A vígjátéknak a nyilvánvaló francia minták mellett az író saját életművéből származó, prózai előzménye is van: a Galant levelek című levélregény. A filozófus címadó hőse ugyanis a Galant levelek egyik levélírója, Párménio, a gáláns szalonélet üres csillogásától elforduló, magányában filozofáló gyöngéd nemesifjú. Kopernikust, Descartes-ot, Locke-ot olvas, a világ értelmét kutatja, a történelem tanulságaiban mélyed el - és szkeptikus marad ismeretelméletében. Ahhoz hasonló erkölcsi eszmét vall, mint amelyet Bessenyei ez idő tájt fogalmazott meg a civilizálódás és az erényeknek egyáltalán nem ellentétes voltáról: "Ne higgyed különben, hogy egy szelíd, tudós nemzet, melynek ifiai nyakokon lepedőket tekergetnek öszve s asszonyaik szagos vizekben fürödnek, vitéz is ne lehetne ..."
Ez az első nagyhatású irodalmi mintája a Csokonain, Kisfaludyn, Vörösmartyn át Petőfiig nevetve vagy haraggal bírált parlagi nemesúrnak. Pontyi messze szakadt családja előkelő ágától. Búzával, szénával, marha- és lókereskedelemmel szedi meg magát a konjunktúra idején, de bármilyen jómódú is, földhözragadt műveltsége szüntelenül kiütközik.
A darab ősbemutatója sikert aratott, Pontyi szerepét Kelemen László, a magyar nyelvű színjátszás megteremtője játszotta. A vígjátékot az 1790-es években többször is eljátszották a budai és pesti magyar színészek.
2011. október 8. 19:00 - Katona József Színház
A filozófus
Író: Bessenyei György
Szereplők:
Angyélika, Párménió testvérhúga, Lílisz szeretője: Pálmai Anna
Lílisz, nemes ifjú: Dankó István
Pontyi, gazdag nemes ember, igaz ember: Kocsis Gergely
Lucinda, Szidalisz szolgálója: Borbély Alexandra e.h.
Lidás, Párménió szolgája: Mészáros Béla
Eresztra, özvegy nemes asszony: Fullajtár Andrea
Párménió, philosophus, nemes ifjú: Ötvös András
Titius, Eresztra fia: Tasnádi Bence e.h.
Berenisz, nemes leány, Szidalisznak titkosa, Titius szeretője Kulcsár Viktória e.h.
Szidalisz, Titius testvérhúga: Tenki Réka
Díszlet, rendező: Gothár Péter
Jelmez: Izsák Lili
Dramaturg: Morcsányi Géza, Radnai Annamária
hírlevél
