A lengyel Slobodzianek egy iskolai osztály diákjainak sorsát követi: tíz lengyel és zsidó diák személyes elbeszélésének és megrendítő visszaemlékezésének tükrében mutatja be hazája részvételét a 20. század borzalmaiban 1925-től napjainkig. A felhőtlen gyermekkor küszöbén kitör a világháború, az osztályt először a bolsevik diktatúra, később a fasiszta terror, majd ismét a kommunista önkény szakítja ketté. A mi osztályunkat a Kamrában Máté Gábor állítja színpadra. A szerző, Tadeusz Slobodzianek napjaink egyik legjelentősebb lengyel drámaírója, rendező, dramaturg, színházkritikus, a varsói Dráma Laboratórium megalapítója. A darab ősbemutatóját a londoni National Theatre-ben tartották 2009-ben, azóta Varsóban, Barcelonában és Torontóban is műsorra tűzték.
A rendező figyelmét a darabra már megszületésekor, 2009-ben felhívta Pászt Patrícia, a mű fordítója. Csupán apró változtatásokra, kis húzásokra, magyarázó szövegekre volt szükség a magyarországi színrevitelhez, mivel a rendező, a két ország történelme között sok kapcsolódási pontot lát. A darab erényei között említette az éles problémafelvetést. "Azok a kérdések, amelyeket különböző politikai megfontolásokból a szocializmus elnyomott, szőnyeg alá söpört, azok a feszültségek és fájdalmak előjönnek most, a 21. század elején, ezért fontosnak tartom, hogy erről beszéljünk" - fogalmazott.
A valóságos események részleteit felhasználó darab nemcsak a 20. századi komplikált lengyel-zsidó-német-orosz kapcsolatok elé állít tükröt, hanem egyetemes üzenetet is hordoz az emberek közötti megértés hiányáról és arról a történelmi folyamatról, amelyben az ártatlan tréfák, felelőtlen kijelentések és jelentéktelennek tűnő konfliktusok észrevétlenül egymás iránti nyílt gyűlöletté alakulnak át. Máté Gábor felidézte, hogy a darab alapját adó valóságos eseményeket csak 10-12 évvel ezelőtt kezdték el felfejteni, elismerni: egy közösség lemészárolta a saját közösségében élő zsidókat, az eseményt azonban sokáig náci gyilkosságként tartotta számon a lengyel történelem. "Ezzel szembesülni egy országnak, hogy ez egy letagadott és elhazudott történet volt, úgy, hogy még élnek azok az emberek, akik ezt látták, esetenként részt is vettek benne, az nagyon kemény dolog" - fogalmazott. Hozzátette: a történelemnek ez a része még - Magyarországon is - nagyon közel van, ezért beszélni kell róla. Kitért arra, hogy a darab formai megoldásai is rendkívül erősek. Egy zárt közösséget mutat be, amely a műben egy osztály, de nevezhetjük falunak, városnak, országnak is - mondta, megjegyezve, hogy minden súlyosabban esik a latba, ha az egy kis közösségen belül történik. Mint rámutatott, az előadás nemcsak a holokausztról szól, "ez a történelem, ahogy átgyalogol a magánemberen, hogy ebben hogyan lehet megmaradni, valamilyen módon túlélni, átélni, résztvevőjévé válni az eseményeknek".
A rendező szerint a darab nagyon sokoldalúan világítja meg a problémát. "Jellemző is, hogy Lengyelországban gyakorlatilag mindenki fel volt háborodva a bemutató után, minden oldalról érték támadások a szerzőt és az előadást, mert mindenkinek fájhatott valami, teljesen jogosan" - tette hozzá. Máté Gábor nem hiszi, hogy itt ilyen erőteljes reakciót vált ki a produkció. "De nagyon örülnék neki, ha az előadással az állóvizet fel tudnánk kavarni" - jegyezte meg.
2011. október 7. 19:00 - Katona József Színház - Kamra
Szerző: Tadeusz Slobodzianek
Fordította: Pászt Patrícia
Zene: Sáry László
Díszlet: Cziegler Balázs
Jelmez: Füzér Anni
Mozgás: Takátsy Péter
Rendező: Máté Gábor
Szereplők:
Abram: Haumann Péter
Wladek: Ujlaki Dénes
Heniek: Szacsvay László
Rysiek: Takátsy Péter
Jakob Kac: Dénes Viktor e.h.
Zygmunt Bán János
Menachem: Rajkai Zoltán
Dora: Pálos Hanna e.h.
Rachelka, később Marianna: Bodnár Erika
Zocha: Pelsőczy Réka
hírlevél
