A különös ruhákba öltözött figurák mögött mindennapjaink tipikus alakjai sejlenek fel: a kleptomániás idős nő, a sikersztorira éhező sztárújságíró, a flúgos világutazó, a szörnyű titkot rejtegető és kettős életet élő Zorica Puşcaşiuvá (alias Puskás Hajnalka), valamint a tájszólásban beszélő, filmmániás, influenszer, Székely Claribella.
Radu Afrim író-rendező az Amikor telihold ragyog a turkáló felettben saját jelenünk karikatúráját helyezi Golyó üzletének kirakatába, nem rettenve meg az olyan alakok szerepeltetésétől sem, mint a társadalom peremére sodródó és kissé együgyű DJ Karcsi ’78.
Az előadás már a nyitójelenet előtt döntés elé állítja a nézőt: tudomást vesz-e a titkos szerelme után sóvárgó, kurta rímeket faragó Karcsiról, vagy kizárólag akkor engedi át magán a történetet, amikor kivilágosodik a szín.
Ebben nagy feladat hárul a fiút játszó Kónya-Ütő Bencére, hiszen neki kell megteremtenie azt a népi mintákba burkolózó bolthoz illő groteszk miliőt, amelyben aztán pillanatok alatt elveszik a néző, ha nem figyel.
Karcsi karaktere ráadásul klisét klisére halmoz: a két számmal nagyobb melegítőben mászkáló csapzott, vézna fiú a maga együgyű módján máshogy érzékeli a körülötte lévő a világot, nem véletlen, hogy sokáig a turkálót sem hagyja el – ez az ő fizikai burka. Biztonságosnak hitt odúját azonban sorra forgatják fel az üzlet törzsvendégei, illetve a rettegett Puskás Hajnalka, akinek vámpírszerű megjelenése már az első pillanatban sejteti, hogy a fekete ruha alatt szörnyű titkot hordoz. Kónya-Ütő Bence azonban szépen dolgozik alá a darab által felnagyított sztereotípiáknak, otthonosan és természetesen mozog Afrim világában.
Jelenet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Amikor telihold ragyog a turkáló felett című előadásából (Fotó/Forrás: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja)
Olyannyira, hogy bár Erdei Gábor Golyója mint üzlettulajdonos (és mint hamis Pataki Attila Facebook-profillal áldozatra leselkedő szexuális ragadozó) mindent megtesz, hogy a vásárlás felé terelgesse potenciális vevőit, mégis Karcsi mozgatja a szálakat. Pontosan addig tudja ezt megtenni, amíg meg nem érkezik titkos szerelme, Claribella, és fel nem ragyog az a bizonyos telihold.
Benedek Ágnes már a színpadra lépése pillanatában főszereplővé avanzsál
– amennyiben ennél az előadásnál beszélhetünk főszereplőről –, jelenléte és karaktere olyan erősen hat a játszótársak motivációira és gesztusaira, hogy kikerülhetetlen részévé válik a turkálónak. Tájszólása ezúttal nem bántó kigúnyolása a nyelvnek, hanem a humor forrása, amit a rendezés jó érzékkel felnagyít és tesz poén tárgyává úgy, hogy az valóban vicc legyen.
Jelenet a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Amikor telihold ragyog a turkáló felett című előadásából (Fotó/Forrás: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja)
A szomszédban eközben a Zara készül üzletet nyitni, komoly dilemmába taszítva a turi törzsvendégeit, akik ádáz belső harcot vívnak magukkal azért, hogy hűek maradjanak szeretett helyükhöz.
Pedig Golyónak nincs mitől félnie, kuncsaftjai egytől egyig túlvilági alakok, bár ez a túlvilágiság inkább a megmagyarázhatatlan tettekben mutatkozik meg. Az Afrim által teremtett bolt még akár létezhetne is – igaz, a rádióban lakó madarak, az évek előrehaladtával szaporodó, kiscipőket létrehozó lábbelik és a tér-idő ugrások aligha történhetnének meg a körúton.
Klasszikus értelemben véve történetről sem beszélhetünk, hiszen sorsok, vágyak és impressziók elevenednek meg,
mégsem érezzük, hogy hasztalan és céltalan lenne a kétórás darab. Épp ellenkezőleg: saját kicsinyes világunknak állít görbe tükröt azzal, hogy egy másik dimenzióból láttatja a jelent.
Ugyanakkor éppen a cselekménytelenségből adódóan több szál is elvarratlan marad, többek között a legégetőbb kérdés sem tisztázódik, jelesül, hogy a turkálót sújtó átok, amely miatt a telihold idején a lelkek visszajárnak, megtörhető-e valaha, és a szomszédba települő „konkurens” Zara térhódítása Golyó üzletének végét jelenti-e.
Valószínűleg erre a következő teliholdig várni kell.
Az Amikor telihold ragyog a turkáló felett a Magyar Színházak 33. Kisvárdai Fesztiválján elnyerte az EMMI fődíját, a legjobb előadásnak járó kitüntetést, Benedek Ágnes pedig kiemelkedő alakításáért Kisvárda Város Polgármesterének díját kapta.
Fejléckép forrása: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja
hírlevél
