Szofi, a megyei első helyezett, veretlen sakkreménység a bajnokság reggelén krízishelyzetbe kerül: szülei elváltak, edzője az édesanyjával jár, édesapját pedig két hete nem látta, holott megígérte, hogy a mai versenyre elkíséri. A pincében bujkálva ráakad egy sakktáblára, amely Csaturangába repíti, az országba, ahonnan csak a sakk segítségével tud szabadulni: a világos sereget kell vezetnie, megküzdenie a veszedelmes Sárkányfutóval, mindeközben közelebbről is megismerkedik a bábukkal és önmagával.
Kicsit unom magamat, hogy mindig ennyire tetszenek a Budapest Bábszínház előadásai. De hát, ami jó, az jó. Nagy élmény volt A sárkányfutó átka is, újabb kedvencem az Andrássy úton.
Spiegl Anna A sárkányfutó átka c. előadásban (Fotó/Forrás: Piti Marcell / Budapest Bábszínház)
Fábián Péter adaptációja sok más fantasyból merít látvány, hangvétel és történetmesélés szempontjából – ez az összetettség jellemző minden rendezésére, megszokhattuk tőle, ahogy a közéleti kiszólásokat is. A sárkányfutó átka A Gyűrűk Urából, a Narniából és más népszerű fantasykból vett elemekből táplálkozik, ugyanakkor elfér benne a legabszurdabb humor és a lélektan is. Egy ponton például a Végtelen történetből ismerős szituáció kerül elő, amikor az utazókat elbizonytalanító Kibicek földjén kelnek át a hősök (Michael Ende művében hasonlóan lélekpróbáló terep A Szomorúság Mocsara).
És ahogy a legtöbb alternatív világban, úgy itt is a valóság alakjai válnak Csaturanga szereplőivé
– az Anya lesz a Sötét Vezér (Krucsó Rita), az edző a Sötét Király (Tatai Zsolt), az Apából pedig a birodalmát kezelni képtelen Fehér király (Hannus Zoltán). És persze ott vannak a bábuk, akik nem mellesleg híres sakkozók neveit rejtik: a gyalog Juditka (Csarkó Bettina) a magyar Polgár Juditét, a bástya Bobby (Teszárek Csaba) az amerikai Bobby Fischerét, a huszár Capablanca (Barna Zsombor) a kubai José Raúl Capablancáét. Meghatározó karakter még a Vidura névre hallgató, legolasosan higgadt futó (Márkus Sándor), aki a Mahábhárata bölcséhez hasonlóan utat mutat a hősnek.
Csarkó Bettina A sárkányfutó átka c. előadásban (Fotó/Forrás: Piti Marcell / Budapest Bábszínház)
Az egész alkotás a sakktábla szabályos fekete-fehérjével szemben igencsak patchwork, de ez abszolút erény, a számtalan réteg közül ki lehet választani a hozzánk passzolót: a 10+-os célközönség ugyanis nem vész el a részletekben, a felnőttek viszont egy kellően fordulatos, szellemi feladványokkal teli művet láthatnak.
A látvány is valami középutat talál meg a korosztályok terén: Kupás Anna díszlete, valamint Ágfay Míra báb- és jelmeztervei engem helyenként a nyolcvanas évek fantasy meséire-emlékeztettek, míg az animáció (Ujvári Bors) és a fények (Szondi György) a videójátékok világát idézték a jelen és a 2000-es évek közt táncolva. Az sokösszetevős hangulatban Zságer-Varga Ákos filmes zenéje vezeti a figyelmet.
A sárkányfutó átkának egyik legnagyobb erénye az állandó idézőjelesség
– ez a Fábián Péter munkáira alapvetően jellemző önirónia – amely könnyeddé teszi a kalandtörténetet. Ennek hangnemében valósul meg a színészi játék is, a karakterek közül talán csak maga Szofi és Vidura igazán komolyanvehető. Magas teljesítményt nyújt egyébként mindenki, Barna Zsombor nagy energiákkal csődörködik, Csarkó Bettina a humorérzékével fegyverez le, Teszárek Csabának pedig bár A szomjas trollhoz képest lényegesen kevesebb és egyszerűbb szöveg jut, de valamiért nagy kedvencévé válik a gyerekeknek. Krucsó Rita minden jelenésével valami különleges erőt hoz a színpadra, szuperül szerepel a két világban, ahogyan az esendő apakaraktert vivő Hannus Zoltán és az edzőt jótékony módon nem démonizáló Tatai Zsolt is. Nagyon szerettem a bölcs futóként Márkus Sándort, aki apró gesztusokkal még éppen annyit viccel, hogy Vidura kulcspozíciója ne sérüljön. És végül, de nem utolsó sorban kiváló, rétegzett, megható alakítást nyújt Spiegl Anna, akinek már igazán kijárt egy főszerep.
Spiegl Anna A sárkányfutó átka c. előadásban (Fotó/Forrás: Piti Marcell / Budapest Bábszínház)
Amellett, hogy szórakoztató, A sárkányfutó átka szép allegóriát képez a sakkjáték és az emberi játszmák között. Valójában ez az előadás egyetlen elviccelhetetlen rétege. Játszma alakul ki a válófélben lévő szülők közt, felnőtt és gyermek közt, de az erőviszonyok egyenlőtlenek, a szabályok nem világosak, sőt azt sem tudni, mi pontosan a tét. Az előadás számtalan kérdést vet föl a szülői felelősségről, a családi mintákról vagy – teljesen elkanyarodva a válás tematikájától – arról, hogy egy tehetséget csak a teljesítményéért lehet szeretni.
Ahogy a sakkhoz, úgy az emberi játszmákhoz sem volt türelmem soha, de A sárkányfutó átka után lehetetlen nem vonzódni ehhez az ősi játékhoz. Megjelenik a múltja, a szellemisége, önmagában a játék pszichológiáját is mélyebben megismerhetjük. A tanítás mégsem iskolás, jó benne elmerülni, hiszen mégiscsak egy kalandról van szó. A Budapest Bábszínház nagyszínpadi bemutatójának szerzője Arjun P. Anand, bár ez minden kétséget kizáróan álnév, egyrészt semmilyen adatot nem találtam az íróról, sem az állítólagos fantasy-trilógiáról, másrészt, ha a Capablanca – Bobby – Juditka-analógiát nézzük, mindjárt meglesz a megfejtés: az Arjun keresztnév Arjun Erigaisi, a vezetéknév pedig Visuvanádan Ánand indiai sakkozók neveiből jön össze.
Tehát a szerző neve is csak egy játszma, és ha jól gondolom, tét nélküli.
Jelenet A sárkányfutó átka c. előadásból (Fotó/Forrás: Piti Marcell / Budapest Bábszínház)
Fejléckép: Jelenet A sárkányfutó átka c. előadásból (fotó / forrás: Piti Marcell / Budapest Bábszínház)
hírlevél
