Udvaros Dorottya az előadásban Charlotte, a befutott és sikeres zongoraművésznő szerepében látható, aki a személyes életére vonatkozó párhuzam, a hivatás és a gyermeknevelés összehangolása kapcsán kapcsán elmondta: „Számtalanszor előfordult, hogy választanom kellett, és tudtam, hogy bárhogy is döntök, az egyik a másik rovására megy. Be kell vallanom, hogy a próbákon ráismerek magamra bizonyos helyzetekben. Velem is megtörtént, hogy ha valamiért nagyon határozottan célra tartottam – darabra készültem, filmet forgattam – akkor nagyon nehezen tudtam bármi másra koncentrálni. Ilyenkor az ember nehezen lép ki az adott feladat vonzásköréből, és ezt a legszűkebb kör, a gyerek, a család, a barátok sínylik meg leginkább. Az Őszi szonátában a szülő-gyerek kapcsolat különösen terhelt, hiszen itt egy messzemenőkig önző anyával és egy végérvényesen tönkretett lánnyal van dolgunk, akik keményen harcolnak egymással. Én azt láttam magamon is, amikor felnőttem, és a fiamon is később, hogy
az ember mindig megküzd a szüleivel.
Mert ha valahogy felül tudunk kerekedni egyszer, onnantól kezdve érezzük azt, hogy már nem (csak) valakinek a gyerekei vagyunk, hanem önálló döntéssel rendelkező, felnőtt emberek” - tette hozzá a színésznő, aki szerint Bergman rendkívül szélsőségesre írta meg Charlotte karakterét. „Olyan művész, aki csak a munkájának él, illetve akinek a saját szórakozása és kényelme mindennél fontosabb. Ma már tudom, ennyi a színészi pályán eltöltött évvel a hátam mögött, hogy ha az ember valódi teljesítményt akar nyújtani, az pokolian sok energiát megkövetel.”
Udvaros Dorottya és Radnay Csilla - Őszi szonáta (Fotó/Forrás: Takács Attila)
A történet
Eva a Karácsonyra haza hívja évek óta nem látott anyját, Charlotte-ot; férjével, Viktorral nagyon készülnek a találkozásra. Az elismert és gazdag zongoraművésznő nem tudta, hogy Eva maga mellé vette másik leányát a fogyatékos, Helenát, akit még ő helyezett el egy intézetbe. Van mit megbeszélniük az ünnepek alatt. Anya és lánya szeretetre vágyva küzdenek egymás elismeréséért, megértéséért, tiszteletéért.
A színpadon zajló lelki futamok kapcsán Udvaros Dorottya megjegyezte: „egy-egy nehéz előadás után borzasztóan kifosztva tudom érezni a lelkem. De ez egyáltalán nem baj, hiszen ha így történik, az azt jelenti, hogy jól sikerült az előadás.
Az a célom, hogy minél többet odaadjak magamból a színpadon.
Van ebben egy furcsa ellentmondás – mert míg lehet, hogy az előadás után még egy jó darabig csak ülök az öltözőben és nem tudok átöltözni, mégis örülök, mert a cél, amit kitűztünk magunk elé, megvalósult, és a munka jól elvégeztetett” - mondta el a színésznő.
Fodor Annamária és Udvaros Dorottya - Őszi szonáta (Fotó/Forrás: Takács Attila)
"Nem mindig a színház az első"
Az előadás kapcsán a másik női főszerepet alakító Radnay Csilla színészlétről, sérülésekről és a zongorázásról is mesélt az itt olvasható beszélgetésben.
Felkeltettük érdeklődését? Váltsa meg jegyét egyszerűen, a PORT.hu felületén!
hírlevél
