Színház

Rendszerváltó műfaj: színházi nevelés

2019.12.02. 16:00
Ajánlom
A Nyitva van az aranykapu, a Revizor OFFline rendszerváltás-sorozatának első estéjén Balassa Zsófia, a Revizor programmenedzsere, a beszélgetés szerkesztője Neudold Júliával, az Örkény IRAM színházpedagógiai csoportjának vezetőjével, Eck Júliával, a Toldy drámatanárával, a PPKE adjunktusával, és Takács Gáborral, a Káva vezetőjével beszélgetett arról, mit történt a rendszerváltás óta a színházi nevelésben, a drámapedagógiában, és a színházpedagógiában.

Takács Gábor vázlatos műfaj- és időbeli áttekintést adott az angol minta alapján induló magyar TIE-ról (Theatre in Education), és az alternatív színjátszást is megemlítve elmondta, hogy a korabeli közéleti klímában mindkettő a rendszerváltás irányába hatott. Eck Júlia azt tette hozzá, hogy a ’70-es évek elejétől működő drámapedagógia mozgalom ugyancsak hozzájárult a szabadságvágy megerősödéséhez. A pécsi műhelyről, a diákszínjátszás kezdeteiről, és a „főszereplőkről”, Mezei Éváról és Debreczeni Tiborról is beszélt. Áttekintette a rendszerváltás utáni, a témában fontos oktatásügyi szabályozást, azokat a rendeleteket, amelyek révén a dráma mint tantárgy a közoktatás része lett. Neudold Júlia a kőszínházi nézőpontból foglalta össze a műfaj (illetve ahogy Takács Gábor szóvá tette, egy periférikus műfajon belüli műfajokról van szó) hazai történetét, összehasonlítva a német helyzettel, amelyből ő maga érkezett. Elmesélte, milyen megtermékenyítő volt az egymástól eltérő keletnémet és nyugatnémet ő iskola találkozása, aminek máig tartó hatása okán jelentős társadalmi és szakmai megbecsülése van a szakmának. Nálunk a kőszínházi struktúrában a német minta alapján kezdtek dolgozni.

75550473_2725981187496722_8123616158583619584_n-171855.jpg

Revizor OFFline (Fotó/Forrás: Revizor)

A színházi nevelés, a drámapedagógia „rendszerváltó műfaj”, hiszen olyan alapértékeket közvetít, amelyek a demokratikus gondolkodást, a közéleti orientációt, a társadalmi kérdések, problémák iránti fogékonyságot erősíti, mondta Takács Gábor. Némi derültség támadt a közönség körében annak hallatán, hogy

mindenki, aki ebben a műfajban dolgozik, azzal hitegeti magát, hogy eredményesen járul hozzá a demokrácia fejlődéséhez. És akkor, a mai helyzetet nézve, fel lehet tenni a kérdést, hogy ez mennyire eredményes.

Eck Júlia visszatért a közoktatásban tantárgyként is tanulható drámához, az 1995-ös, 2003-as, 2007-es és 2011-es NAT-ot, a nemzeti alaptantervet említette, de a moderátori kérdést, ami a legutóbbi módosításra utalt, azzal utasította vissza, hogy „nem hiszem, hogy most, ebben a pillanatban meg kell válaszolnunk ezt a kérdést”. Ezt követően az egyetemi képzésről beszélt, arról, hogy a színházi nevelés és a drámapedagógiai doyenje, Gabnai Katalin nagyon hamar átlátta a képzések szükségességét, a rendszerváltás után pedig a Színművészetin hozta létre a szakirányú továbbképzést – ahol a mai szakemberek nagy többsége is végzett. Véleménye szerint drámapedagógiát minden tanárszakos hallgatónak kellene tanulnia a módszer gazdagsága és pedagógiai hatékonysága okán, vagyis nemcsak a színházi területen van szerepe. A megalapozottnak, egyben reménytelennek tűnő szakmai vágyat Takács Gábor azzal tetézte, hogy kijelentette: ahogy a színházi szakmában, úgy az oktatásban sem lett érvényes szakmai alternatíva a számos reformkísérletből. A rendszerváltás óta több alternatív iskola bezárt, és jelentős, innovatív szemléletű alkotók távoztak külföldre, vagy váltottak szakmát; ámbár a mai napig jó néhány csapat működik sikeresen, noha a legújabb, még csak rendeleti szinten létező állami projektből (a Lázár Ervin program, „minden gyerek évente egyszer jusson el színházba”) igencsak hiányolja a szakmaiságot, és a terület működésének támogatását.

75233352_2725981207496720_8203440028450291712_n-171855.jpg

Revizor OFFline (Fotó/Forrás: Revizor)

A továbbiakban a TIE társadalmi elkötelezettségéről, szerepvállalásáról folyt a szó. A Kerekasztal és a Káva – a két legfontosabb és legrégebbi színházi nevelési csapat – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar színházban, főleg a független szférában meggyökerezett a közösségiség, a részvételiség.

A beszélgetést a szép számban jelenlévő szakmai közönség felé kinyitva Hajós Zsuzsát, a Kerekasztal vezetőjét szólította meg a moderátor, aki elmondta, hogy jól hangzik a szabad alkotásra hívó bátorítás, de az elmúlt harminc év alatt felgyülemlett tapasztalatot és tudást nehéz nem „markolni”, és az ettől eltérő szemléletű munkákban nehéz nem az „érett szakmaiságot” hiányolni.

Könnyű belecsúszni abba a helyzetbe, hogy a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező „régiek” megmondják, mi jó és mi nem, ami gyakran káros.

Nem vagyunk inspiratívak, mondta, mert nem jönnek a fiatalok. Takács Gábor erre azoknak a feltételeknek a hiányát említette, amelyek közt annak idején a Kerekasztal és a Káva el tudott indulni. Na, itt már benne voltunk az este sűrűjében: élvezet volt hallgatni a két társulatvezetőt, ahogy vitatkoztak a jövőről és a múltról, az utánpótlás problémájáról, szabadszájúan, szellemesen és élénken – mint két hegylakó... Hajós Zsuzsa a rendszerváltást formai, illetve jogi lehetőségként is kiemelkedőnek tartja, és szimbolikusnak is, hogy Kaposi László ekkor hozott létre három egyesületet a társaival: a Drámapedagógiai Társaságot, az Országos Diákszínjátszó Egyesületet és a Kerekasztalt, amelyek aztán bázisként működtek, és működnek továbbra is az azóta létrejött formációk mellett. Csáki Judit kérdésére, hogy lehet-e ezeknek a programoknak a célja, hogy a kőszínház kinevelje a saját leendő közönségét, Neudold Júlia elmondta, hogy a színháznak, amelyben működik ilyen ifjúsági program, ez is lehet mintegy mellékes eredménye, de nem ez a célja. Gyevi-Bíró Eszter, a Kolibri munkatársa hozzátette, náluk – gyerek- és ifjúsági színházról lévén szó – nyilvánvalóan nem ez a cél, hanem az, hogy érzékenyebb, kritikusabb, nyitottabb legyenelnövekvő generáció. A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolában is tanít, és azt tapasztalja, hogy „van remény”. Takács Gábor szomorúan vetette ellen, hogy ez egy periférikus műfaj, és miután nem kap rendszeres strukturális támogatást, ezért fejlődésről, hálózatosodásról nem lehet beszélni.

A Revizor OFFline Aranykapu-sorozatát az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége támogatja.

Szerző: Proics Lilla

Mit mond a gimiseknek egy Pintér Béla-előadás? – A Szkéné beavató programján jártunk

Kapcsolódó

Mit mond a gimiseknek egy Pintér Béla-előadás? – A Szkéné beavató programján jártunk

A Szkéné Színház új, Mindenki.ért beavató színházi programja úgy beszél kényes témákról egy közösen megnézett előadás kapcsán, hogy nem szakít fel sebeket, de a személyessé tétellel közelebb hoz a színházhoz. Végignéztünk egy háromlépcsős programot.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Hegedűn játszott az agyműtétje közben, a sebész elveszett Mahlernél

Egy 53 éves brit muzsikus agyműtéten esett át. A hangszerét is vinnie kellett az operációra, hogy az orvosok ellenőrizni tudják, ne sérüljenek az agy más részei a beavatkozás közben.
Klasszikus

Egy életet kell végigélni ahhoz, hogy valaki így tudjon zongorázni

Kurtág Márta emlékére szólt a zene szerdán a BMC-ben, a 94 éves Kurtág György játékát pedig videofelvételen hallottuk. Feleségének tett ígérete volt, hogy ezt a Mozart-szonátát adja elő.
Zenés színház

A díva, akit a grúz szegénységből a világ tetejére segített az énekhangja

Tbilisziben született, Milánóban él, szerte a világon ünneplik. 2020-ban Japán és Kína mellett a Keresztény farsang sztárvendégeként Magyarországon is fellép „az operavilág Angelina Jolie”-jaként emlegetett szoprán, Nino Machaidze, aki magazinunknak karrierje lépcsőfokairól, múltjáról, jelenéről és jövőjéről is mesélt.
Jazz/World

Jön Juan Diego Flórez – Íme a 17. VeszprémFest teljes programja

Az öt napos zenei fesztiválon duplázik a Jazz+Az, érkezik a Postmodern Jukebox és közönség elé lép a világ egyik legnépszerűbb opera csillaga, Juan Diego Flórez.
Vizuál

A színész, akinek Oscar-jelölést hozott, hogy összebilincselték Tony Curtis-szel

Sidney Poitier bahamai földművesek gyerekéből lett az első afroamerikai, aki Oscar-díjat kapott a legjobb férfi színész kategóriában. Kitaposta az utat a fehérek uralta Hollywoodban, mégis számos kritika érte az alakításait. Idén ünnepli 93. születésnapját.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Lámpagyújtogató vagyok” – Interjú Spolarics Andreával

Decemberben elnyerte a legjobb epizodistáknak járó Aase-díjat, ő Kocsma Jenny a Koldusoperában, szívügye a tanítás, legközelebb az Aliz! c. ifjúsági előadásban láthatjuk Spolarics Andreát, a Budaörsi Latinovits Színház alapító tagját.
Színház magazin

Hogyan lett nagy író Bereményi Géza?

Mitől lesz valaki nagyformátumú író? Van rá recept? Vagy ez egy eleve elrendelés? Bereményi Géza esetében a legnagyobb játékos, maga az élet determinálta a sikert. Vagy a Teleki téri piac. Önmagáról, az Eldorádóról mesélt Huszárik Katának a JaSzalonban.
Színház interjú

„Érződik a darabon, hogy színész írta” – Interjú Brasch Bencével

Zach Braff fekete komédiáját, a Minden nagyon jó lesz című darabot tűzi műsorra az Átrium. Idegenek az éjszakában, egy elhagyott tengerparti nyaralóban. Poénos bemondásoktól, egymás zrikálásától jutnak el odáig, hogy színt valljanak magukról. A harmincötödik szülinapján végzetes lépésre készülő „házigazda” szerepét Brasch Bence alakítja.
Színház hír

Házastársi pingpong a Belvárosi Színházban

Stefan Vögel fordulatokban gazdag párkapcsolati vígjátéka Rába Roland rendezésében, Debreczeny Csaba, Szávai Viktória, Mészáros Máté és Járó Zsuzsa előadásában látható február 19-től.
Színház interjú

Ki milyen jövőt képzel el a Szabad Tér Színháznak? – Az aspiránsokat kérdeztük

Hárman adtak be pályázatot a Szabad Tér Színház vezetésére: Bán Teodóra jelenlegi ügyvezető mellett Benkő Nóra színművész és Somogyi Szilárd rendező. Lapunk megszólaltatta a három jelöltet.