Színház

Rendszerváltó műfaj: színházi nevelés

2019.12.02. 16:00
Ajánlom
A Nyitva van az aranykapu, a Revizor OFFline rendszerváltás-sorozatának első estéjén Balassa Zsófia, a Revizor programmenedzsere, a beszélgetés szerkesztője Neudold Júliával, az Örkény IRAM színházpedagógiai csoportjának vezetőjével, Eck Júliával, a Toldy drámatanárával, a PPKE adjunktusával, és Takács Gáborral, a Káva vezetőjével beszélgetett arról, mit történt a rendszerváltás óta a színházi nevelésben, a drámapedagógiában, és a színházpedagógiában.

Takács Gábor vázlatos műfaj- és időbeli áttekintést adott az angol minta alapján induló magyar TIE-ról (Theatre in Education), és az alternatív színjátszást is megemlítve elmondta, hogy a korabeli közéleti klímában mindkettő a rendszerváltás irányába hatott. Eck Júlia azt tette hozzá, hogy a ’70-es évek elejétől működő drámapedagógia mozgalom ugyancsak hozzájárult a szabadságvágy megerősödéséhez. A pécsi műhelyről, a diákszínjátszás kezdeteiről, és a „főszereplőkről”, Mezei Éváról és Debreczeni Tiborról is beszélt. Áttekintette a rendszerváltás utáni, a témában fontos oktatásügyi szabályozást, azokat a rendeleteket, amelyek révén a dráma mint tantárgy a közoktatás része lett. Neudold Júlia a kőszínházi nézőpontból foglalta össze a műfaj (illetve ahogy Takács Gábor szóvá tette, egy periférikus műfajon belüli műfajokról van szó) hazai történetét, összehasonlítva a német helyzettel, amelyből ő maga érkezett. Elmesélte, milyen megtermékenyítő volt az egymástól eltérő keletnémet és nyugatnémet ő iskola találkozása, aminek máig tartó hatása okán jelentős társadalmi és szakmai megbecsülése van a szakmának. Nálunk a kőszínházi struktúrában a német minta alapján kezdtek dolgozni.

75550473_2725981187496722_8123616158583619584_n-171855.jpg

Revizor OFFline (Fotó/Forrás: Revizor)

A színházi nevelés, a drámapedagógia „rendszerváltó műfaj”, hiszen olyan alapértékeket közvetít, amelyek a demokratikus gondolkodást, a közéleti orientációt, a társadalmi kérdések, problémák iránti fogékonyságot erősíti, mondta Takács Gábor. Némi derültség támadt a közönség körében annak hallatán, hogy

mindenki, aki ebben a műfajban dolgozik, azzal hitegeti magát, hogy eredményesen járul hozzá a demokrácia fejlődéséhez. És akkor, a mai helyzetet nézve, fel lehet tenni a kérdést, hogy ez mennyire eredményes.

Eck Júlia visszatért a közoktatásban tantárgyként is tanulható drámához, az 1995-ös, 2003-as, 2007-es és 2011-es NAT-ot, a nemzeti alaptantervet említette, de a moderátori kérdést, ami a legutóbbi módosításra utalt, azzal utasította vissza, hogy „nem hiszem, hogy most, ebben a pillanatban meg kell válaszolnunk ezt a kérdést”. Ezt követően az egyetemi képzésről beszélt, arról, hogy a színházi nevelés és a drámapedagógiai doyenje, Gabnai Katalin nagyon hamar átlátta a képzések szükségességét, a rendszerváltás után pedig a Színművészetin hozta létre a szakirányú továbbképzést – ahol a mai szakemberek nagy többsége is végzett. Véleménye szerint drámapedagógiát minden tanárszakos hallgatónak kellene tanulnia a módszer gazdagsága és pedagógiai hatékonysága okán, vagyis nemcsak a színházi területen van szerepe. A megalapozottnak, egyben reménytelennek tűnő szakmai vágyat Takács Gábor azzal tetézte, hogy kijelentette: ahogy a színházi szakmában, úgy az oktatásban sem lett érvényes szakmai alternatíva a számos reformkísérletből. A rendszerváltás óta több alternatív iskola bezárt, és jelentős, innovatív szemléletű alkotók távoztak külföldre, vagy váltottak szakmát; ámbár a mai napig jó néhány csapat működik sikeresen, noha a legújabb, még csak rendeleti szinten létező állami projektből (a Lázár Ervin program, „minden gyerek évente egyszer jusson el színházba”) igencsak hiányolja a szakmaiságot, és a terület működésének támogatását.

75233352_2725981207496720_8203440028450291712_n-171855.jpg

Revizor OFFline (Fotó/Forrás: Revizor)

A továbbiakban a TIE társadalmi elkötelezettségéről, szerepvállalásáról folyt a szó. A Kerekasztal és a Káva – a két legfontosabb és legrégebbi színházi nevelési csapat – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar színházban, főleg a független szférában meggyökerezett a közösségiség, a részvételiség.

A beszélgetést a szép számban jelenlévő szakmai közönség felé kinyitva Hajós Zsuzsát, a Kerekasztal vezetőjét szólította meg a moderátor, aki elmondta, hogy jól hangzik a szabad alkotásra hívó bátorítás, de az elmúlt harminc év alatt felgyülemlett tapasztalatot és tudást nehéz nem „markolni”, és az ettől eltérő szemléletű munkákban nehéz nem az „érett szakmaiságot” hiányolni.

Könnyű belecsúszni abba a helyzetbe, hogy a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező „régiek” megmondják, mi jó és mi nem, ami gyakran káros.

Nem vagyunk inspiratívak, mondta, mert nem jönnek a fiatalok. Takács Gábor erre azoknak a feltételeknek a hiányát említette, amelyek közt annak idején a Kerekasztal és a Káva el tudott indulni. Na, itt már benne voltunk az este sűrűjében: élvezet volt hallgatni a két társulatvezetőt, ahogy vitatkoztak a jövőről és a múltról, az utánpótlás problémájáról, szabadszájúan, szellemesen és élénken – mint két hegylakó... Hajós Zsuzsa a rendszerváltást formai, illetve jogi lehetőségként is kiemelkedőnek tartja, és szimbolikusnak is, hogy Kaposi László ekkor hozott létre három egyesületet a társaival: a Drámapedagógiai Társaságot, az Országos Diákszínjátszó Egyesületet és a Kerekasztalt, amelyek aztán bázisként működtek, és működnek továbbra is az azóta létrejött formációk mellett. Csáki Judit kérdésére, hogy lehet-e ezeknek a programoknak a célja, hogy a kőszínház kinevelje a saját leendő közönségét, Neudold Júlia elmondta, hogy a színháznak, amelyben működik ilyen ifjúsági program, ez is lehet mintegy mellékes eredménye, de nem ez a célja. Gyevi-Bíró Eszter, a Kolibri munkatársa hozzátette, náluk – gyerek- és ifjúsági színházról lévén szó – nyilvánvalóan nem ez a cél, hanem az, hogy érzékenyebb, kritikusabb, nyitottabb legyenelnövekvő generáció. A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolában is tanít, és azt tapasztalja, hogy „van remény”. Takács Gábor szomorúan vetette ellen, hogy ez egy periférikus műfaj, és miután nem kap rendszeres strukturális támogatást, ezért fejlődésről, hálózatosodásról nem lehet beszélni.

A Revizor OFFline Aranykapu-sorozatát az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége támogatja.

Szerző: Proics Lilla

Mit mond a gimiseknek egy Pintér Béla-előadás? – A Szkéné beavató programján jártunk

Kapcsolódó

Mit mond a gimiseknek egy Pintér Béla-előadás? – A Szkéné beavató programján jártunk

A Szkéné Színház új, Mindenki.ért beavató színházi programja úgy beszél kényes témákról egy közösen megnézett előadás kapcsán, hogy nem szakít fel sebeket, de a személyessé tétellel közelebb hoz a színházhoz. Végignéztünk egy háromlépcsős programot.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Tarolt a Pilátus Milánóban

A legjobb női főszereplő Hámori Ildikó lett.
Klasszikus

Kelemen Gáspár nyerte az Országos Koncz János Hegedűversenyt

Kelemen Gáspár nyerte a XVI. Országos Koncz János Hegedűverseny nagydíját, a megmérettetést november 29. és december 1. között rendezték Szombathelyen.
Klasszikus

A Virtuózok viharos sikert arattak a londoni Covent Gardenben

Magyarország klasszikus zenei tehetségkutatójának hat felfedezettjét látta vendégül a Londoni Magyar Kulturális Központ egy nagyszabású adventi koncerten.
Vizuál

Ritka filmfelvételeken Rodin, Monet, Renoir és Degas

Láttad már Monet-t miközben vízililiomokat fest a kertjében, vagy Roden-t kőfaragás közben? Az 1915-ben készült felvételeken a művészettörténet meghatározó francia alakjait láthatjuk.
Színház

Neves színészek gyerekkori fotói a Rózsavölgyi Szalon adventi kalendáriumában

Szőke kislány egy karácsonyi ablakban, barna kisfiú macival a karjában – vajon felismeri őket? Segítünk: mindannyian a Rózsavölgyi Szalonban játszanak. Neves színészek gyerekkori fotóiból nyílnak a Rózsavölgyi Szalon adventi ablakai a facebook oldalukon.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Mégsem szűnik meg az NKA?

Az EMMI hivatalos közleményt adott ki az állami kulturális támogatások jelentős részét szétosztó Nemzeti Kulturális Alappal kapcsolatban megjelent hírekre válaszul.
Színház szfe

Kiállnak Upor László rektorjelölt mellett kollégái és hallgatói 

Több mint nyolcvan színházi dramaturg, és az SZFE Doktori Iskolájának negyven hallgatója állt ki nyilatkozataiban a Színház- és Filmművészeti Egyetem múlt héten megszavazott rektorjelöltje, Upor László dramaturg, fordító és egyetemi tanár szakmai és emberi integritása mellett.
Színház advent

A pályakezdő függetlenekért akciózik az Örkény Színház

A társulatról készült, limitált példányszámú, dedikált fotósorozat megvásárlásával a pályakezdő független színházi alkotókat támogathatjuk.
Színház advent

Neves színészek gyerekkori fotói a Rózsavölgyi Szalon adventi kalendáriumában

Szőke kislány egy karácsonyi ablakban, barna kisfiú macival a karjában – vajon felismeri őket? Segítünk: mindannyian a Rózsavölgyi Szalonban játszanak. Neves színészek gyerekkori fotóiból nyílnak a Rózsavölgyi Szalon adventi ablakai a facebook oldalukon.
Színház átrium

150. előadásánál tart az Igenis, miniszterelnök úr! az Átriumban

December 3-án este százötvenedik alkalommal volt látható az Igenis, miniszterelnök úr!, Antony Jay és Jonathan Lynn válságkomédiája az Átriumban. Az előadás jubileumi alkalommal köszönti ötvenezredik nézőjét.