Hamvai Kornél egy önálló darabot írt a színház számára, melyben megtartotta ugyan a kultuszfilm szellemiségét, humorát, szarkazmusát és figuraábrázolás tekintetében is hű maradt a filmhez, de nem egy egyszerű "színpadi fordítás" született.

Balikó Tamás, az előadás rendezője kiemelte, az 1969-ben készült film minden emblematikus mondata elhangzik az új darabban. Mint elmondta, itt a hatalom gyakorlója és a kiszolgáltatott egyén, a kisember viszonya adja a témát. "Ennek összes bornírt, mulatságos, de fájdalmas és igaz jelensége elemző módon tárul fel" - tette hozzá.

Balikó számára fontos volt a kor ábrázolása is, hiszen, mint kifejtette, 1949-ben vagyunk, egy induló helyzetben: frissen nyerte meg a Magyar Kommunista Párt - csalással ugyan - a választásokat, és szovjet háttérrel elkezdenek építeni egy új rendszert Magyarországon. A helyzet törékeny, labilis, izgalmas, szorongással teli. Nem egy könyörtelen, ellentmondást nem tűrő uralkodó gépezet darálja be az egyént. Egymásra utaltságról van szó - fogalmazott a rendező.

1949-et írunk. A hősi forradalom és Pelikán József gátőr elsöpörték a régi rendet. Büszkén, csillogó szemmel tekintenek a jövőbe. Új világ épül, ahol már végre minden jó lesz. Pelikán tisztességes és elkötelezett forradalmár, hisz, összefog, egyetért és áldozatot vállal. Valahol mégis elvéti a lépést, és erre rámegy a munkája, a barátja, a háza és az élete.

Leghelyesebb gyorsan túllépni ezen, mert a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Szerencsére az új világ Pelikán nélkül is dübörögve épül tovább. Az események menete felgyorsulóban, határ a csillagos ég. Még bölcs vezérünk, Bástya elvtárs, a forradalmi igazság letéteményese is elfárad néha: "Tréfásan azt szoktam mondani, hogy én is ember vagyok."

A Thália Színház saját produkciójaként létrehozott előadásban Csányi Sándort Pelikánként, Szombathy Gyulát Bástya elvtárs szerepében, míg Cserhalmi Györgyöt Virág elvtársként láthatja a közönség. Mellettük Hunyadkürti István, Schmied Zoltán, Szegezdi Róbert, Müller Júlia és Kovács Vanda is fellép.