Rudolf Pétert bízza meg Karácsony Gergely főpolgármester a Vígszínház vezetésével, mandátuma a 2020. július 1-től 2021. december 31-ig tartó időszakra szól.
Karácsony Gergely közleménye:
A Fővárosi Közgyűlés nevében eljárva, a közgyűlés valamennyi frakciójával és minden érintettel egyeztetve 2021. december 31-ig Rudolf Pétert bízom meg a Vígszínház vezetésével. A Vígszínház ügye igazi szomorújátékká vált az elmúlt hetekben.
Egy végtelenül fájdalmas megtisztulási folyamat zajlik a művészeti életben, világszerte. Amit korábban hallgatásba burkolt eltűrés övezett, az mára tűrhetetlenné vált. Hogy így alakult – és jó, hogy így alakult -, az a jövőre nézve is kijelöli, milyen normák tiszteletben tartása lett elemi kötelessége minden színházi vezetőnek. Miként mostantól bármely társulat minden tagja számára lehetőségnél több, hogy azonnal felemelje hangját, ha bárki ezeket megsérti.
Ezzel együtt is Eszenyi Enikőnek a Vígszínház vezetésébe fektetett energiáját, munkáját meg kell köszönnünk.
A közönségnek és a társulatnak pedig tartozunk azzal, hogy a város legnagyobb színházát nem hagyjuk bizonytalanságban ezekben a nehéz hetekben. A hosszú hónapokra elnyúló újabb pályázat helyett ezért tartom a legjobb döntésnek Rudolf Péter másfél évig tartó megbízását, aki első körben a szakmai bizottság többségének a bizalmát ugyan nem kapta meg, de a társulatét igen. És most az a legfontosabb, hogy béke legyen a Vígszínházban. Elismerést érdemel, hogy Rudolf Péter vállalta a botrányok és a járványveszély által duplán sújtott színház vezetését!
A parlament által néhány órája elfogadott törvénymódosítás kapcsán újra el kell mondanom: én a színháztörvényt egy rossz és káros jogszabálynak tartom, olyannak, ami utat nyithat a művészi szabadság és autonómia állami-politikai befolyásolásának, pedig az úgy lenne normális, ha nem a politika mondana véleményt a színházak művészetéről, hanem a színházak, a maguk művészi eszközeivel a politikáról.
Ezt mondtam el tavaly decemberben a Madách téren tartott tüntetésen – véleményem nem változott. A kormánnyal való megállapodás ettől még elkerülhetetlen kényszer. Kényszer, mert a várostól az itt megtermelt bevételek 97 százalékát elvonja az állam, és még erősebb kényszer most, amikor a koronavírus elleni védekezésre, például védőfelszerelések beszerzésére erőn felül kell költenünk, hiszen az emberéletek védelme nem lehet pénzkérdés. Ilyen helyzetben Budapest egész egyszerűen nem tudja saját forrásból finanszírozni mind a 12 színházát. Megállapodás, vagy egyes színházak bezárása – ebbe a dilemmába kényszerített bennünket a törvény.
Márpedig én színházat bezárni nem fogok, a politikailag és kulturálisan is sokszínű Budapestnek a sokszínű színházi élet megőrzendő értéke. Mindezek miatt mi olyan megállapodást kívánunk kötni a kormánnyal, amelynek keretében minden színház fenntartói joga a Fővárosi Önkormányzatnál marad, de tisztán önkormányzati forrásból azokat a színházainkat tudjuk finanszírozni, amelyek művészi szabadságát, autonómiáját különösen fenyegeti a politikai befolyás lehetősége. Ezért kerül tisztán fővárosi finanszírozásba Katona József Színház, az Örkény Színház, a Radnóti Színház, a TRAFÓ, valamint a Szabad Tér. Továbbá biztosítanunk kell a független színházi társulatok működési és művészi autonómiáját is. Ezért olyan megállapodásra törekszünk, amely biztosítja a függetlenek támogatására szánt eddigi összeget úgy, hogy az azt elosztó kuratóriumot a főváros jelöli.
Ez a kuratórium pedig nem lehet politikai, csakis tisztán szakmai grémium.
Ennyit a színházi ügyekről, és most vissza a járványveszély elleni védekezéshez.
Rudolf 1983 és 1998 között maga is a Vígszínház társulatának tagja volt. Mellette Csányi János rendező és Eszenyi Enikő adott be pályázatot a teátrum igazgatói székére, ám a színház jelenlegi igazgatója később visszavonta pályázatát és bejelentette, hogy befejezi a vígszínházi munkáját. (Ennek részleteiről itt irtunk bővebben.)
„Sosem voltam elitista. Gyűlölöm a sznobizmust. Mondhatnám népszínházi alkatú polgár ember vagyok. Tekintettel arra, hogy a Vígszínházat egy polgári múltú népszínháznak látom, ezt a tényt tekinthetjük egy fontos kapcsolódási pontnak is” – fogalmaz a Vígszínház igazgatói posztjára benyújtott Egy polgári népszínház című pályázatának bevezetőjében Rudolf Péter.
Egyik fő feladataként a Vígben évek óta tapasztalható fluktuáció megállítását említi.
Én egy olyan színészközpontú, »morális« színházban hiszek, ahol a színészek alázattal, de nem megalázva; odaadással, de nem a saját életüket feladva, érzelmi biztonságban dolgozhatnak
A megoldandó feladatok között tesz említést a színészek régóta fennálló bérproblémáinak rendezéséről is. Elképzelései között szerepel, hogy több filmes feladathoz segítse hozzá a társulat művészeit. „A sors úgy hozta, hogy a színházi munkáim mellett most már hosszú évek óta filmek illetve sorozatok fejlesztésével is foglalkozom. Az itt szerzett tapasztalataimmal és kapcsolataimmal segíteni tudom a Vígszínházat és a társulat tagjait abban, hogy aktív és meghatározó szereplőivé váljanak a hazai sorozat- és filmgyártásnak.”
Rudolf Péter (Fotó/Forrás: Stekovics Gáspár / Wikipédia)
Rudolf követendő példaként Várkonyi Zoltán Vígszínházát jelölte meg. Mint írja, célja a „modern, 21. századi, művészszínházi jelleg megőrzése és erősítése, illetve a jó értelemben vett népszínházi hagyomány folytatása, vagyis a magaskultúra, a klasszikus és kortárs dráma értékeinek közvetítése széles tömegek számára.” Elképzelései szerint az évadtervezés és a darabválasztás hasonlítana egy vidéki színház műsorpolitikájára. Mint fogalmaz, a legszerencsésebb az lenne, ha a három játszóhely (a Vígszínház, a Pesti Színház és Házi Színpad) a New York-i színházi élet mintájára a Broadway – Off-Broadway – Off-Off-Broadway logikát követné.
A tervek szerint történelmünk kibeszéletlen traumáiról és más aktuális korkérdésekről is láthatunk majd előadásokat. „Nem didaktikus aktuálpolitizálásra gondolok. Egy demokráciában természetesen ennek is van létjogosultsága, szóval nem öncenzúráról beszélek, hanem ízlésről – az én ízlésemről. Szerintem a hatalomnak való direkt beszólás, az általam egyébként tisztelt, szerencsés esetben minőségi írókkal fémjelzett kabarénak a terepe, vagy manapság a standupnak áll jól ez az atitűd.
Hiszek abban, hogy jó színház képes hevületet kiváltani direkt politizálás nélkül is. Az én színházi ízlésemnek jobban megfelel, ha a néző maga jön rá bizonyos dolgokra, és nem írják ki nagy betűkkel az orra elé.
Tervei szerint létrehoz egy rendezői csapatot, akik részt vennének a színházat érintő döntések meghozatalában is. „A Vígben dolgozó rendezőktől – de úgy egyébként mindenkitől a színházban – elvárnám, hogy munkamódszerükben, kommunikációs stílusukban is igazodjanak egy polgári színház értékrendjéhez. A polgári jelző nemcsak a műsorpolitikára vonatkozik, hanem a működésre is, és ezzel tisztában kell lennie minden rendezőnek, aki a színházba érkezik.”
Rudolf Péter A Nyugat császára c. előadás olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa)
A pályázatban kitért a színház fenntartásának kérdésére is. Mint írja, a Vígszínház jelenlegi tulajdonosa Budapest Főváros Önkormányzata, amely a múltban egyedüliként gyakorolta a tulajdonosi jogokat, a cég Felügyelő Bizottságán keresztül. „Egyelőre nem ismert, hogy tervezi-e a Főváros a Vígszínház kizárólag saját forrásaiból való működtetését. Azonban az állami támogatás nagyságrendje miatt, és a Vígszínház fővárosi és országos színházi súlyát és szerepét tekintve várhatóan a jövőben a színházat a Főváros a Kormánnyal közösen fogja működtetni.
A két fél megegyezése – melyben remélhetőleg a szakmai szempontokat messzemenőkig érvényesítik – a záloga annak, hogy a jövőben a színház zavartalanul és magas művészi színvonalon működjön.
Mint megjegyzi, közös működtetés esetén is az Előadó-művészeti Törvény módosítása „explicite garantálja a színház művészeti szabadságát, melyet a működés egyik sarokpontjának tartok.”
Rudolf Péter legutóbbi rendezéséről, a Pesti Színházban bemutatott A Nyugat császáráról itt olvashatja kritikánkat>>>
Fejléckép: Rudolf Péter (fotó: Sárosi Zoltán / Centrál Színház)
hírlevél
