Caryl Churchill (1938) az egyik legjelentősebb kortárs angol drámaíró, akinek társadalmi töltetű drámáira - például a hatalom, a női szerep, a klónozás, az ökológia kérdésköre - a naturalizmus egyáltalán nem jellemző. 1972-ben jelentkezett első drámájával, az áttörést számára az 1979-es Cloud Nine hozta meg. Dolgozott a Royal Court Theatre, a Joint Stock Company, Royal Shakespeare Company, a Royal National Theatre társulataival. Drámái közül magyarul 2007-ben jelent meg válogatáskötet.

Az iglic (The Skriker) premierje 1994-ben volt a londoni Royal National Theatre-ben, a darabot Magyarországon 2000-ben a Vígszínház Házi Színpadán Zsótér Sándor rendezésében mutatták be öt karakterre húzva, Börcsök Enikő főszereplésével, Balázsovits Edit és Majsai-Nyilas Tünde, valamint két táncos, Vati Tamás és Zarnóczai Gizella közreműködésével. A Budapest Bábszínház Játszó-terén azonban Az iglic többtucatnyi szereplője szinte mind felvonul.

A Budapest Bábszínház és a Katona József Színház együttműködése előremutató kezdeményezés: színészek, gondolati rendszerek találkozásáról, új impulzusokról szól. Tengely Gábor bábrendező, aki mintegy tíz éve szeretné színpadra vinni Az iglicet. A dráma kortárs problematikát dolgoz fel, azt, ahogyan a világot - ami mögött van egy mesevilág - az emberiség pusztítja, ilyen szempontból pedig szerencsés a partnerek egymásra találása, hiszen a Bábszínház a mesék helye, a Katona pedig a jelenre reflektál előadásaival.

Egy térben két, egymást éltető és működtető dimenzió jelenik meg, amelyben a történetek szimultán zajlanak, ugyanakkor van közöttük átjárás is. A címszereplő (aki játssza: Pelsőczy Réka) a rendező olvasatában "egy csodálatos bábszínész", aki a két világ közé rekedt, akihez nem kötnek történeteket, emlékeket, aki nincs, de akinek szüksége van testekre, akiken keresztül tud közlekedni, és táplálékra, ez a táplálék pedig a szeretet. Míg a bábos az animáció csodáját ismeri, addig Tengely szerint ebben az előadásban mindennek az inverzére van szükség, azt megkeresni, hogyan tud az ember bábként viselkedni.

Izgalmas az a költői nyelv, amelyen a karakterek beszélnek (fordító: Hamvai Kornél): többrétegű, fura, hol roncsolt, hol túlburjánzó, de rendkívül asszociatív. Sok szálon fut a cselekmény, keveredik benne sokféle sors, a valóság és a valóságon túli dimenzió. A Játszó-teret megjelenésükben is különleges lények népesítik be (díszlet: Cziegler Balázs, jelmez: Tihanyi Ildikó), akik gyermekkori félelmeinkkel szembesítenek egy olyan században, amikor kiveszett a mese az életünkből.