A Katona ügye elsimult, a válogatók jövőre hárman lesznek az eddigi egyszemélyes ízlés helyett, a megnyitón pedig Páva Zsolt, Pécs polgármestere kijelentette, hogy jövőre is marad a fesztivál, sőt, szeretné, ha még évtizedekig Pécs adna otthont a legfontosabb színházi seregszemlének.
Először megütköztem ezen az "évtizedekigen". Magyarországon semmi jó nem szokott évtizedekig tartani. Talán a Túró Rudi, bár már az se magyar... De talán ez a kijelentés komolyan vehető. Miért ne lehetne nekünk is legendás fesztiválunk, amit mindenki a helyszínről azonosít? Ha nem is világméretű. Aki azt mondja, hogy Cannes-ban, Berlinben, Velencében vagy Karlovy Varyban jár egy bizonyos időszakban, szinte nem is kell hozzátennie, hogy miért. Mindenki tudja, hogy filmfesztivál. Talán nekünk is lehet majd azt mondani: jöttök Pécsre? És majd mindenki tudja, hogy ez csakis a POSzT lehet. Talán ez egy európai gondolat. Talán... Ha már a tizedik POSzT egybeesik azzal, hogy Pécs Európa Kulturális Fővárosa.
Ezt az EKF dolgot még nem sikerült föltérképeznem néhány itt töltött óra alatt, a Széchenyi teret mindenesetre teljesen beépítették virágokkal és padokkal, valamint az egyik sarkában helyet kapott a tér kicsinyített mása, bronzból, a vakok és gyengénlátók számára. A sétálóutcák száma is nőtt, a belváros egészen autómentes.
A megnyitót végre nem mosta el az eső, így viszont beillett volna egy Menzel filmbe is, mazsorettesekkel és fúvószenekarral, akiknek elvonulásakor egyrészt beindult a jó magyar taps-reflex, másrészt az első megszólalónak még hosszan kellett ordítania a mikrofonba, hogy valamit lehessen hallani. (A mikrofon-kocogtatás, és a "Működik ez? Szól?" kérdés sem maradt ki a dramaturgiából.)
Szőcs Géza, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára a világ kicsinyített modelljének nevezte a színházat, melynek "édesgyermeke" a film: e két művészeti ágat tartja a legmegfelelőbbnek az ember katarzis-igényének kielégítésére. Majd számokban is felsorolta a fesztivált: 45 óra 10 percnyi játékidő, 190 színész, 19 kamion, 318 lefoglalt szoba.
Páva Zsolt, a már említetteken kívül megjegyezte azt is, hogy a város megszerette, számon tartja és várja ezt a fesztivált.
Jordán Tamás fesztiváligazgató elmondta, a szakma is egyre nagyobb becsben tartja a POSzT-ot: már az is elismerésnek számít, ha valaki bekerül a versenyprogramba.
A megnyitót Bródy János zárta három dallal, este azonban saját koncertet is adott.
A nagy megmérettetés idén a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház The beach című előadásával indult. Két éve már jártak itt, az Urbi et orbi produkciójukkal.
A The Beach Camus Közönye alapján készült (író, rendező Urbán András). De erre csak később lehetett rájönni. Az előadás kezdetén a négy színész (Mikes Imre Elek, Mészáros Árpád, Erdély Andrea és Béres Márta) szemben ül a nézőkkel, és egymás szavába vágva szidja az időseket, a terhes nőket, a kutyásokat, a nyomorékokat, a gyerekeket, a hajléktalanokat, a galambokat, és egyáltalán mindenkit, akik nem ők. Talán cinkosságot várnak a nézőktől, talán egyetértést, talán felháborodást. Humorral teszik mindezt, képtelenség nem arra gondolni, hogy bizony mindenkinek megfordultak a fejében hasonló gondolatok. (Vajon hány autós ne akarná kitiltani a bicikliseket a körútról?) Nagy, belső közöny van ebben is a világ problémái iránt, indulatnak álcázva. A közöny könnyen változhat indulattá. Elég egy kis semmiség. Egy "miért épp velem".
Aztán, a felszakított zsákokból kiömlő homok elénk varázsol néhány négyzetméternyi tengerpartot. A körben felállított lámpák szolgának napsütésül. A színészek víz- és napfürdőt vesznek, meghemperegnek a homokban. Bemocskolódnak majd megtisztulnak. És a szövegek közé beszüremkedik Camus.
Legerősebbnek az előadás zenei dramaturgiáját találtam, Antal Attila munkája. A Yann Tiersen szerű harmonikadallamoktól a death-metálos gitárszólókig széles volt a skála. És pontos. És élő.
És nagyon szerettem Béres Márta hangszínváltásait. Utálnivalóan közönyös, imádnivalóan mesés, és félnivalóan acélos.
Jó fesztiválindító előadás. Holnap az Örkény Színház Arturo Uija lesz a program. Kezdésnek az sem lett volna rossz...
hírlevél
