- Tizenkét évig táncoltál, mégis inkább a színészetet választottad. Miért?
- Szerettem táncolni, de nem gondoltam arra, hogy ezt hivatásszerűen űzzem. A társaim később balettintézetben, tánciskolában folytatták a tanulmányaikat, én pedig úgy éreztem, erről lecsúsztam. Gondolkodtam, hogy mit szeretnék csinálni, és amiben biztos voltam, hogy a színpadtól nem tudnék megválni, hiszen azon nőttem fel. Ekkor határoztam el, hogy színész leszek.
- Tudni lehet rólad, hogy a mozgás lételemed, Jelenleg talán Oresztész szerepe mozgat meg téged leginkább a színpadon. Elnyerte a tetszésedet a fizikai színház?
- Korábban több előadást láttam már Horváth Csabától, amelyek mindegyike nagy hatással volt rám. Megtisztelő a bizalom, hogy rám gondolt ennél a szerepnél, élveztem a közös munkát és igyekeztem minél többet tanulni tőle. Mivel mindig is meghatározó volt az életemben a mozgás, nagyon örülök, hogy ebben az előadásban lehetőségem van a beszéd mellett a mozgás nyelvén és kifejezni magam.
- Van időd annyit mozogni, mint amennyire igényed lenne?
- Képes vagyok lemondani a pihenésre szánt időről, hogy mozoghassak. Szeretem csinálni és úgy érzem, fejlődőképes vagyok benne. Heti ötször sportolok, háromnegyed hétkor kelek, edzés és próba. Keveset alszom, de a reggeli mozgás annyi energiát ad, mint semmi más. Fontosnak tartom, hogy a színészet mellett más tevékenységgel is lekössem magam. Még az Új Színházban voltam stúdiós, amikor drága megboldogult Gosztonyi János tanár úr jött oda hozzám egy beszédvizsga előtt. Látta rajtam, hogy komolyan készülök, és azt mondta, ez dicséretes, de mindig csináljak valami mást is színház mellett, mert egy színésznek szüksége van a nyitottságára.
- Jelenleg a Karamazov testvérekre készülsz.
- Valló Péter rendezésében készül az előadás a Radnóti Színházban, amelyben én a legfiatalabb testvért, Aljosát játszom. Nagyon izgalmas munka, örülök, hogy alkotóként is találkozhatok Dosztojevszkijjel, akit rendkívüli tehetségnek tartok. Nem könnyű az anyag, rengeteg minden kiderül belőle az életről és rólunk.
- Tudod már, hol kap helyet a most megkapott díjad?
- Igen. Körülbelül két éve vettem otthonra egy gyönyörű, 19. századi, egyedi faragású tálalószekrényt, amelynek a tetején egy felső vitrines rész található. Valószínűleg oda fog kerülni ez és a korábban kapott díjam is.
2014-ben hat színművész, egy táncos és egy forgatókönyvíró-rendező vehette át a Junior Príma Díjakat és az azzal járó kétmillió forintot jelképező FHB Gold bankkártyákat az FHB Bank jóvoltából.