Ez még a rákészülés időszaka, a hosszas sorban állás utáni hotel-becsekkolásé – persze a szerencsésebbek jó ütemben érkeznek, és már élvezhetik is Gyula látványosságait. Merthogy amellett, hogy a színházat ünnepli a város, bőven van mit nézni a színpadon kívül is.
Almásy-kastély Gyulán (Fotó/Forrás: Vass Antónia)
Ott van például a vár és az Almásy-kastély, ami kihagyhatatlan látványosság, de amíg odáig is elsétál az ember érdemes betekintgetni a kisebb utcákba. Mindenhol a múlt vesz körül, a 19. század lenyomata, ennek egyik legszebb példája a Ladics-ház. Az épület egy közel 200 éves polgári család mindennapjaiba nyújt betekintést bámulatos részletességgel, és aki belép, könnyen szembetalálhatja magát a ház egykori lakójával, Borbálával, aki állítólag a mai napig ott kísért. A ház persze nem csak emiatt érdekes,
1849-ben júniusában maga Petőfi Sándor tette tiszteletét Ladicséknál.
Petőfi egyébként nagy tiszteletnek örvend Gyulán, szobra is van a belvárostól nem messze. Az azonban, hogy Shakespeare hogyan kötődik a településhez, már komolyabb utánajárást igényelne. „Vilmos”, aki ebben az évben díszmagyart húzott, hiszen most kizárólag magyar nyelven játsszák, már 16. éve érkezik Gyulára, és a Körös-völgyi sokadalom után az ő előadásaival indul a Gyulai Várszínház nyári évada. A kapcsolat a település és a drámaíró között egyelőre rejtély, de hátha egy emlékplakett valamelyik házfalon választ ad a kérdésre.
A Rómeó és Júlia utcaszínházi előadása a Shakespeare Fesztiválon (Fotó/Forrás: Vass Antónia)
Nyomozás közben is érdemes belemerülni a fesztiváli forgatagba. Mi mással is kezdődhetne egy Shakespeare Fesztivál, ha nem a drámaíró legismertebb darabjával, a Rómeó és Júliával. A Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának harmadéves hallgatóit akár egyszerű járókelőknek is nézhetnénk, ha egymásba karolva nem épp az utolsó eligazításokat hallgatnák a Világóra mellett. Aztán a semmiből hangszerek kerülnek elő és felcsendülnek a dráma jól ismert sorai – ezúttal megzenésítve.
Az utcaszínháznak megvan az a varázsa, hogy a színész váratlan nehézségekkel szembesül, a helyzet pedig még komikusabb, ha az egy néző képében jelenik meg, aki nem törődve azzal, hogy mindenki a járda széléről, az árnyékban figyeli a Montague-k és Capuletek viszályát, leül a játéktérként funkcionáló Világórára.
Júlia megoldja, egy kecses mozdulattal átlép fölötte.
Épülő Tószínpad a Shakespeare Fesztiválon (Fotó/Forrás: Vass Antónia)
Nem kapunk sokat, ez csak egy negyedórás ízelítő a másnapi előadásból, de hangulatos, jól felépített jelenetsor. A közönség hamar szétrebben, a fő attrakció este kezdődik. Addig van idő még egyet sétálni, megnézni a helyszíneket, az épülő Tószínpadot és felfedezni a legjobb cukrászdákat. Hét órakor a Katona József Színház Székely Kriszta rendezésével, az Othellóval érkezik, láttam tavaly a bemutatót, abban a biztos tudatban ülök be, hogy nem fogok csalódni.
Valóban nem, a kezdés csúszik egy kicsit, de ezt leszámítva az előadás gördülékenyen megy. Pedig a díszlet elhelyezkedéséből látszik, hogy a darabot nem ilyen színpadméretekre tervezték. A közönség is nagyjából az ötödik sortól felfele tud csak leülni – a megnyitott nézőtérszakaszon viszont szinte telt ház van –, a távolság játszó és néző között az első sorok üressége miatt nehezen áthidalható. A társulat azonban mindent megtesz, és a varázslat létrejön.
Kovács Lehel Jagóként – csakúgy, mint Budapesten – felszántja a színpadot,
Bányai Kelemen Barna Othellóként talán kevésbé dinamikusan kezd, de aztán szépen építi fel a karaktert és jut el a teljes megőrülésig.
Bányai Kelemen Barna és Kovács Lehel az Othello című előadásban (Fotó/Forrás: Gyulai Várszínház / Facebook)
Furcsa látni, hogy mennyire másképp hat a darab itt Gyulán, mint a fővárosban, máson nevetnek a nézők és máson is háborodnak fel. Nem minden működik itt, hallom a darab közben, ahogy néhányan összesúgnak, hogy „ez nagyon modern”, vagy az egyik zenei betét után megkérdezik, hogy „ez most akkor musical?”. Vajdai Vilmos piros fürdőruhás jelenete is vegyes reakciókat vált ki, ám az első meghökkenés után nevetésben tör ki a közönség. „Már csak ezért is megérte eljönni” – mondja félhangosan a mellettem ülő.
A színészek jutalma percekig tartó zúgó vastaps, a néző pedig az előadás élményén túl útravalót is kap: egy egyedi Shakespeare-idézetet, amivel hazasétálhat a forró gyulai éjszakában:
„Minden, a ki hizeleg,
A nyomorban nem hived.
Könnyű a szó mint a szél.
Hű barátot hol lelél?
Jobb három órával előbb, mint egy perczczel utóbb.”
A XIV. Shakespeare Fesztivál programjai Gyulai Várszínház oldalán érhetők el.
A Shakespeare-napló második része ITT, harmadik része pedig ITT érhető el.
Fejléckép forrása: Vass Antónia / Fidelio
hírlevél
