Három ember egy romos szentélyben. Vihar és világégés elől menekülve, megidéznek egy történetet.A néző egy különös krimi közepébe csöppen, melyben mindhárom szereplő magát vallja gyilkosnak. Két dolog tudható csak biztosan: a Feleség megerőszakolása és a Férj halála. De mit mond a szemtanú? És hogyan hat ez arra a három emberre, akik a számukra ismert világ összeomlása közepette, hullahegyek tövében, egy ember megölését személyessé, ezért érdekessé teszik? Melyikük képes föladni az egóját, és elfogadni a váratlanul kapott feladatot, és ki ragad bele az egzisztencializmus csapdájába?
... végzetesen beleszorultunk a saját, szubjektív világunkba, s mindannyian másképp éljük meg a valóságot, [...] a „szerep" a „persona" rásült az arcunkra, kifelé élünk, s ettől tudatunkat nem valódi lényünk, hanem a szerep határozza meg. - mondja Müller Péter a darabról. Mert az ember képtelen megszabadulni önző énjének káprázatától... Én!... Én!... Én!... Mint karóhoz kötözött kutya, úgy forogtok a szó körül! - mondja Müller Péter a darabban.
2011. december 10. 19:00 - Budapesti Kamaraszínház - Ericsson Stúdió
A vihar kapujában
Férj: Németh Kristóf
Feleség: Nagy Enikő
Rabló: Varga Zoltán
Koldus: Kocsó Gábor
Favágó: Dolmány Attila
Pap: Mesterházy Gyula
Csendőr: Sepa György
Zenész: Kamarás György
Díszlet: Csiszár Imre
Jelmez: Szakács Györgyi
Mozgás: Kozma Attila
Súgó: D. Szabó Erzsébet
Asszisztens-ügyelő: Lengyel Noémi
Író: Rjúnosuke Akutagava-Müller Péter
Rendező: Csiszár Imre
hírlevél
