A darab egy jómódú polgári család villájában játszódik. Női főszereplői testvérek, mindketten férjezettek. Egy nap a fiatalabb asszony a szeretőjével állít be, menekülniük kell, mert férje gyilkossággal fenyegetőzik. Múlnak a napok és a szereplők közötti érzelmi viszonyok mind jobban összekuszálódnak.

415

Az 1920-ban született dráma ősbemutatója Berlinben volt, és a későbbiekben is elsősorban német nyelvterületen adták elő. A legrangosabb színházaknál a legnagyobb színészek és rendezők bravúrdarabjának számított. Magyarországon még nem játszották. Most Szikora János rendezésében kerül a nézők elé a darab; a főszerepeket Lábodi Ádám és Törőcsik Franciska játsszák, külön érdekesség, hogy a jelmeztervező Zoób Kati.

Lábodi Ádám elmondta, hogy Szikora János már 25 éve kacérkodik a gondolattal, hogy megrendezze a darabot, és a „rajongása” mára átragadt a színészekre is. A színdarabnak igen nehéz nyelvezete van, tele van többszörösen összetett mondatokkal, gondolatfolyamokkal, amik a színészek számára komoly kihívást jelentenek.

A darab mondanivalójáról Lábodi így nyilatkozik;

Az egymás közti viszonyok tiszták, de Musil súlyos gondolatokat fogalmaz meg a világról, a létezésről, kapcsolatokról, és hogy milyen problémáik vannak azoknak az embereknek, akiknek tulajdonképpen nincsenek kézzelfogható gondjaik. Egészségesek, okosak, szépek, fiatalok, dúsgazdagok, kifinomultak. Minden adva van egy boldog élethez, de ők elkövetik azt a hibát, hogy csak elmélkednek, és közben elfelejtenek élni... Számomra nagyon fontos, hogy a darab felmutatja: lehetséges a változás, a változtatás. Hogy akár egy trauma kapcsán végre rálássunk az életünkre és bátran változtassunk rajta.

A darab szellemi utazásra hívja a nézőt, és olyan lesz, mint egy jó opera; gyönyörű díszlet, jelmez, fény és zene.

Ha mindezeket és az általunk tolmácsolt gondolatokat, érzelmeket arányaiban sikerül jól összeraknunk, robbanni fog a mérhetetlen mennyiségű szépség.