Színház

Rendszerváltó műfaj: színházi nevelés

2019.12.02. 16:00
Ajánlom
A Nyitva van az aranykapu, a Revizor OFFline rendszerváltás-sorozatának első estéjén Balassa Zsófia, a Revizor programmenedzsere, a beszélgetés szerkesztője Neudold Júliával, az Örkény IRAM színházpedagógiai csoportjának vezetőjével, Eck Júliával, a Toldy drámatanárával, a PPKE adjunktusával, és Takács Gáborral, a Káva vezetőjével beszélgetett arról, mit történt a rendszerváltás óta a színházi nevelésben, a drámapedagógiában, és a színházpedagógiában.

Takács Gábor vázlatos műfaj- és időbeli áttekintést adott az angol minta alapján induló magyar TIE-ról (Theatre in Education), és az alternatív színjátszást is megemlítve elmondta, hogy a korabeli közéleti klímában mindkettő a rendszerváltás irányába hatott. Eck Júlia azt tette hozzá, hogy a ’70-es évek elejétől működő drámapedagógia mozgalom ugyancsak hozzájárult a szabadságvágy megerősödéséhez. A pécsi műhelyről, a diákszínjátszás kezdeteiről, és a „főszereplőkről”, Mezei Éváról és Debreczeni Tiborról is beszélt. Áttekintette a rendszerváltás utáni, a témában fontos oktatásügyi szabályozást, azokat a rendeleteket, amelyek révén a dráma mint tantárgy a közoktatás része lett. Neudold Júlia a kőszínházi nézőpontból foglalta össze a műfaj (illetve ahogy Takács Gábor szóvá tette, egy periférikus műfajon belüli műfajokról van szó) hazai történetét, összehasonlítva a német helyzettel, amelyből ő maga érkezett. Elmesélte, milyen megtermékenyítő volt az egymástól eltérő keletnémet és nyugatnémet ő iskola találkozása, aminek máig tartó hatása okán jelentős társadalmi és szakmai megbecsülése van a szakmának. Nálunk a kőszínházi struktúrában a német minta alapján kezdtek dolgozni.

75550473_2725981187496722_8123616158583619584_n-171855.jpg

Revizor OFFline (Fotó/Forrás: Revizor)

A színházi nevelés, a drámapedagógia „rendszerváltó műfaj”, hiszen olyan alapértékeket közvetít, amelyek a demokratikus gondolkodást, a közéleti orientációt, a társadalmi kérdések, problémák iránti fogékonyságot erősíti, mondta Takács Gábor. Némi derültség támadt a közönség körében annak hallatán, hogy

mindenki, aki ebben a műfajban dolgozik, azzal hitegeti magát, hogy eredményesen járul hozzá a demokrácia fejlődéséhez. És akkor, a mai helyzetet nézve, fel lehet tenni a kérdést, hogy ez mennyire eredményes.

Eck Júlia visszatért a közoktatásban tantárgyként is tanulható drámához, az 1995-ös, 2003-as, 2007-es és 2011-es NAT-ot, a nemzeti alaptantervet említette, de a moderátori kérdést, ami a legutóbbi módosításra utalt, azzal utasította vissza, hogy „nem hiszem, hogy most, ebben a pillanatban meg kell válaszolnunk ezt a kérdést”. Ezt követően az egyetemi képzésről beszélt, arról, hogy a színházi nevelés és a drámapedagógiai doyenje, Gabnai Katalin nagyon hamar átlátta a képzések szükségességét, a rendszerváltás után pedig a Színművészetin hozta létre a szakirányú továbbképzést – ahol a mai szakemberek nagy többsége is végzett. Véleménye szerint drámapedagógiát minden tanárszakos hallgatónak kellene tanulnia a módszer gazdagsága és pedagógiai hatékonysága okán, vagyis nemcsak a színházi területen van szerepe. A megalapozottnak, egyben reménytelennek tűnő szakmai vágyat Takács Gábor azzal tetézte, hogy kijelentette: ahogy a színházi szakmában, úgy az oktatásban sem lett érvényes szakmai alternatíva a számos reformkísérletből. A rendszerváltás óta több alternatív iskola bezárt, és jelentős, innovatív szemléletű alkotók távoztak külföldre, vagy váltottak szakmát; ámbár a mai napig jó néhány csapat működik sikeresen, noha a legújabb, még csak rendeleti szinten létező állami projektből (a Lázár Ervin program, „minden gyerek évente egyszer jusson el színházba”) igencsak hiányolja a szakmaiságot, és a terület működésének támogatását.

75233352_2725981207496720_8203440028450291712_n-171855.jpg

Revizor OFFline (Fotó/Forrás: Revizor)

A továbbiakban a TIE társadalmi elkötelezettségéről, szerepvállalásáról folyt a szó. A Kerekasztal és a Káva – a két legfontosabb és legrégebbi színházi nevelési csapat – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a magyar színházban, főleg a független szférában meggyökerezett a közösségiség, a részvételiség.

A beszélgetést a szép számban jelenlévő szakmai közönség felé kinyitva Hajós Zsuzsát, a Kerekasztal vezetőjét szólította meg a moderátor, aki elmondta, hogy jól hangzik a szabad alkotásra hívó bátorítás, de az elmúlt harminc év alatt felgyülemlett tapasztalatot és tudást nehéz nem „markolni”, és az ettől eltérő szemléletű munkákban nehéz nem az „érett szakmaiságot” hiányolni.

Könnyű belecsúszni abba a helyzetbe, hogy a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező „régiek” megmondják, mi jó és mi nem, ami gyakran káros.

Nem vagyunk inspiratívak, mondta, mert nem jönnek a fiatalok. Takács Gábor erre azoknak a feltételeknek a hiányát említette, amelyek közt annak idején a Kerekasztal és a Káva el tudott indulni. Na, itt már benne voltunk az este sűrűjében: élvezet volt hallgatni a két társulatvezetőt, ahogy vitatkoztak a jövőről és a múltról, az utánpótlás problémájáról, szabadszájúan, szellemesen és élénken – mint két hegylakó... Hajós Zsuzsa a rendszerváltást formai, illetve jogi lehetőségként is kiemelkedőnek tartja, és szimbolikusnak is, hogy Kaposi László ekkor hozott létre három egyesületet a társaival: a Drámapedagógiai Társaságot, az Országos Diákszínjátszó Egyesületet és a Kerekasztalt, amelyek aztán bázisként működtek, és működnek továbbra is az azóta létrejött formációk mellett. Csáki Judit kérdésére, hogy lehet-e ezeknek a programoknak a célja, hogy a kőszínház kinevelje a saját leendő közönségét, Neudold Júlia elmondta, hogy a színháznak, amelyben működik ilyen ifjúsági program, ez is lehet mintegy mellékes eredménye, de nem ez a célja. Gyevi-Bíró Eszter, a Kolibri munkatársa hozzátette, náluk – gyerek- és ifjúsági színházról lévén szó – nyilvánvalóan nem ez a cél, hanem az, hogy érzékenyebb, kritikusabb, nyitottabb legyenelnövekvő generáció. A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolában is tanít, és azt tapasztalja, hogy „van remény”. Takács Gábor szomorúan vetette ellen, hogy ez egy periférikus műfaj, és miután nem kap rendszeres strukturális támogatást, ezért fejlődésről, hálózatosodásról nem lehet beszélni.

A Revizor OFFline Aranykapu-sorozatát az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetsége támogatja.

Szerző: Proics Lilla

Mit mond a gimiseknek egy Pintér Béla-előadás? – A Szkéné beavató programján jártunk

Kapcsolódó

Mit mond a gimiseknek egy Pintér Béla-előadás? – A Szkéné beavató programján jártunk

A Szkéné Színház új, Mindenki.ért beavató színházi programja úgy beszél kényes témákról egy közösen megnézett előadás kapcsán, hogy nem szakít fel sebeket, de a személyessé tétellel közelebb hoz a színházhoz. Végignéztünk egy háromlépcsős programot.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Az idei Berlinalén az is kiderült, hogy Martin Scorsese egy két lábon járó filmenciklopédia

A 74. Berlinale a megkezdett mederben folyt tovább: az elmúlt öt napban is maradt a határok és az aktuális társadalmi kérdések feszegetése.
Színház

Kétszemélyes tantermi előadás készült a Sorstalanságból a Katonában

A Gloviczki Bernát és Jakab Balázs előadásában látható színpadi adaptációt Bagossy Júlia rendezte. A bemutatót február 23-án tartják a Sufniban.
Klasszikus

Bach, Chopin és Schumann műveit szólaltatja meg Grigorij Szokolov a Müpában

Az orosz zongoraművész szólóestjén Johann Sebastian Bach négy duettje és c-moll partitája, Chopin mazurkái és Schumann Waldszenen (Erdei jelenetek) című műve hangzik el az MVM Koncertek – A Zongora sorozatban március 13-án a Müpában.
Vizuál

„Nem elég gondolni, tenni is kell” – fontos társadalmi ügyekről rendez kiállítást a Radnóti Színház

A társulat célja ráirányítani a figyelmet közös ügyeinkre, közelebb hozva, felnagyítva, kihangosítva azokat. Az előző évadban elindult kampány fotósorozatait Csoszó Gabriella készítette, a figyelemfelkeltő akció idén az újonnan szerződött színészek ügyeivel folytatódott.
Vizuál

Süveges Rita festőművész lett az Esterházy Art Award közönségdíjasa

A 2023-as Esterházy Art Award-díjhoz kapcsolódó kiállítás március 3-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban, majd április közepén a kismartoni Esterházy-kastélyban is kiállítják a díjazott alkotók munkáit.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Kétszemélyes tantermi előadás készült a Sorstalanságból a Katonában

A Gloviczki Bernát és Jakab Balázs előadásában látható színpadi adaptációt Bagossy Júlia rendezte. A bemutatót február 23-án tartják a Sufniban.
Színház ajánló

Az orosz-ukrán háború kitörésének állít emléket a B32 és a TÁP Színház

A Ha háború lenne nálunk című felolvasó színházi produkciót a világhírű dán szerző, Janne Teller azonos című könyve alapján alkalmazták színpadra, az előadást most február 23-án három alkalommal is láthatja a közönség.
Színház ajánló

A Lavina című svéd filmből készül színpadi előadás Pelsőczy Réka rendezésében

A Lavinában a döntések súlyáról, a látszatboldogságról, a 40-es generációt érintő kérdésekről, középkorú férfiak és nők öndefiníciójáról, házastársaikhoz, partnereikhez és gyerekeikhez fűződő viszonyáról fanyar humorral és empátiával esik szó.
Színház interjú

Találkozni önmagunkkal: ez is egyfajta megváltás – interjú Gáspár Ildikóval a Bűn és bűnhődésről

Március 8-án mutatják be a Bűn és bűnhődést az Örkény István Színházban. Az előadás rendezőjével Dosztojevszkij leghíresebb regénye mellett a női karakterekről, önként vállalt szenvedésről és a színházak társadalmi szerepéről is beszéltünk.
Színház ajánló

Forradalomra uszít az óbudai tanár az Átriumban

A Hannibál tanár úr című, ikonikus Fábri Zoltán-film egy letűnt korszakot idéző történet, amelynek színpadi átdolgozása megdöbbentően pontos és különösen aktuális társadalmi látleletté vált napjainkban.