- Rendezőnek jelentkeztél a színművészetire, de akkori fiatal korod miatt végül színésznek vettek fel. Melyiket érzed inkább magadénak?

- Én elsősorban történeteket szeretek mesélni, ehhez viszont közelebb áll a rendezői attitűd. De nem jövök zavarba most sem, ha el kell játszani egy szerepet.

- Színházi rendezőként is gyakran nyúlsz vissza a film világához. Mi az, amit hiányolsz a színházban, amit csak a filmmel lehet pótolni?

Radnai Márk (forrás: La femme) (Fotó/Forrás: Hargitay Olivér)

- Ha színházat csinálok, mindegy, mi az alapanyag. Csináltam már filmadaptációt, klasszikus darabot, meseadaptációt, regény adaptációt vagy saját szövegekből írt előadást. Más hatásokat lehet elérni a színházzal és másokat a filmmel. Más jelekkel operálsz, más formákat használsz, máshogy vezeted a néző figyelmét, más szabályok szerint hangsúlyozol. Nem lehet összehasonlítani a kettőt.

- 2011 óta a 0-11 Alkotócsoport vezetője vagy. Mesélnél arról, hogy milyen ambícióid vannak a projekttel kapcsolatban?

- Én a 011-et szeretném kimozdítani a színházi berkek falai mögül. Fontos, hogy egy fiatalos, sokszínű, tehetséges csoport legyen, akik hosszútávon több műfajban is alkotnak. Nem szeretném, ha az a csapat lennénk, akik minden hónap elsején a Színház című folyóiratot bújják, hátha írtak róluk is valamit.

- A nyár folyamán egy, a Closer című darabodat érintő kritika miatti felháborodásod szolgáltatott témát a kulturális sajtó számára. Saját magaddal szemben mennyire vagy kritikus?

- Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy elégedett alkat, és elég alapos vagyok, amikor dolgozom. Minden előadásomon ott vagyok, előtte és utána is tartok megbeszélést a színészeknek. A kritikát meg kifejezetten igénylem, fontos, hogy kapjak visszajelzést arról, amit csinálok. Az említett előadáson például 250 cetlit osztottunk ki a nézőknek arra kérve őket, hogy írjanak kritikát arról, amit a színpadon láttak. A Closer előadással kapcsolatos felháborodásom maximum a bulvár médiának adhatott témát, és mivel én azóta sem olvastam az említett kritikát, így nehéz is reagálnom rá. Ezt a történetet a sajtó találta ki, semmi köze a valósághoz. Nem szoktam rólam megírt kritikák miatt fenyegetni embereket.

- Mennyire állsz tudatosan az önmenedzseléshez?

- Ha nagyon tudatos lennék, akkor nyilván nem engedhetnék meg magamnak bizonyos dolgokat, amiket megengedek. De az is lehet, hogy ebben is van tudatosság. A kérdésre a válasz: vannak céljaim és igyekszem azokat elérni. De ez nem az én személyemről, hanem a munkámról szól. Nagyon jó érzés találkozni valakivel, aki látta valamelyik előadásom, és nem kapcsolja azt össze a személyemmel. Nem szoktam “helyezkedni”.

Radnai Márk

- Hogyan kerültél kapcsolatba az 50 tehetséges magyar fiatal programmal? Mit nyújt számodra ez a projekt?

- Jelöltek a programba, beválasztottak, felhívtak, én pedig örömmel elfogadtam. Olyan fiatalokat ismerhettem meg ennek a programnak a keretén belül, akikkel egy csoportba tartozni megtiszteltetés.

- A tehetséggondozási programban mentorod Kereszty Gábor. Mesélnél nekünk a kettőtök mentor-mentorált kapcsolatáról?

- Gáborral azelőtt nem találkoztunk, de akár találkozhattunk is volna. Az első pillanattól régi ismerősökként viszonyultunk a másikhoz és mindkettőnkre inspirálóan hatott a másik lendülete. Gyakran találkozunk és több közös projekten is dolgozunk.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

- Továbbjutott a Filmalapnál Vinnai Andrással írt forgatókönyvünk, a Garzonpánik. Most vagyunk a fejlesztési fázisban és remélhetőleg jövő májusban mozifilmet forgatunk belőle. Addig pedig a Játékkészítő című produkció háromdimenziós látványvilágán dolgozom Bordos László Zsolttal, januártól rendezek majd a Jurányiban és a Thália Színházban, később pedig pár napot forgatok egy külföldi filmben. Sok dolgot csinálok egyszerre, reméljük, idővel meglesz majd a gyümölcse.