Alceste ki akar vonulni a társadalomból, mert undorodik a világtól és az emberektől; tapasztalata szerint mindenki képmutató, hízelgő és pozícióhajhász. Reméli, hogy a szerelme társa lesz a terve megvalósításában, ám Céliméne épp az Alceste által ostorozott korszellem megtestesítője.
"Molière bölcsebb volt Alceste-nél is, Philinte-nél is. De nagyon keserű bölcsesség volt az övé. A konfliktus megoldatlan, és nem is lehet rá megoldást találni. Végül is már nem az intellektuális érvek felsőbbségéről van szó, hanem választásról. Alceste úgy dönt - Racine hőseihez hasonlóan -, hogy nem hajlandó elfogadni a világot. A komikus alakból tragikus hős lesz. Ez a látszólag objektív darab ugyanakkor Molière legszemélyesebb műve. Alceste Molière helyett választ. Molière tudta, hogy egy színházigazgató nem menekülhet el a vadonba. Ismerte Philinte valamennyi érvét, de az bizonyos, hogy Alceste szerepét írta meg első személyben. Molière őt saját vereségének tudatával is megajándékozta." (Jan Kott)
Január 28. 19:00 - Katona József Színház
Író: Molière
Rend.: Zsámbéki Gábor
Díszlet: Bagossy Levente
Jelmez: Szakács Györgyi
Szereplők: Ónodi Eszter, Tenki Réka, Fullajtár Andrea, Fekete Ernő, Kocsis Gergely, Máté Gábor, Takátsy Péter, Mészáros Béla, Tóth Anita, Ujlaki Dénes, Elek Ferenc, Vajdai Vilmos, Kiss Eszter
hírlevél
