A pandémia ellenére az Amadeus premierjét megtartottátok, és Színház Kulissza TV című online műsorában azt mesélted, hogy nagyon különleges számodra ez az előadás.
Sokat vártam ettől az előadástól, és még többet teljesített. Még sohasem dolgoztam Koltai M. Gáborral, és nagyon kellemes melegpetés ért. Baromi magas volt a léc, amit meg kellett ugrani, a próbafolyamat pedig azért volt különleges, mert Gábor egy olyan komplex színházat csinált, amivel ritkán találkozunk. Az, hogy zene, tánc, operaénekes és prózai színész egyszerre dolgozik a színpadon, és egy nagy egységbe szervülnek, az mindig egy nagy tudomány.
Amikor több művészeti ág van jelen valahol, és azt összevegyítik, az nem azoknak az összességét, hanem egy újabb művészeti ágat hoz létre.
Nem is tudom igazán megfogalmazni, hogy milyen előadás: prózai vagy zenés? Táncos előadás?
Az előadásban nagyon egymásra találtatok a partnereiddel, Molnár Zsuzsannával, Chajnóczki Balázzsal és Galkó Balázzsal.
Azt gondolom, ez is egy bizonyítéka annak, hogy miért fontos és miért művészileg visszaigazolható a társulatiság. Más országokban nem igazán ismerik ezt a formát. A magyar színjátszásnak egy nagyon fontos eleme a társulat, mert az pont ilyeneket tud. Attól, hogy összekerül négy-öt hasonló gondolkozású ember, még nem biztos, hogy kialakul ez a kohézió. Mi sem járunk össze, ez nem erről szól, ugyanakkor, nagyon ismerjük egymást, figyeljük a másikra, és szeretjük is egymás színészetét.
Feke Pál és Quintus Konrád a Macskafogóban (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
A beavató színház kapcsán gondolkodtál a streamelésen?
A streamelés egy újszerű dolog, de nem a színház jövőbeni útja. Színházpótlónak talán jó – nem jut eszembe frappánsabb megfogalmazás –, de nem hiszem, ha már nem lehet színházba jönni, legalább így csináljunk színházat. Mert ha belegondolok, visszakérdezve: ez kinek jó? Színészeknek színészfejlődés, vagy a színháznak marketing szempontól visszaigazol-e valamit? Nem gondolom. Egészen másfajta, olyan katyvaszos színészetet, színházat igényel, amivel nem tudok mit kezdeni. Most színpadon játszunk, de nem egy élő színházi felvétel, hanem úgy csinálunk, mintha. A nézők számára is olyan, mintha színházban lennének, de közben otthon ülnek a fotelban.
A színház egyrészt szakrális tér, másrészt közösségi élmény. A nézők emiatt szeretnek színházba járni, és nem megnézni a színházi közvetítést, vagy ugyanúgy a mozi is.
Furcsa módon, az is egy közösségi élmény. Nem csupán a családom reakcióját érzékelem, hanem az egész teremét. Egyszerre mi százan, kétszázan, ezren együtt röhögünk valamin. Annak valamilyen oda-vissza hatása van. Így, ahelyett, hogy az online térben való játékra koncentrálnék, nagyon várom, hogy az életünk visszazökkenjen a rendes kerékvágásba. Kihasználjuk az időt, és újra gondoljuk a Partvonal Műhelyt. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk a csend idején is, tehát van miért dolgozni: a közönség várja az újbóli találkozást.
Quintus Konráddal, ahogy a József Attila Színház társulatának többi tagjával, a színház Facebook-oldalán futó online tartalmakban találkozhat a közönség.
Fejléckép: Quintus Konrád (fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Támogatott tartalom.
hírlevél
