Színház

Regényrekonstrukció rádiójátékból – az Utas és holdvilág playback színházi előadásban

2017.09.19. 09:27
Ajánlom
Szerb Antal kultuszregénye a Trafó színpadán elevenedett meg egy bő öt és fél órás előadásban, amire annyian voltak kíváncsiak, hogy alig fértek be rá. Zappe László kritikája.

Az alapötlet természetesen kész őrület. Mint szinte minden, ami zseniális. Leszámítva persze az ellenkező eseteket. Amikor valami attól zseniális, mert egészen kézenfekvő. Illetve annak látszik, miután valakinek eszébe jutott. Vajdai Vilmos legújabb ötlete nem ilyen. Inkább egyszeri csoda. Mert odáig minden rendben van, hogy Szerb Antal regényéből, az Utas és holdvilágból évekkel ezelőtt sok részes rádiójátékot készített.

A remek regény olvasásra való és felolvasásra is kiválóan alkalmas.

Értelmiségi kultuszregény már évtizedek óta, holott szerzője egykor hatalmas műveltségű esszéistaként szerzett hírnevet olyan élvezetesen megírt munkákkal, mint a Világirodalom meg a Magyar irodalom története. Írói alkotásai, történelmi, kultúrtörténeti regényei, mint A királyné nyaklánca, A Pendragon legenda a tudósi életmű játékos melléktermékeiként jelentek meg az irodalmi köztudatban. Aztán az Utas és holdvilág alapművé lett, amelyből több színpadi változat is készült. Forgách András Holdvilág és utasa című változatát játszották Zalaegerszegen, Kecskeméten és a Magyar Színházban, ezt tovább alakította Sopsits Árpád, az ő verzióját A Hold foglyai címmel Gyulán a Ladics-ház udvarán játszották, Nyíregyházán pedig Galambos Péter átiratában került színpadra a regény története.

Vajdai Vilmos rádiójátéka tizennégy részletben, tizennyolc perces adagokban tálalta a bizonyára igényes, vájt fülű hallgatók számára a lelki kalandregényt vagy még inkább pszichológiai pikareszket. (A műből kiolvasható valamennyi kultúrtörténeti ihletés kielemzése alighanem vaskos tanulmányt tenne ki.) Feltételezem, hogy a regénnyel igencsak közeli ismeretségben kellett lennie annak a hallagatónak, aki hallás után követni és átélni volt képes a cselekmény fordulatait és ráadásképpen még komplikált belső összefüggéseit is.

A Trafóban most ez a hangfelvétel-folyam hangzik el azzal a nem csekély kiegészítéssel, hogy a színészek – általában nem a megszólaló hang birtokosai – tátognak és játszanak hozzá. Az egész vállalkozás így két szünettel bő öt és fél órát tesz ki. Gondolom, ez így elbeszélve nem hangzik egészen épelméjű ötletnek. Nyilván ezért is voltunk rá annyian kíváncsiak, hogy alig fértünk be a Trafó nagytermébe, beengedés előtt a sor megtöltötte a lenti előteret is.

A játéktér valójában egy óriási doboz, amely egyre zsúfoltabb lesz. A szünetekben telítődik a tér. A második részben fehér paravánok tagolják labirintusszerűvé, a harmadik részben pedig egy nagy fekete falon nyíló ablakok engednek bepillantást az eseményekre. Az elbeszélőt (a rádiójátékban Gálffi László) három narrátor (Csányi Dávid, Göndör László, Váradi Gábor) képviseli – a dobozon kívül. Hangsúlyozottan nem részesei a cselekménynek, szenvtelen kívülállók, esetleg ironikus szemlélők.

A vélhetően szerzői vagy dramaturgi előzetes hangsúlyozza a vállalkozás technikai jelentőségét:

A rádiójátékra playbackelő színészek számára az előadás próbafolyamata komoly színészi tréninggel ér fel, egy másik színész hangjának testet adni olyan feladat, mellyel más helyzetben nem találkoznak.

De a következő mondatban már az elvárható tartalmi következményeket említi:

Az élő színész és a rögzített hangzó szöveg találkozása automatikusan veti fel az eseményeknek való kiszolgáltatottság témáját, erősíti a szereplők végzetszerű sodródásának érzetét. Színész és hang, hangzó szöveg és zeneileg kiemelt tudattalan tartalmak egymástól való elidegenítésével, egymással való viszonyba állításával vagy éppen összekomponálásával, valamint egy változatos, expresszív vizuális világgal az Utas és holdvilág egy sokrétű és sokrétegű egész estés előadássá válhat.

Ez kétségkívül megvalósul. Az alapjában értelmetlen technikázásnak tetsző ötlet önmagában is leköti a nézőt, felkelti az érdeklődését és leköti a figyelmét. De hogy a jelen lévő színész és a rögzített szöveg találkozása automatikusan fölvetné „az eseményeknek való kiszolgáltatottság témáját”, azt egyrészt kétlem, másrészt gondolati aktusnak és nem érzéki, tehát valóban színházi élménynek vélem. Azt gondolom,

a nézőt alapvetően a regény világa ragadja magával,

az nyűgözi le, az ejti foglyul, úgy, hogy nem tud és nem is kíván belőle szabadulni. Vajdai Vilmos ezúttal egy nagy olvasmányélménnyel vagy ahhoz hasonlóval ajándékozza meg azt a nézőt is, aki esetleg többször is olvasta a regényt.

Ehhez pedig nyilvánvalóan kevés lenne a rendező kieszelte automatizmus. A playbackelő színészek nem pusztán a testüket adják hozzá a produkcióhoz, hanem a játékukat, a színészetüket is. Bizonyára kielemezhetetlen az a kapcsolat, amely a játszó színészt ebben a különleges helyzetben beszélő elődjéhez fűzi. Pedig kell, hogy legyen ilyen. A játszó színész óhatatlanul kettős alkalmazkodásra kényszerül. Bele kell lépnie a szerepbe, de a szerep egy másik, egy korábbi megvalósulásába is. Ez lehet nyomasztó, de kellő rendezői segítséggel akár felszabadító is.

Törőcsik Franciskát még soha nem láttam ilyen természetesen élni a szerepét.

Laboda Kornél igen alkalmasan jeleníti meg a főszereplő katalizátor jellemét, mindent átél, minden hat rá, mindenre érzékenyen reagál, de végül változatlanul kerül ki a kamaszkorától felnőtté válásáig tartó eseményfolyamból, és visszazökken a születésétől, családi körülményeitől megszabott nagypolgári életpályára. Epizódokban is láthatunk néhány figyelemre méltó megtestesülést. Kálid Artúr Perzsája, Egger Géza Waldheimje telitalálat, Márton András pedig kellő súllyal zárja le kalandos kóborlást, amikor tekintélyes, de megértő, bölcs apaként a kellő pillanatban megérkezik az elbitangolt tékozló fiúért.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

„Mind elmegyünk” – végső búcsút vettek Eötvös Pétertől

Április 18-án délután kollégái, barátai, tisztelői körében emlékeztek meg a március 24-én elhunyt, Kossuth-nagydíjas zeneszerző-karmesterről. A BMC-ben tartott eseményen Káel Csaba, Perényi Miklós, Kovács Géza és Kurtág György mondott beszédet.
Vizuál

A hazai színjátszás kiválóságaival készül Herendi Gábor új filmje

A Kincsem és a Valami Amerika rendezőjének legújabb, Futni mentem című romantikus komédiája november 28-tól látható a mozikban. A közvetlen állami támogatás nélkül készülő produkciót rövid videóban jelentette be Udvaros Dorottya, Ember Márk és Lovas Rozi.
Vizuál

Megvannak az idei Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjasai

Elek Judit filmrendező és forgatókönyvíró, Piros Ildikó színésznő, Gulyás Buda operatőr, Selmeczi György zeneszerző és Deimanik Tamásné Baba fénymegadó kiemelkedő pályáját méltatja idén a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíjjal.
Klasszikus

Vezető karmesterként folytatja a munkát Vajda Gergely az Ensemble Ars Novával

A neves zeneszerző-karmester három éven át volt a francia kortárs zenei együttes rezidens művésze, ám a sikeres közös projekteknek köszönhetően a zenekar továbbra is együtt kíván dolgozni vele.
Zöldhullám

„Azért is meg akarom védeni őket, mert olyan kicsik” – gyermekek hangjai az arukária fa védelmében

A Kincseink, az araukáriák című kiállítás megnyitója április 22-én, hétfőn 17 órakor lesz a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Átriumában. A tárlat középpontjában az araukária fa és annak számos értéke áll.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

April De Angelis: Színésznők – továbbra is műsoron a Pinceszínház előadása

Az idei évad nagy sikerű előadása a Színésznők Sztarenki Pál különleges rendezésében. Minden szempárt a színpadra szegez, lényeges mondanivalója a mai társadalom embereinek is fontos üzenetet hordoz.
Színház ajánló

Megtartotta tavaszi bemutatóit a Loupe Színházi Társulás

A csapat elsőként a Lányok, fiúk! című monodrámát mutatta be Lovas Rozi főszereplésével, az előadás a családon belüli erőszak témájára reflektál. Áprilisban pedig A kezdet/vége című produkció is debütált, amelyet Sean O’Casey műve nyomán Horváth János Antal írt és rendezett.
Színház hír

Telex: Szexuális zaklatás ügyében folyik vizsgálat az SZFE-n

A lap értesülései szerint az egyetemen belső vizsgálat indult, mivel egy osztályvezető férfitanár meg nem engedhető kommentárokkal illette a diáklányok külsejét, alakját. Cikkünk frissült az SZFE reakciójával!
Színház ajánló

A vég kezdete? – vérbeli házastársi dráma debütál a Rózsavölgyi Szalonban

Új bemutatóval ünnepli alapításának tizenkettedik évfordulóját a Rózsavölgyi Szalon. Kovács Patrícia és Schmied Zoltán főszereplésével, Dicső Dániel rendezésében mutatják be David Eldridge Bármit mondhatsz című darabját április 11-én.
Színház interjú

Nincs ideális pillanat – interjú Horváth Patríciával, a HATAN Társulat alapító tagjával

Horváth Patrícia férjével, Nyári Zoltán operaénekessel közösen két évvel ezelőtt indította el független magánszínházi formációját, a HATAN Társulatot. Az alapító páros női tagjával a színházcsinálás fenséges és kevésbé dicsőséges pillanatairól is beszélgettünk.