Egy elhagyott hídon az éjszakai órákban Harry Berlin megfelelő körültekintéssel készülődik az öngyilkosságra. Az előkészületek során egy arra tévedő járókelő, Milt Manville, fölismeri benne volt osztálytársát, s megkéri, hogy ne csináljon ilyen butaságot. Harry elmeséli, milyen szerencsétlen, hogy nagyon sokat szenvedett, igazi gyerekkora sem volt, s csak arra emlékszik, hogy ötéves korában kapott egy doboz kekszet a nagyszüleitől és tizenhét éves koráig abból kapott minden karácsonyra egy darabot.

Így indul ez a Woody Allen világát idéző szatirikus vígjáték, melyben miután megjelenik Milt temperamentumos felesége, Ellen, a két ellentétes karakterű férfi élete rendkívüli fordulatot vesz. A szórakoztatóan viszontagságos események után, a történet második részében, komolytalan tanulságok levonása után elsimulnak a hullámok, és mulatságos véget ér a történet, mikor a magára maradó főhős nadrágját egy arra őgyelgő kóbor kiskutya lepisili.

A darabot Várkonyi Zoltán rendezésében mutatta be a Vígszínház, a '60-as évek közepén, Darvas Iván, Ruttkai Éva, és Bárdy György előadásában. A Gárdonyi Géza Színház előadásában Nagy András, Marjai Virág és Portik Györffy András lép fel, míg a rendező Blaskó Balázs, aki így nyilatkozott a készülő produkcióról: „A mű tulajdonképpen egy abszurd, tele bohózati elemekkel, Woody Allen különleges világát idézi. (...)  A darab - szimbolikusan - egy hídon játszódik, hiszen az összeköt, de el is választ. Folytonos tükörjáték ez, amely az élethez való kapcsolatunkat boncolgatja, sok humorral."