Roland, a Delta Produkcióval és a Dumaszínházzal készült darab egyik érdekes állítása, hogy egy rendszer nemcsak a jó embereket tudja elrontani, hanem bizonyos helyzetekben mindenkit megtalál a saját gyenge pontján. Gyula mikor lépi át azt a határt, ahonnan már nincs visszaút?
Ő eleve egy rossz minőségű karakter, egy csalásra, svindlire hajlamos valaki, aki ügyeskedik, mindig a könnyebb utat választja. Egy ilyen karaktert írt meg Litkai Gergely. Gyula velejéig romlott, de nem feltétlenül gonosz. Nem tudom, hogy átlépett-e valaha egy bizonyos határt, mert mindig ilyen volt. Aztán pozícióba és hatalomba került, és ez a fajta tulajdonság elkezdett dolgozni benne. Vagyis nem feltétlenül a hatalom teremti meg Gyulát, hanem inkább felerősíti azt, ami amúgy is benne van.
Közben viszont van benne valami nagyon személyes és nagyon sérülékeny is: a beteg kislánya, akivel nem tud szembenézni, és az ebből való menekülés pénzbe, hatalomba, drogokba. Színészként melyik Gyulát nehezebb megfogni: a cinikus, nagydumás figurát vagy a sérült apát?
Ha jó állapotban vagyok, ez egy jófajta kihívás. Egyik sem nehezebb a másiknál.
Azért szeretünk egy ilyen görényt jó görénynek látni.
Amikor viszont igazi érzelemről van szó, a lányáról, az nagyon zavarba ejtő a közönség számára. Az érzelmei egy fura irányba viszik el az előadást, és a néző számára ez meglepő, mert addig nem ezt nézték. Egy idő után azonban kiderül, hogy ezzel is egy valamiféle bizniszt csinál, és ez felháborító. Régebben az érzelmeket nehezebb volt megfogni. Az idővel sajnos ez is megjött. És talán ettől lesz igazán kellemetlen Gyula: hogy még abból is képes üzletet csinálni, ami egyébként a legmélyebb, legőszintébb fájdalma lehetne.
Litkai Gergely nagyon durva dolgokat mondat ki Gyulával, ráadásul úgy, hogy közben nevetünk. Miért működik szerinted sokszor jobban egy közéleti vagy akár nagyon szomorú igazság kimondása humoron keresztül, mint ha egyszerűen, komolyan elmondanánk?
A humor maga egy olyan műfaj vagy eszköz, forma, ami minden komoly vagy akár tragikus helyzetben is segít abban, hogy megfogalmazzuk a dolgainkat. A saját magunk hibáit, gyarlóságait humorban megfogalmazni működő dolog.
Nagyon értelmes hozzászólást olvastam az egyik kulturális portálon az előadáson. Azt írta a kommentelő, hogy „ez egyszerűen annyira rossz volt, hogy nem találok rá szavakat”. Várta a poént, de nem jött. Nem értette, miért nevetnek mások. Nagyon tetszett ez a hozzászólás, mert humoros, de közben borzalmas dolgot állít: hogy ilyen senkiháziknak voltunk kiszolgáltatva. Minőségileg megkérdőjelezhető emberek diszponáltak felettünk. Én is érzem ezt ebben az anyagban.
Kicsit furcsa, ha ezen az ember tud röhögni, pedig valahol nagyon szomorú.
Tulajdonképpen egyszerre nevetünk, és ismerünk rá valamire, amitől valójában nem lenne kedvünk nevetni.
Gyula 480 ezer követőnek tart workshopot, és rengetegen kíváncsiak arra, amit mond. Mit gondolsz, miért érdekel minket ennyire egy ilyen ember? Mit árul ez el rólunk, nézőkről?
A trash nagyon megy. Ha ez valóság lenne, ebbe a kategóriába tartozna. Az emberi nyomorúságon, butaságon, közönségességen szeretünk csócsálni, nézni, figyelni. A számon volt, hogy az emberek egy része, de az az igazság, hogy én is leragadok ilyeneknél, amikor pörgetem a telefonomon a videókat. Nem lehet teljesen kívülről nézni ezt a jelenséget, mert valamilyen formában mindannyian részesei vagyunk.
Rába Roland a Gyalulj Gyulával című előadásban (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / 6SZÍN)
Ez egy egyszemélyes, interaktív este. Te pedig egy olyan figurát játszol, aki eleve szeret szerepelni, beszélni, manipulálni a helyzeteket. Mennyire változik Gyula attól függően, hogy milyen közönség ül veled szemben?
Én azt szeretem, ha változik. Én csak tudomásul veszem, hogy ott vannak a nézők, próbálom helyzetbe hozni őket, megpróbálok megfelelni az elvárásoknak. Persze lehetne bátrabb a dolog. Bírom, ha számonkérés, párbeszéd alakul ki köztünk. Már nem félek a nézőktől. Régen ez sokkal bonyolultabb volt.
Ha Gyula egyszer csak abbahagyná a szerepjátékot, és öt percre nem lenne sem influenszer, sem ex-NER-lovag, sem asztalos, sem nagy dumás túlélő – szerinted mit mondana arról, hogy valójában miért lett ilyen az élete?
Nem tudom, hogy képes-e saját magára így reflektálni. Imád pofázni. Sokszor nem mond szinte semmi értelmeset. Ha visszavonulna, akkor is pofázna. Mindig van valami ügy, valamit kitalálna, valamit tervezne. Nem feltétlenül agyalna azon, hogy most miben van. A körülményekhez alkalmazkodva mindig az adott szerepet veszi magára.
A Gyalulj Gyulával legközelebb október 10-én látható a 6SZÍN-ben. További részletek >>>
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Rába Roland a Gyalulj Gyulával című előadásban (fotó/forrás: Gordon Eszter / 6SZÍN)
hírlevél
