A Danton halála döbbenetes erejű kiáltvány az emberi jogokról, a francia forradalom vészkorszakából, abból az időből, amikor még az örökéletűnek hitt törvények és emberi kapcsolatok is átfogalmazódhattak egyik napról a másikra.
A színház a premier kapcsán kiadott közleményében Büchner menyasszonyának írt, a darabról szóló sorait idézik: "A forradalom történetét tanulmányoztam. Úgy éreztem, valósággal megsemmisít a történelem iszonyú fatalizmusa. Az emberi természetben szörnyű egyformaságot találok, az emberi viszonyokban elháríthatatlan hatalmat, amely mindenkinek megadatott, és nem adatott meg senkinek. Az egyes ember csak hab a hullámon, a nagyság puszta véletlen, a lángész hatalma bábjáték, nevetséges küzdelem a vastörvénnyel, melyet felismerni a legfőbb dolog, de úrrá lenni rajta képtelenség."
Az előadás ismertetője:
Párizs, 1793. A városban dühöng a terror. A forradalom egyik vezéralakja Danton, aki egykor maga is részt vett a kivégzésekben; jóváhagyta, sőt támogatta azokat. Ám ahogy kezdtek elfajulni a mészárlások, belefásult a "forradalmi bíró" szerepébe; töprengőbb és dekadensebb lett. Úgy érzi, a forradalomnak egy jobb életet kellett volna elhoznia - a mostani káoszt és mértéktelenséget már nem tudja elfogadni. "Bábok vagyunk mindnyájan, ismeretlen hatalmak dróton ráncigálnak, nem mi magunktól mozgunk" - mondja, félreáll az események sodrából, és egyre inkább a testiség élvezeteinek szenteli napjait. Feledni próbál, és élni az életet. Ám a forradalom kérlelhetetlenséget mutató vezetői, Robespierre és Saint-Just csak erre az elgyengülésre várnak, és elhatározzák, hogy megsemmisítik immár politikai ellenféllé vált egykori harcostársaikat. Dantont és barátját, a költő Camille Desmoulins-t elfogják, és a börtönné alakított Luxembourg-palotába zárják. Danton a börtönben még bizakodik, becsületesen és nyílt kártyákkal védekezik, ám már szó sincs igazságosságról és törvényről: a vádlók elképesztő demagógiával elérik, hogy Danton tárgyalása a halálos ítélet felé terelődjön. Dantonnak esélye sincs a megmenekülésre, és végül ő is elindul a vérpad felé. Felesége, Júlia, megmérgezi magát, Camille kedvese, Lucile pedig őrülten kószál az utcán, s már csupán annyit képes odakiáltani a kíváncsiskodóknak: "Éljen a király!"
A fiatalon elhunyt német drámaíró, Georg Büchner születésének 200. évfordulója alkalmából színre vitt darab címszerepét a társulat új tagja, Stohl András játssza, mellette László Zsolt, Csőre Gábor, Varju Kálmán, Józan László, Hevér Gábor, Mészáros Máté, Bata Éva, Járó Zsuzsa és Réti Adrienn szerepel az előadásban.
hírlevél
