A Radnóti Színház január végén mutatta be Gogol regényét, a Holt lelkeket. Ismert irodalomtörténeti tény, hogy a mű alapötletét a szerző Puskintól kapta ajándékba, mint ahogy korábban a Revizorét is. Kettejük barátsága legendás volt. Gogol minden elkészült írását Puskinnak mutatta meg először, így volt ez a Holt lelkekkel is.
Állítólag az első négy fejezet meghallgatása után Puskin annyira nevetett, hogy még a könnye is kicsordult, majd azt mondta: "Milyen szomorú is a mi Oroszországunk." Hogy a barátság mélyén volt-e rivalizálás, kérdés, mindenesetre Puskin felesége szerint férje egy alkalommal így nyilatkozott Gogolról: "Ezzel a kisorosszal óvatosabbnak kell lenni: úgy megkopaszt, hogy még kiáltani sem marad időm."
Valló Péter a darabválasztásról szólva elmondta: a regényirodalom egyik alappillére a Holt lelkek, amelyet régen játszottak Budapesten kőszínházi előadásként, talán a '60-as években a Madách Színházban láthatta utoljára a közönség. Választásának másik oka, hogy a mű olyan társadalmi jelenségről szól - a kisszerűségről, a pénz hatalmáról, a szélhámosságról, a korrupcióról - amely most is ugyanúgy jellemzi az életünket, ahogy Gogol társadalmát jellemezte a 19. század elején. "Egy olyan társadalmi kérdés, amellyel érdemes foglalkozni, a darab mai vetületét kibontani és megpróbálni ábrázolni" - mondta.
Kitért arra, hogy amikor a színházban ülünk, fölerősödik azoknak a mondatoknak a hatása, amelyek a saját életünkre is vonatkozhatnak. Ugyanakkor "pokolian mulatságos" történetről van szó: Gogol sok humorral ábrázolja ezt a szörnyű kisszerűségét és szélhámosságát ennek a világnak, amelyben Csicsikov, a szélhámos próbál előrejutni. A regény színpadi változatát Bulgakov adaptációja nyomán Morcsányi Gézával készítették. Az új változatban narrátor - Bálint András alakításában - kíséri a történetet, a regény önreflexív hangját - Gogol eredeti írói leleményét, jellegzetességét - ezáltal sikerül visszaadni az előadásban. A szerző folyamatosan hangoztatja saját erkölcsi álláspontját a saját történetével kapcsolatban, ezek szellemes, irodalmilag értékes szövegek, jellemzést adnak a korról és a társadalomról - nemcsak Gogoléról, hanem a mi mai társadalmunkról is.
Mint Valló Péter megjegyezte, az orosz színház jellegzetessége, hogy tele van tűzdelve zenével és balettel, tánccal, mozgással. "Amikor egy orosz darabot előveszek, egyszersmind megpróbálom ezt a játékstílust is a magyar nézők elé tárni, amely ritkán látható" - fogalmazott. Kiemelte: a Vodku Zenekar színpadra lépése segíti a rendezést abban, hogy a hős köré olyan világot rajzoljon, amely egyszerre mai, magyar, ugyanakkor van benne valami eredetien orosz, jellegzetes.
Hozzáfűzte, hogy a főszerepre Rudolf Pétert hívták meg, akit alkalmasnak érzett ennek a különös figurának a megformálására, a színész a humor felöl közelíti az alakot, így komplexebbé válik az előadás. A díszlet - amely Horgas Péter alkotása - egy különös arcképcsarnok, ebben a halottakkal telitűzdelt tájban utazik Csicsikov, mintegy újfajta Hádészben. Az előadás jelmeztervezője Benedek Mari, színpadra lép mások mellett Bálint András, Rudolf Péter, Gazsó György, Schneider Zoltán, Lukáts Andor, Csomós Mari, Martin Márta és Petrik Andrea is.
Holt lelkek - Radnóti Színház, 2013. január 27.
Szatirikus utazás Oroszországon át
Író: Gogol
Fordító-színpadra alk., dramaturg: Morcsányi Géza
Rendező: Valló Péter
Szereplők:
Narrátor - Bálint András
Csicsikov - Rudolf Péter
Szelifán - Somody Kálmán
Kormányzó - Gazsó György
Orrjukov - Adorjáni Bálint
Kutyevics - Schneider Zoltán
Csalogatov - Szűcs Péter Pál
Selymesin - Lukáts Andor
Dobozocska - Csomós Mari
Kormányzóné - Martin Márta
Anna Grigorjevna - Wéber Kata
Szofja Ivanovna - Petrik Andrea
Mizsujev - Formán Bálint
Kormányzó lánya - Andrusko Marcella
Rendőr - Rétfalvi Tamás
Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Benedek Mari
Koreográfus: Fejes Kitty
Ügyelő: Kónya József
Súgó: Farkas Erzsébet
Rendező munkatársa: Őri Rózsa
Közreműködik: Vodku Zenekar
hírlevél
