A Bartók Kamaraszínház, a korlátozások feloldásával, bemutathatja Háy János darabját. A pandémia módosított rajta bármit is?
Nem, és erre nincs is szükség. Igaz,
a színházi lét lényege a folyamatos változás, a megújulás,
ugyanakkor János írásai, színdarabjai nem pusztán a jelenhez és a jelen eseményeiről szólnak. Éppen ezért aktualitásukat sem veszítik el. Amiben a helyzet most más, az csupán annyi: ezt a művet eredetileg április közepén-végén mutattuk volna be.
Sipos Imre (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Rózsavölgyi Szalon)
Az Utánképzés ittas vezetőknek lényegében a két korty közötti életről, a mindennapokról szól.
Nagyon szeretem ezt a darabot. Még 2008-ban játszottam Háy-darabban (Házasságon innen, házasságon túl) a Pesti Magyar Színházban, és már akkor is éreztem: János világa, gondolkodásmódja közel áll hozzám. Azóta szinte mindent elolvastam, amit valaha írt, őt is jól ismerem, mondhatni, barátok vagyunk. Lehet, ebben az is benne van, hogy mindketten vidékről jöttünk, mindenesetre valahogyan egymásra találtunk, én a műveivel is. Az Utánképzés ittas vezetőknek című darabját már akkor átküldte nekem, hogy olvassam el, amikor az még csak munkapéldányban létezett, és legszívesebben azonnal színpadra vittem volna. De várni kellett, mert akkoriban éppen egy másik művét – Rák Jóska, dán királyfi – rendeztem a Bartók Kamaraszínházban.
Mi az, amivel ez a darab azonnal megfogta?
Igazi Háy-történet, jó tollal és humorral megírt, rendkívül érzékeny darab, ráadásul végtelenül jó közösségformáló is, hiszen tizenegy színész folyamatosan a színpadon van. Ez ugyan egyben a nehézsége is: nagyon kell figyelni a hangsúlyokra, az egyensúlyokra. Ha akarnánk, eltolhatnánk gatyaletolós komédiába, vagy ha úgy döntenénk, elfelejthetnénk a humoros voltát is, amitől a közönség azonnal egy mély, emberi történetekről szóló tragédia közepébe csöppenhetne.
Utánképzés ittas vezetőknek (Fotó/Forrás: Ónodi Zoltán / Bartók Kamaraszínház)
Melyik lehetőség a vonzóbb?
A maga nemében mindkettő, de azt hiszem – ahogyan annak idején Vidnyánszky Attila is mondta valahol –, egy színdarabban mindig az író szándékát, a szerző kulcsát kell megtalálni. Háy János itt egy nagyon is valóságos történetet írt meg, amely egyszerre humoros és tragikus, s amelynek lényege a keserédes valóság.
Minden szereplő egyszerre esendő és szerethető, bűnös, mégis ártatlan.
Remélem, a közönség számára is vonzó lesz, még akkor is, ha a higiénés szabályokat nekik is be kell tartaniuk, és a nézőtéren egyelőre még egymástól távolabbra kell ülniük. A színészek amúgy alig várták, hogy a próbák újrainduljanak, és a munka ott folyatódott, talán nagyobb intenzitással is, ahol anno félbeszakadt. Háy János az olvasópróbán jelen volt, és azt már akkor érezni lehetett, hogy bizalommal van a társulat felé. Meghagyja és tiszteletben tartja mások alkotói szabadságát.
(Fejléckép: Utánképzés ittas vezetőknek, Fotó/Forrás: Ónodi Zoltán/Bartók Kamaraszínház)
hírlevél
