Színház

Schilling Árpád: "Sokat tettem azért, hogy ne szeressenek"

2016.04.19. 10:57
Ajánlom
Schilling Árpád a márciusban kapott Princess Margriet-díj átvételekor döntötte el végérvényesen, hogy a Krétakör Alapítvány társadalmi tevékenységét elválasztja saját művészi produktumaitól. Az általa alapított civil szervezetnek az A harag napja az utolsó színházi előadása. A továbbiak Schilling Árpád és Barátai logo alatt futnak majd.

A közelmúltban rangos elismerést kapott a Krétakör Alapítvány: a European Cultural Foundation (ECF) Princess Margriet-díját. Igaz, hogy a március 15-ei amszterdami díjátadóra azért nem ment el, hogy itthon részt vehessen a tanárok tüntetésén?

– A Tanítanék Mozgalom felkért, hogy vegyek részt a tüntetés szervezésében, elsősorban a színpad körüli munkálatokban. Ott voltam néhány gyűlésükön, tettem pár javaslatot, amelyeket elfogadtak, és onnantól kezdve egyértelművé vált, hogy szükség van a helyszíni segítségemre, nem tudnak pótolni. Ezért döntöttem úgy, hogy nem megyek ki a díjátadóra. Az ECF munkatársai rendkívül toleránsak és segítőkészek voltak, megértették, hogy személyesen csak 16-án tudom megköszönni a díjat, amikor egyébként is Amszterdamba utazom, hogy mesterkurzust tartsak.

Schilling Árpád

Schilling Árpád (Fotó/Forrás: Tóth Ridovics Máté)

Kiknek tartott mesterkurzust és mi volt a témája?

– Van ott egy iskola, amely a színház- és előadóművészetek területén végzett 20-30 év körüli pályakezdőknek nyújt további tanulási lehetőséget. A kétéves mesterképzésen nagyon sok irányból közelítik meg a színházcsinálást, és az ECF díja kapcsán eszükbe jutott a szervezőknek, hogy én legyek az egyik előadó. Egy háromórás kurzus keretében azt mutattam be, hogy a Krétakör Alapítvánnyal a színházcsinálás milyen speciális módjait próbáltuk ki társadalmi, pedagógiai vagy politikai ügyekkel kapcsolatban. Megnéztük a projektjeinkről készült videófelvételeket, és párbeszédet folytattunk róluk, aztán egy másik helyen sor került egy nyílt pódiumbeszélgetésre is, ahol a kelet-európai társadalmi jelenségekről volt szó.

Sikere volt?

– Egy ilyen amszterdami mesterképzésen Dél-Amerikából, Ázsiából éppúgy részt vesznek fiatalok, mint Kelet-Európából, és nagy kérdés volt, hogy érdekes tud-e lenni számukra, ahogy a Krétakör Alapítvány Magyarországon a helyi kontextusra reflektál. Úgy tűnt, hogy a választott formáinkat, illetve a taglalt problémákat, amikre a tevékenységünk irányult, fontosnak tartották. Külön is beszélgettem például egy Indiából származó diákkal, aki elmesélte, hogy náluk milyen negatív hatásai voltak az oktatási rendszer központosításának. Számomra is érdekes volt összevetni a tapasztalatokat, de igazán elmélyült beszélgetésekre nem volt idő. Egy hajnali géppel mentem Amszterdamba, bevittek az ECF irodájába, ott találkoztam az alapítvány képviselőivel, majd átvittek a mesterkurzusra, onnan azonnal tovább a nyílt pódiumbeszélgetésre, amikor annak vége volt, magyar újságoknak nyilatkoztam, aztán visszavittek a repülőtérre a haza induló géphez.

A Princess Margriet-díj azzal is jár, hogy a Krétakör Alapítvány könnyebben talál partnereket a projektjei megvalósításához?

– Talán. Most a Krétakör Alapítványon a sor, meg kell pontosan határozni, milyen irányba akarunk továbblépni, mihez van szükségünk partnerekre, támogatókra. Az ECF nagyon nyitott irántunk, mint ahogy az összes díjazott felé is, tehát ha valamivel konkrétan jelentkezünk, akkor valahogy segíteni fognak. A hálózatba szerveződött, elsősorban nyugat-európai civil társadalomban ez jelentős elismerésnek számít.

A kultúrpolitika hazai irányítói közül vállon veregette azóta bárki?

– Nem. Pedig tudnak róla, mert kaptak hivatalos értesítést. Március 15-én senkinek nem volt ideje ezzel a díjjaj foglalkozni, de hogy azóta mi tartja vissza őket attól, hogy mondjuk írjanak egy levelet az alapítványnak, nem tudom.

Az amszterdami díjátadóra készülő szabadiskolás csapat

Az amszterdami díjátadóra készülő szabadiskolás csapat

Azért ez sejthető.

– Igen és nem. Természetesen lehet úgyis értelmezni, hogy

sokat tettem azért, hogy ne szeressenek.

Másrészt azt gondolom, hogy az állam vezetőinek valahogy tudni kellene disztingválni. Március 15-én kiosztották a Kossuth-díjakat, és ugyanazon a napon minket egy egyszerű papírfecnire sem méltattak.

Balog Zoltán miniszter nyilvánosan is kijelentette, hogy nem támogatnak olyan társulásokat, projekteket, amelyek bírálják a jelenlegi kurzust.

– A történethez hozzá tartozik, hogy mivel Heti Válasz-os újságírók is rákérdeztek, két és fél évvel később visszavonta a nyilatkozatát. Önmagában az, hogy a kritikus civilszervezetek állami diszkriminációja felmerülhet egy tanult politikus fejében, jelzi mekkora a baj. Mi Balog kinyilatkoztatását másnap angol felirattal kiraktuk az internetre, ott boldog-boldogtalan láthatja, és természetesen rendszeresen reklámozzuk is. A nyilvánosság ereje vette rá a minisztert, hogy visszavonja, amit mondott. Ki dönti el és milyen alapon, hogy hol van az a határ, amit ha átlép valaki, akkor megszűnik vele szemben az állam felelőssége, és kizárják, lemondanak róla? Azt, hogy a Krétakör Alapítvány vagy akár az én személyem által következetesen képviselt gondolatok nem tetszenek egy politikusnak vagy egy pártnak, azt nagyjából értem, de vajon

mikor kezdjen félni bárki ebben az országban csak azért, mert egyszer az életben ki merte nyitni a száját?

Balog Zoltán, illetve ez az egész politikai elit beépíti a közbeszédbe a félelmet és az öncenzúrát.

Pedig csak tudatosítani kellene mindenkiben, hogy az elosztandó pénz nem a miniszteré, nem a kormányé, hanem mindannyiunké. Az államnak nincs pénze, csak az adófizető állampolgároknak, és ők számon kérhetik, hogy mire költik a döntéshozók.

– Persze, ebből kéne kiindulnunk. Ha ezen a fejlettségi szinten lennénk, akkor szakmai vagy erkölcsi meggyőződésünkből nemet mondanánk minden disszonanciára és disznóságra.

Egy rakás helyzetben azt kellene mondanunk, hogy eddig és ne tovább,

mert ez nem csak az ő nemzetük, országuk, hanem mindannyiunké. De sajnos nem így működünk, ezért lehetséges, hogy aminek magától értetődőnek kellene lennie, nálunk nem az, és évekig lehet totyogni.

Gratuláció helyett kaptak egy újabb NAV-ellenőrzést a kormánytól. Hol tart most a folyamat? Mit állapítottak meg?

– Volt egy három évet felölelő kemény NAV-vizsgálatunk, tizennégy hónapon át ellenőrizték a könyvelésünket. Nem találtak semmit, amiben elmarasztalhattak volna bennünket, ezt írásba is adták. Most azt találták ki, hogy két évre visszamenőleg ellenőrzik az áfa-visszaigénylésekkel kapcsolatos összes történést. A Krétakörre rászálltak, a Matolcsy-féle 250 milliárdos alapítványokra viszont nem. Az még érdekesebb, hogy amikor Horváth András felfedte az áfa-visszaéléseket, akkor egy hétvége alatt sikerült átvizsgálniuk a teljes NAV-ot, hozzánk viszont tizennégy hónap kellett. Azok kedvéért, akik nem tudják, mivel jár egy ilyen NAV-vizsgálat, elmondom: csak az iratok átadása-átvétele egy hónapig tartott, a Krétakör két főállású alkalmazottja, az ügyvezető és gazdasági vezető a hatóság irodájában töltötte ezt az időt. Semmi idejük nem jutott arra, hogy a saját missziónkkal, projektjeinkkel foglalkozzanak. Az ellenőrzés célja egyrészt az, hogy ellehetetlenítsék a munkavégzést, másrészt, ami még ennél is fontosabb, hogy az alapítványt olyan negatív színben tüntessék fel, ami félelmet kelt a partnereinkben. Egyrészt blokkolják a tevékenységünket másrészt pluszköltségekbe vernek, harmadrészt rossz hírünket keltik a nyilvánosságban.

A harag napja

A harag napja (Fotó/Forrás: Stavros Petropoulos)

Hogy bírják ezt erővel, idegrendszerrel?

– Én szerencsésnek mondhatom magam, mert független művész vagyok, sokat dolgozom külföldön, de

a többiekért aggódom.

Olyat korábban csak regényekben olvastam, filmekben láttam, hogy egyszer csak az állam rááll egy picike szervezetre, és elkezdi azt abuzálni. Erre nem voltak felkészülve a munkatársaim. Az természetes, hogy minket vagy bárkit az adóhatóság ellenőrizhet. A mi esetünkben ez normálisan negyedéves kontrollt jelent, plusz NKA vizsgálatokat, és mi magunk is foglalkoztatunk egy független könyvvizsgáló céget a saját költségünkön. Most kiderült milyen példás a gazdasági működésünk, erre kaptunk egy újabb rendkívüli vizsgálatot. Olyat, amilyet a multinacionális cégek szoktak kapni. Bármennyire technikai jellegű dolognak tűnhet mindez, rendkívül nehéz ezt az idegőrlő pszichés nyomást elviselni. A kormány módszerei tulajdonképpen bűntudatot fejlesztenek az emberekben; akkor is azzal foglalkoznak, hogy mit rontottak el, amikor hazamennek a családjukhoz.

Milyen forrásokból tartja fenn magát az alapítvány?

– Alapvetően projektekben gondolkodunk, azokhoz próbálunk támogatókat szerezni. Nagyon apró darabokból rakjuk össze a projektek anyagi hátterét. Vannak külföldi támogatóink, pályázunk, adományokat kapunk, és magam is beszállok saját pénzemmel, az irodánkat például én bérlem egész évre. Egy civil szervezetnek akkor is számolnia kellene azzal, hogy csak ilyen módon tudja fenntartani magát, ha minden rendben lenne ebben az országban. Önmagában ezért nem panaszkodom, de az Orbán-kormány kifejezetten az ellehetetlenítésünkre játszik.

A főtevékenység a szabadiskola működtetése?

- Az elmúlt három év legsikeresebb programja a Szabadiskola volt. Közel 150 fiatallal találkoztunk az ország különböző területeiről, a határon túlról, és sokféleképpen próbáltuk megközelíteni, hogy mit jelent a demokrácia. Mi a szerepe a polgárnak, mik a jogai, hol kezdődik és meddig terjed a felelőssége?

A programban részt vevők multiplikátorként is működnek? Továbbadják a tanultakat?

– Eddig mindegyikőjüket sikerült annyira érzékenyíteni, hogy lássák, nincsenek egyedül, másoknak is vannak hasonló problémái. Sikerült elültetni vagy tovább fejleszteni bennük azt az alapgondolatot, hogy érdemes összefogniuk, megosztani a tapasztalataikat, és ha szükséges, cselekedniük. Ahhoz, hogy az eredmény tartós lehessen, egyrészt sokkal jobban ki kell dolgoznunk saját módszereinket, másrészt utánkövetéssel figyelnünk kell, merre haladnak a fiatalok, mi történik velük. Ebben is van mit fejlődnünk.

A harag napja

A harag napja (Fotó/Forrás: Stavros Petropoulos)

A Krétakör égisze alatt született az Aharag napja című előadás, amelybe beépítették Sándor Mária történetét. Miért éppen az övét?

– Valóban Sándor Mária inspirálta az előadást, de nem az ő személyes életéről szól. A mi történetünk egy fikció arról, hogy egy hétköznapi ember belekeveredik a politikába, aminek aztán következményei lesznek az életében, és végül sem a barátai, sem az munkatársai, sem a szociális hálózat nem figyel rá eléggé. Kiesik a pikszisből, elveszíti a munkáját, és tulajdonképpen saját maga ellen fordul. A tragédiával végződő történeten keresztül egyrészt azt vizsgáljuk, hogy mennyire vész ki a szolidaritás a mindennapjainkból, másrészt azt, hogy az állam milyen könnyen elengedi a kezét azoknak, akik a középosztály alsó szeletéből egyszer csak áthullanak a szegénység világába.

A valós történések utólag mintha azt igazolnák, amiről az előadás szól.

– Ahogy a legutóbbi közönségtalálkozón fogalmazott az egyik néző:

tulajdonképpen annyi is elég lenne, ha egy valaki tudna segíteni a másik valakinek, tehát ha legalább a szomszédunkig ellátnánk.

Megöli az összefogás lehetőségét, hogy egyre kevésbé vagyunk képesek megvédeni egymást. Ezáltal hullunk ki a rendszerből. Vannak, akik valamilyen módon képesek fenntartani magukat, de a többség számára a sötét lyuk marad: a zuhanás a semmibe.

Lát esélyt arra, hogy ez a következő harminc évben pozitív irányba változzon?

– Harmincéves távlatban igen. Egyrészt elöregszik ez a politikai garnitúra, másrészt előbb-utóbb elkövetik azokat a hibákat, amiket minden erőszakosan centralizált rendszer elkövet. Nem tudom, kataklizma kell-e, valamiféle csőd vagy emberáldozat, hogy elpattan-e valahol a húr, és erőszakos cselekménybe torkollik-e. Nyilvánvaló, hogy a lakosság túlnyomó többsége nem akarja ezt a kormányt, de másikat sem akar helyette. Nincs meg hozzá az ereje. Egyszerűen leállt a társadalom valódi regenerálódása, és ezt a stagnálást használja ki az Orbán-kormány. Vannak ugyan elképzeléseik, hogy belülről kialakítsák a saját nepotista árnyék társadalmukat, de a sokaság egy lerohadt állammal tart kapcsolatot. A statisztikailag nem mért többség elnyomotti, alattvalói helyzetben van, és nem szívesen nyitja ki a száját, mert úgyis csak a rövidebbet húzhatja a főorvossal, az iskolaigazgatóval, a polgármesterrel vagy éppen a rendőrrel szemben. Amiben élünk az egy velejéig paternalista közeg, amely kulturálisan csak egy maroknyi kisebbség számára elfogadhatatlan. Amíg ez így van, addig nem nagyon történik semmi, de harmincéves távlatban biztosan fog.

Rendezőként mire készül most?

– Egy Zabezsinszkij Évával és Láng Annamáriával közösen írt anyagunkat dolgozzuk fel a bécsi Burgtheaterben Sárosdi Lillával, Nagy Zsolttal és a bécsi társulat három színészével. A téma az, hogy a különféle érzések, illetve érzéketlenségek, a frusztrációk folyományaként végül egy erőszakos, bosszúvágyó, egymás torkát elharapó, folyamatos háborús hevületben élő és harcoló kontinenssé válhatunk, ami sokunknak nem túlságosan biztató jövőkép.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Klasszikus

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Zenés színház

Signor Crescendo

Százötven éve hunyt el Gioachino Rossini. Ebből az alkalomból felavatták a zeneszerző mellszobrát a korszerűsítés alatt és állványok mögött álló Operaházban, ahol a dalszínház énekesei kedvenc áriáik előadásával tisztelegtek az olasz mester előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház díj

Radnóti Zsuzsa kortárs magyar dráma-díjat alapított

A Kossuth-díjas dramaturg – Örkény István özvegye, életművének gondozója – kortárs magyar dráma-díjat alapított, amelynek első átadóünnepsége a Rózsavölgyi Szalonban lesz február végén.
Színház ajánló

Pepita Oroszlán és a FÉM

A FÉM elsősorban színházi közösség, de maga a kulturális tér ennél sokkal többre hivatott. Ameddig kitart lelkesedésünk, minden alkalmat megragadunk arra, hogy nem csak a dráma, hanem szinte valamennyi művészeti ág otthonra leljen nálunk.
Színház kritika

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Színház józsef attila színház

Így ünnepelték Láng József színművész 85. születésnapját

A József Attila Színház a Feketeszárú cseresznye január 10-i előadásán ünnepelte mindenki Dodi bácsiját.
Színház ajánló

Suttogók a FÉMben

A FÉM több lábon áll, hiszen a színház mellett a zene, a képzőművészet szinte ugyanolyan hangsúllyal szerepel a kulturális tér kihasználásában. Ám a legfontosabb, maga a színház is két részre tagolódik: egyrészt a FÉM saját, repertoár előadásaira, s az igencsak színes felhozatalt képviselő vendégelőadások produkcióira.