Ascher Tamás elmondta, hogy az előadás eredetileg Zsámbéki Gábor rendezése, aki egészségi okok miatt adta át neki a munkát. A koncepció, a díszlet, a jelmez, a szereposztás Zsámbéki Gáboré, az előadást azonban neki kellett élettel feltölteni.

"Zsámbéki Gábor elképzelt egy előadást, és én vezettem a próbákat az utolsó három hétben, igyekeztem az ő intencióit megvalósítani, amelyek egyébként nem állnak távol az enyéimtől" - fogalmazott, hozzátéve, hogy közös iskolából valók. Felidézte, hogy a Zsámbéki Gábor igazgatta kaposvári színházban rendezte először 1975-ben a Godot-t. A darabról szólva kiemelte, hogy Beckett művéből valamiféle univerzalitás árad. Az egész egy nagy életmetafora, miközben az apró bohóctréfák és kabaréjelenetek stílusvilágából merít.

Elmondta: számtalanszor kérték Beckettet, hogy magyarázza meg darabját, a szerző ettől mindig ódzkodott, mert nem is lefordítható dolgokról van szó, inkább egy hangulat, atmoszféra, világkép lenyomata a darab, amely őrzi magán az '50-es évek francia egzisztencializmusát, a háború utáni szorongásos világvége-hangulatot. "Én úgy érzem, hogy egy világvége-hangulat valamilyen szempontból mindig aktuális. Tehát ez a mű sem vesztette el az időszerűségét" - hangsúlyozta a rendező.

Mint megjegyezte, a darab időszerűsége olyan, mint mondjuk Baché: mindig minden korban mond valamit, de fölötte is áll a koroknak, a színházkultúrában sikerült valami egyetemeset megfogalmaznia.

A darabban Estragonként Elek Ferenc, Vladimir szerepében Kocsis Gergely látható, Keresztes Tamás Luckyt, Kulka János pedig Pozzót játssza, a Fiú szerepében Varga Zétény látható. Az előadás ajánlójában a szerzőt idézik: "nem hiszem, hogy művem pesszimista. Nem állíthatom, hogy szereplőim kétségbeesése optimizmust sugallna. De azt igen, hogy embereim mégis makacsul követik útjukat. Darabjaim kulcsszava a talán".