roppan
nyúlik a fortyod a plazma
nincs erő mely megakassza
plazmahűség és plazmavirtus
plazmaszűz fején plazmamirtusz
plázacica a plázába megy
plazmamelleit műtteti meg
nem menekülhetsz innen soha
gyere csak itt a puha plazma
plazmaemberek állnak sorban
végignézem és már mind voltam
Ref.
mindenki a másik
senkise maga
megvált a kíntól
a plazma te gyagya
minden kitágul
mindenki plazmáz
tetszik nem tetszik
elhagy a hagymáz
Ref.

POSzT Scriptum: Ha egy étteremben ülök, és nyakamban lóg a posztos kitűző, vajon miért nem adják automatikusan a 20% kedvezményt? Ha nem mutatom föl, akkor nincs ott??