Borbély apjának üzletét a Rákosi-érában államosították, ezután a fiatal Ruszt festeni kezdett, az eladott képek árából a családot segítette. Megbélyegzést jelentő „egyéb” származása miatt közgazdasági technikumban érettségizett, utána a Vasas Szakszervezet pénzügyi revizora lett.
Többször felvételizett sikertelenül a Képzőművészeti Főiskolára, aztán 1958-ban egyszerre jelentkezett az ELTE bölcsészkarára, a Kertészeti Főiskolára és a színművészeti főiskolára – és mindhárom helyre felvették.
A színi pálya mellett döntött, 1963-ban fejezte be tanulmányait a Színház-és Filmművészeti Főiskolán, Nádasdy Kálmán osztályában.
Még főiskolára járt, amikor 1961-ben az Egyetemi Színpadon rendezni kezdett, és diplomájának megszerzése után is párhuzamosan dolgozott hivatásosokkal és amatőrökkel. 1963-tól egy évtizeden át a debreceni Csokonai Színház rendezője volt, közben az ELTE egyetemi színjátszóival is nemzetközi sikert arató kísérleti előadásokat vitt színre. A Debrecen és a főváros között naponta ingázó Ruszt az Universitas Együttessel szabadon kísérletezhetett, alakíthatta, csiszolhatta pedagógiai módszereit. Az Universitas az ország első alternatív színházi műhelyévé vált, amelynek Jordán Tamást, Fodor Tamást, Halász Pétert köszönheti a színházi szakma.
A Színházi adattár nevére keresve 181 rendezést – köztük több operát is – listáz. 1973-tól öt évig Kecskeméten, a Katona József Színházban volt főrendező, majd 1978-1979-ben a Népszínház főrendezője, újabb három évig művészeti vezetője lett, 1980-1982-ben a Szegedi Nemzeti Színház művészeti tanácsadója volt.
1982-ben megalapította a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházat, amelynek két évig megbízott igazgatója és művészeti vezetője, 1984-től 1987-ig igazgató-főrendezője, 1987-88-ban művészeti tanácsadója volt.
Pályájának zalai szakaszát országos visszhang, számos hazai és nemzetközi elismerés kísérte, a társulat előadásait ebben az időszakban honorálták először rangos díjakkal itthon és külföldön. Kitalálta a középiskolásoknak szánt, a műfaj kulisszatitkait is megmutató beavató színházat.
Az 1987-88-as évadban a Nemzeti Színházban rendezett, ezután a szegedi Nemzeti Színház társulatának újjászervezésében vett részt főrendezői, illetve művészeti vezetői minőségben. 1991-ben a szegedi társulatból kivált művészekkel megalapította a Független Színpadot, ez az alternatív színház 1991-től Budapesten működött. Ruszt 1994-től 1998-ig a Budapesti Kamaraszínház tagja, 1995-98 között művészeti vezetője volt.
Ruszt József mintegy kétszáz előadást állított színpadra görög drámáktól modern ősbemutatókig, Shakespeare Rómeó és Júliáját hatszor, hat különböző színházban rendezte meg. Számos klasszikus darabot új felfogásban, a legmodernebb rendezési elveket követve vitt színre. A zalaegerszegi teátrum megnyitójára, 1983-ban emlékezetesen állította színre Madách Imre művét, Az ember tragédiáját.
Utolsó rendezése is ez volt ugyanitt húsz évvel később, amikor Ádám és Éva szerepét ugyanazokra a színészekre, Szalma Tamásra és Fekete Gizire osztotta
– Lucifert Kamarás Iván játszotta –, mintegy demonstrálva sokszor idézett mondatát: „Én mindig ugyanazt az előadást rendezem, csak másként”.
Kollégái, tanítványai nemcsak Mesternek szólították, hanem annak is tartották Ruszt Józsefet. A hosszúra nyúlt, fárasztó próbákon sem vesztette el a türelmét soha, nem volt kiabálós, még csak nem is instruálta hangosan a színészeket. Egy alkalommal feltették neki azt a kérdést, hogy mit szeret legjobban a világon: „A színházat, a színházon belül a próbát, azon belül pedig a szünetet. Én a szünetben csinálom a színházat”.
Ruszt József 68 évesen, 2005. július 29-én halt meg Zalaegerszegen. Művészi munkáját 1975-ben Jászai Mari-díjjal, 1989-ben Magyar Művészetért Díjjal ismerték el. 1975-ben lett érdemes, 1977-ben kiváló művész. A Kossuth-díjat 1993-ban kapta, 1997-től volt a zalaegerszegi színház örökös tagja. 2008 óta nevét viseli a Kecskeméti Katona József Színház egyik játszóhelye, Zalaegerszegen pedig a színházban állandó kiállítás őrzi emlékét.
A Föld lapos és négy angyal tartja 42 év – 42 megszólalás címmel 2004-ben jelentek meg tanulmányai.
„Negyvenkét éves rendezői pályáján megtartotta azt a játékkedvet és a hivatásához nélkülözhetetlen komolyságot, elkötelezettséget, ami e gyerekkori képéről is sugárzik.
A mindig elégedetlenkedõ, újat kutató, fészekmeleget kereső és teremtő rendező ma már kimondja, amit ellentmondásos életében oly sokszor gesztusai mélyére igyekezett rejteni: a színházi alkotás alapkérdése a szeretet. A 42 év 42 megnyilatkozása Ruszt Józsefnek a színházról, a világról, az emberekről, a szakmáról -végső soron a szeretetről szóló gondolatainak antológiája. Kordokumentum, amelynek megjelentetése tisztelgés a Mester előtt” – írja a kötetről az ajánló. Hagyatéka könyvsorozat formájában, Nánay István, Tucsni András, illetve Forgách András szerkesztésében lát napvilágot Zalaegerszegen, a Hevesi Sándor Színház jóvoltából.
„A Színészdramaturgia és A Színitanoda tudományos igénnyel dolgozza fel egyrészt személyes tapasztalatait, másrészt a Sztanyiszlavszkij, Brecht és nem utolsósorban Grotowski utáni színészet eszközeit, lehetőségeit, alakváltozásait.” Az 1962 és 1969 közötti éveket feldolgozó naplóból „megismerhetjük az önmagával is kíméletlenül őszinte fiatal Ruszt vívódásait, küzdelmét a hatvanas évekbeli Magyarországon, a színházi világgal és saját magával. Folyamatos önvizsgálat, folyamatos megvilágosodás, saját alkatának megismerése, mély emberismeret a jellemzője a jegyzeteknek. Rekviem című drámájának születését is végigkövethetjük a naplóoldalain. Az eddig még soha be nem mutatott színdarab Gellért Endre tragikus halálának motívumát dolgozza fel. az otteni színházban állandó kiállítás is őrzi emlékét.” Emellett megjelent az 1972 és 1981 közötti éveket, a Gábor Miklóst és Nádasdy Kálmánt illető feljegyzéseket, továbbá a kecskeméti időszakról szóló kötet is.
Az Othello a Budapesti Kamaraszínházban
Fejléckép: Ruszt József (forrás: Hevesi Sándor Színház)
hírlevél
