A 12 dühös ember előadásban szűk térbe bezárt embereknek élet-halál kérdésében kell egyetérteniük, miközben a döntésük hátterében megannyi előítélet, gyengeség húzódik meg. A Négyes esküdt kemény ellenfélnek bizonyul, a rációt képviseli az indulatoktól túlfűtött többség ellenében.
Milyen társadalmi típusnak felel meg ez a logikusan érvelő férfi, aki sokáig kitart a vádlott bűnössége mellett?
A Nyolcas esküdt intellektuális ellenpólusa ő, mindent a logikára, az észérvekre épít. Mentes mindenféle személyes indulattól, személyeskedő hangvételtől. Kizárólag az ügy felé próbálja terelni a másik tizenegy férfit. Szabadelvű konzervatív ember, társadalmi státusz szempontjából ő áll a legmagasabb fokon. Nagy valószínűséggel az egész csapatot meg tudná venni kilóra. Az eredeti darabban bróker, mi nem fejtettük meg a kilétét. Talán az a fajta multimilliárdos, amit Michael Douglas játszott a Tőzsdecápákban vagy Leonardo Di Caprio A Wall Street farkasában. Ez a típus csak elvétve létezik a mai Magyarországon.
Miben nyilvánul meg a szabadelvűsége és a konzervativizmusa?
Konzervatív abból a szempontból, hogy ragaszkodik a joghoz, a törvényekhez, a morálhoz, másfelől szabadon gondolkodik, nincsenek megkövesedett elvei. Az a fajta szabadelvű liberális, mint amilyen annak idején Deák Ferenc volt.
A Nyolcas esküdttel folytatott érvcsatái határozzák meg a játszma menetét, aki elülteti a kételyt a vádlott bűnösségében.
Valóban, kettejüket leszámítva a többiek mellékvágányokra terelik az ügyet a maguk személyeskedő történeteivel.
A Négyes esküdtnek szinte egyetlen fölösleges mondata sincs, minden megszólalása az ügyről és annak a megvitatásáról szól. Nincsenek előítéletei, kizárólag a józan paraszti ész, a ráció felől hajlandó megközelíteni az ügyet.
Mennyire érzed testhez állónak a szerepet?
Tökéletesen, hiszen magamat is ilyen embernek gondolom azzal a különbséggel, hogy nem rendelkezem multimilliárdokkal.
A bírósági tandráma műfaja színészileg milyen stílusbeli megkötéseket vet fel?
Ebben a tézisdrámában ugyanúgy kell megélni az emberi viszonyokat, mint egy jól bepróbált vígjátékban. A különbség csupán annyi, hogy a vicc fent, poén lent helyett itt az érv fent, érv lent módszer működik. Egy a lényeg, hogy nagyon pontosnak kell lenni. Azt gondolom, hogy
minden színház akkor jó, ha minden elemében, ritmusában, tempójában olyan pontos, mint egy jól megkomponált zenemű.
Az ’50-es évek amerikai közegét idézi az előadás látványvilága. Milyen éles áthallásokat mutat a történet a jelenlegi hazai viszonyokkal?
Az amerikai demokrácia annak idején már előbbre tartott, mint ahol mi most Magyarországon tartunk, illetve ahová visszafejlődtünk. Kompromisszumképtelenség, kommunikációképtelenség, két malomban őrlés jellemez minket. Kevés égetőbb kritikát lehet mondani erről az országról, mint hogy semmiben nem tudunk szót érteni egymással, és semmiféle kapcsolódási pontok nincsenek a politikailag ellentétes oldalon álló emberekben. Azért vette elő az Átrium ezt a darabot, hogy a nézőket elgondolkodtassa a felelősségvállalásról, arról, hogy minden kimondott szónak, minden egyes gesztusnak és gondolatnak következménye van. Manapság kardinális kérdés Magyarországon az előítéletes gondolkodás, a migránsozás, a rasszizmus.
Nem véletlen, hogy a 12 dühös embernek ebben a változatában a vádlott egy migráns fiú.
Egyfajta demokráciaideál megtestesítője a Négyes esküdt azzal, hogy a konfliktusokat a maga helyén kezeli, hogy soha nem szakad el nála cérna?
Eléggé egy tömbből faragott pali. Egyedül az indít el benne változást, hogy a számára minden kétséget kizáróan bűnös bűnössége felől egyszer csak kétsége támad. Nem arról van szó, hogy meggyőződne a fiú ártatlanságáról, hanem a másik esküdtben felmerülő kétség hatására úgy érzi, nem dönthet úgy, hogy a halálba küldi. Konzervatív elveket valló emberként a jog alapján a halálbüntetésre szavazna, de mivel nincs száz százalékig meggyőződve a bűnösségéről, szabadelvűként változtat a korábbi döntésén.
A mások vélt igazának a tükrében felülbírálom a saját igazamat, a magamban való kételkedés kultúrája hiányzik belőlünk?
Ennek a történetnek a lényege a saját álláspontod megváltoztatására való képesség, a meggyőzhetőség, ami ebben az országban nem létezik. A jelenlegi hatalomnak az az érdeke, hogy ne is létezzen. Az emberek a legérthetőbb, a legpopulistább, a számukra tulajdonképpen jóleső válaszokat várják. A büntetés, a kirekesztés tűnik a legegyszerűbb megoldásnak, hiszen van elég bajuk a saját életükben. Ezért fogékonyak a legegyszerűbb érvek el- és befogadására.
További előadások: december 21-én és 22-én este fél 8-kor; januárban 6-án délután fél 3-kor, 20-án és 27-én este fél 8-kor.
Címlapkép: Debreczeny Csaba (Fotó: Lakatos Péter, Átrium)