Színház

Rendszerváltó műfaj: színházi nevelés

2019.12.02. 16:00
Ajánlom
A Nyitva van az aranykapu, a Revizor OFFline rendszerváltás-sorozatának első estéjén Balassa Zsófia, a Revizor programmenedzsere, a beszélgetés szerkesztője Neudold Júliával, az Örkény IRAM színházpedagógiai csoportjának vezetőjével, Eck Júliával, a Toldy drámatanárával, a PPKE adjunktusával, és Takács Gáborral, a Káva vezetőjével beszélgetett arról, mit történt a rendszerváltás óta a színházi nevelésben, a drámapedagógiában, és a színházpedagógiában.

Takács Gábor vázlatos műfaj- és időbeli áttekintést adott az angol minta alapján induló magyar TIE-ról (Theatre in Education), és az alternatív színjátszást is megemlítve elmondta, hogy a korabeli közéleti klímában mindkettő a rendszerváltás irányába hatott. Eck Júlia azt tette hozzá, hogy a ’70-es évek elejétől működő drámapedagógia mozgalom ugyancsak hozzájárult a szabadságvágy megerősödéséhez. A pécsi műhelyről, a diákszínjátszás kezdeteiről, és a „főszereplőkről”, Mezei Éváról és Debreczeni Tiborról is beszélt. Áttekintette a rendszerváltás utáni, a témában fontos oktatásügyi szabályozást, azokat a rendeleteket, amelyek révén a dráma mint tantárgy a közoktatás része lett. Neudold Júlia a kőszínházi nézőpontból foglalta össze a műfaj (illetve ahogy Takács Gábor szóvá tette, egy periférikus műfajon belüli műfajokról van szó) hazai történetét, összehasonlítva a német helyzettel, amelyből ő maga érkezett. Elmesélte, milyen megtermékenyítő volt az egymástól eltérő keletnémet és nyugatnémet ő iskola találkozása, aminek máig tartó hatása okán jelentős társadalmi és szakmai megbecsülése van a szakmának. Nálunk a kőszínházi struktúrában a német minta alapján kezdtek dolgozni.

75550473_2725981187496722_8123616158583619584_n-171855.jpg

Revizor OFFline (Fotó/Forrás: Revizor)

A színházi nevelés, a drámapedagógia „rendszerváltó műfaj”, hiszen olyan alapértékeket közvetít, amelyek a demokratikus gondolkodást, a közéleti orientációt, a társadalmi kérdések, problémák iránti fogékonyságot erősíti, mondta Takács Gábor. Némi derültség támadt a közönség körében annak hallatán, hogy

mindenki, aki ebben a műfajban dolgozik, azzal hitegeti magát, hogy eredményesen járul hozzá a demokrácia fejlődéséhez. És akkor, a mai helyzetet nézve, fel lehet tenni a kérdést, hogy ez mennyire eredményes.

Eck Júlia visszatért a közoktatásban tantárgyként is tanulható drámához, az 1995-ös, 2003-as, 2007-es és 2011-es NAT-ot, a nemzeti alaptantervet említette, de a moderátori kérdést, ami a legutóbbi módosításra utalt, azzal utasította vissza, hogy „nem hiszem, hogy most, ebben a pillanatban meg kell válaszolnunk ezt a kérdést”. Ezt követően az egyetemi képzésről beszélt, arról, hogy a színházi nevelés és a drámapedagógiai doyenje, Gabnai Katalin nagyon hamar átlátta a képzések szükségességét, a rendszerváltás után pedig a Színművészetin hozta létre a szakirányú továbbképzést – ahol a mai szakemberek nagy többsége is végzett. Véleménye szerint drámapedagógiát minden tanárszakos hallgatónak kellene tanulnia a módszer gazdagsága és pedagógiai hatékonysága okán, vagyis nemcsak a színházi területen van szerepe. A megalapozottnak, egyben reménytelennek tűnő szakmai vágyat Takács Gábor azzal tetézte, hogy kijelentette: ahogy a színházi szakmában, úgy az oktatásban sem lett érvényes szakmai alternatíva a számos reformkísérletből. A rendszerváltás óta több alternatív iskola bezárt, és jelentős, innovatív szemléletű alkotók távoztak külföldre, vagy váltottak szakmát; ámbár a mai napig jó néhány csapat működik sikeresen, noha a legújabb, még csak rendeleti szinten létező állami projektből (a Lázár Ervin program, „minden gyerek évente egyszer jusson el színházba”) igencsak hiányolja a szakmaiságot, és a terület működésének támogatását.

75233352_2725981207496720_8203440028450291712_n-171855.jpg

Revizor OFFline (Fotó/Forrás: Revizor)

A továbbiakban a TIE társadalmi elkötelezettségéről, szerepvállalásáról folyt a szó. A Kerekasztal és a Káva – a két legfontosabb és legrégebbi színházi nevelési csapat – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar színházban, főleg a független szférában meggyökerezett a közösségiség, a részvételiség.

A beszélgetést a szép számban jelenlévő szakmai közönség felé kinyitva Hajós Zsuzsát, a Kerekasztal vezetőjét szólította meg a moderátor, aki elmondta, hogy jól hangzik a szabad alkotásra hívó bátorítás, de az elmúlt harminc év alatt felgyülemlett tapasztalatot és tudást nehéz nem „markolni”, és az ettől eltérő szemléletű munkákban nehéz nem az „érett szakmaiságot” hiányolni.

Könnyű belecsúszni abba a helyzetbe, hogy a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező „régiek” megmondják, mi jó és mi nem, ami gyakran káros.

Nem vagyunk inspiratívak, mondta, mert nem jönnek a fiatalok. Takács Gábor erre azoknak a feltételeknek a hiányát említette, amelyek közt annak idején a Kerekasztal és a Káva el tudott indulni. Na, itt már benne voltunk az este sűrűjében: élvezet volt hallgatni a két társulatvezetőt, ahogy vitatkoztak a jövőről és a múltról, az utánpótlás problémájáról, szabadszájúan, szellemesen és élénken – mint két hegylakó... Hajós Zsuzsa a rendszerváltást formai, illetve jogi lehetőségként is kiemelkedőnek tartja, és szimbolikusnak is, hogy Kaposi László ekkor hozott létre három egyesületet a társaival: a Drámapedagógiai Társaságot, az Országos Diákszínjátszó Egyesületet és a Kerekasztalt, amelyek aztán bázisként működtek, és működnek továbbra is az azóta létrejött formációk mellett. Csáki Judit kérdésére, hogy lehet-e ezeknek a programoknak a célja, hogy a kőszínház kinevelje a saját leendő közönségét, Neudold Júlia elmondta, hogy a színháznak, amelyben működik ilyen ifjúsági program, ez is lehet mintegy mellékes eredménye, de nem ez a célja. Gyevi-Bíró Eszter, a Kolibri munkatársa hozzátette, náluk – gyerek- és ifjúsági színházról lévén szó – nyilvánvalóan nem ez a cél, hanem az, hogy érzékenyebb, kritikusabb, nyitottabb legyenelnövekvő generáció. A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolában is tanít, és azt tapasztalja, hogy „van remény”. Takács Gábor szomorúan vetette ellen, hogy ez egy periférikus műfaj, és miután nem kap rendszeres strukturális támogatást, ezért fejlődésről, hálózatosodásról nem lehet beszélni.

A Revizor OFFline Aranykapu-sorozatát az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége támogatja.

Szerző: Proics Lilla

Mit mond a gimiseknek egy Pintér Béla-előadás? – A Szkéné beavató programján jártunk

Kapcsolódó

Mit mond a gimiseknek egy Pintér Béla-előadás? – A Szkéné beavató programján jártunk

A Szkéné Színház új, Mindenki.ért beavató színházi programja úgy beszél kényes témákról egy közösen megnézett előadás kapcsán, hogy nem szakít fel sebeket, de a személyessé tétellel közelebb hoz a színházhoz. Végignéztünk egy háromlépcsős programot.

Programkereső

Legnépszerűbb

Könyv

Egy nem várt kudarc története

Vámos Miklós e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni. Még mindig a karanténból, Budapest, Magyarország. Ezúttal Benedek Szabolcs legújabb könyvéről ír.
Klasszikus

Keller András: A zenekar a kedvenc hangszerem

Vonósnégyesével, a Keller Quartettel elért világsikerek után Keller András karmesterként építi és irányítja tizenhárom éve a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekart. Úgy véli, jobban kellene figyelnünk saját, hazai kincseinkre, a kortárs zenére és egyáltalán – a zenére.
Klasszikus

A Balatonon is koncerteznek a BFZ zenészei

Bár az augusztus még nem az aktív koncertszezon hónapja, a Budapesti Fesztiválzenekar több nyári programmal is készül közönségének Budapesten, a Balatonon és a Dunakanyarban.
Fidelio Tours

Kodály Zoltán gondolata ihlette Veszprém legújabb miniszobrát

A népszerű gerillaszobrász, Kolodko Mihály legújabb alkotása egy vagány utcazenész Veszprém egyik forgalmas pontján.
Vizuál

Elhunyt Reigl Judit festőművész

Kilencvenhét éves korában pénteken elhunyt Reigl Judit Franciaországban élő Kossuth-díjas festőművész, az európai absztrakt expresszionizmus jelentős képviselője.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Új magyar musical a dunaújvárosi Bartók Színházban

Az Őze Áron vezette Kamaraszínház az egymásra figyelés gesztusát is kifejezi azzal, hogy a „Város Évadát” nyitja meg ősztől. Az új évadban tizenkét bemutatót tartanak.
Színház ajánló

Kortárs magyar drámák mustrája Szentendrén

A Szentendrei Teátrum fogadta be idén a Színházi Dramaturgok Céhe Nyílt Fórum rendezvényt, amelyre augusztus 9-14. között várják az érdeklődőket felolvasószínházi előadásokkal.
Színház magazin

Cenzúra, zaklatások, vallatások – Janovics Jenő és a Kolozsvári Nemzeti Színház

A kolozsvári magyar színjátszás történetének egyik legnehezebb korszaka volt a két világháború közötti időszak, az a 22 év, amikor először kellett kisebbségi színházként – a túlélés legfőbb szempontját szem előtt tartva – megmaradnia. Ezeket az éveket a fennmaradáson túl az a szándék mozgatta, hogy az adott politikai-gazdasági helyzet korlátai között a magyar színjátszás megtalálja a maga és a közönsége számára is megfelelő hangot. Az impériumváltás időszakát Janovics Jenő visszaemlékezései alapján tárjuk föl. Ő igazgatta az akkor Országos Nemzeti Színház nevet viselő kolozsvári színházat, amely Magyarország második nemzeti színháza volt.
Színház ajánló

Csányi Sándor egyszemélyes vígjátéka augusztusban is a MOMKultban!

Augusztus 23-án és 29-én dupla Hogyan értsük félre a nőket? előadással várják a nézőket a MOMkultban, mindkét nap 17.00 és 20.00 órai kezdéssel is megtekinthető Csányi Sándor önálló estje.
Színház hír

Szeptemberben sem tartják meg a POSZT-ot

A szervezők közleménye szerint egy későbbi időpontban rendezik meg a 20. Pécsi Országos Színházi Találkozót.