Színház

Síppal, dobbal... bábbal

2015.09.10. 07:29
Ajánlom
Muzikális színházi alkotók, akik színművész végzettségük ellenére rendezőként is kipróbálták már magukat. Talán épp a mostani beszélgetés rakhatja le egy későbbi közös munka alapjait? Botos Évával és Hoffer Károllyal beszélgettünk.

Botos Éva – Centrál Színház

Hoffer Károly – Budapest Bábszínház

Lapzárta után érkezett a hír, miszerint a Budapest Bábszínház az esőzés okozta károk miatt nem tud részt venni a Színházak éjszakáján.

- Rendszeresen dolgoztok zenés előadásokban. Részesültetek zenei nevelésben?

Botos Éva: Általános iskolában hegedültem és nagyon szerettem az összhangzattant, azt terveztem, hogy egyszer karmester leszek. Ez a vágyam azonban szertefoszlott, amikor a város egyetlen szolfézstanára elment szülni, és így megszűnt az oktatás.

Hoffer Károly: Én is hegedültem, nyolc évig jártam zeneiskolába. Később létrehoztunk egy saját vonósnégyest és egy osztrák-magyar együttesben is játszottam négy éven át. Aztán egy időre abbahagytam a zenélést, és csak akkor került újra a kezembe hangszer, amikor feljöttem tanulni Pestre. A Színművészeti Egyetemen a Lukáts Andor rendezte Cseresznyéskertben már egy klezmerzenekarban hegedültem a színpadon, és azóta is rendszeresen zenélek, ha tehetem.

Hoffer Károly és Botos Éva

Hoffer Károly és Botos Éva (Fotó/Forrás: Adrián Zoltán)

- Van lényegi különbség az együtt zenélés és a színpadon zajló közös játék között?

BÉ: Én annyiból élem meg másképp, hogy amikor igazi zenészek ülnek mellettem a színpadon, akkor lenyűgözve figyelem őket. Persze ha egy olyan színpadi helyzetben találkozunk, mint például a Chicagóban, akkor mindenki a saját feladatára koncentrál. Nekik más a tolvajnyelvük, olyan kifejezéseket használnak, amikre én csak kapkodom a fejem, ezért még jobban oda kell figyelnem.

HK: Nekünk ez azért más, mert

a báb olyan, mint egy hangszer,

ezért mi, ha lehet mondani, mindig együtt zenélünk. Ez még inkább megmutatkozik olyankor, ha többen kell, hogy megmozdítsunk egy bábot, hiszen muszáj, hogy a főmozgató ritmusát, lélegzetvételét kövesse mindenki. Itt van a találkozási pont a zenével. A közös zenélés lényegében egyetértés. Ha nem egyszerre veszünk levegőt, nem egyszerre tartunk ugyanannál az akkordnál, akkor az egész szétcsúszik.

- Éva, dolgoztál már bábokkal színpadon?

BÉ: Még nem volt alkalmam bábokat mozgatni színpadon, de A kis herceg-rendezésemben Szirtes Balázsnak vannak bábos jelenetei, tehát ilyen módon már találkoztam vele.

HK: És fura volt ez a találkozás?

BÉ: Persze, hiszen én ezt sohasem tanultam. Abban mindketten biztosak voltunk, hogy csak a saját korlátainkon belül szabad alkalmaznunk, így aztán nem is vittük túlzásba.

Hoffer Károly és Botos Éva

Hoffer Károly és Botos Éva (Fotó/Forrás: Adrián Zoltán)

- Károly, a Semmi című rendezésedben a Quimby zenekarral dolgoztál együtt. Volt beleszólásod a dalok megszületésébe?

HK: Én ragaszkodtam Kiss Tibiékhez, de hosszú folyamat volt, mire sikerült őket meggyőzni róla, hogy ebből egy jó előadás lesz, amihez érdemes a zenéjüket kölcsönözni. Bizonyos dolgokban határozott elképzeléseim voltak, másokban pedig inkább rájuk bíztam magam. Sok dalt hangszereltünk át közösen, és Tibi elég sokat segített nekem abban, hogy egy kamaratérben hogyan tud jól megszólalni egy ilyen "garázsrockegyüttes", ami a színészeinkből áll. Annak nagyon örültem, hogy az előadásban végre bemutatkozhatott a Bábszínház kiváló zenekara!

- Az Edith és Marlene című előadásban Éva a múlt századi sanzonok világába repíti a nézőt. Számodra mit jelent ez az utazás?

BÉ: Mindig is közel álltak hozzám a sanzonok, és azt gondoltam róluk, hogy könnyen átadhatóak, de amikor komolyabban elkezdtem foglalkozni velük, rájöttem, hogy ez sokkal nehezebb feladat. Edith Piaf olyan minőségben volt képes elénekelni ezeket a dalokat, hogy ember legyen a talpán, aki ebben követni akarja. Azt hiszem, én épp jó pillanatban találkoztam ezzel a csodálatos zenével, ami azóta is nagyon sokat ad nekem estéről-estére.

Botos Éva

Botos Éva (Fotó/Forrás: Adrián Zoltán)

- Továbbviszitek magatokkal ezeket az élményeket a későbbi munkáitokra is?

HK: Az ember minden munkánál újrastartol. A Kabarénál például az nagyon izgalmas, hogy ebben is élőzenére zajlik a játék. A báb műfajától régebben elválaszthatatlan volt az élőzene – sőt a Távol-Keleten ez nem valamiféle kuriózum, hanem a színházművészetben egyenrangú báb és zene –, aztán valahogy ez teljesen lekopott, és most talán újra kezdi reneszánszát élni. Nagyon más minőségű dolog egy bábszínpadon élőzenével dolgozni, hiszen eleve osztott figyelemmel kell lenned, amikor bábozol, és az még egy plusz kör, hogy mindezt élőben megszólaltatott zenéhez teszed. A Kabaré ilyen szempontból rengeteget adott. A társulatnak és személy szerint nekem bábtervezőként is nagyon nehéz próbafolyamat volt, de a végeredményért érdemes volt végigcsinálni.

BÉ: Nekem éppen az Edith és Marlene volt ilyen élmény. Mészáros Márta rendezte az előadást, aki

határozottan tudta, hogy mit akar – ahogy én is.

A végeredmény szerencsére a keményen megszenvedett napokat igazolta és nagyon szeretjük játszani.

- Dédelgettek most olyan tervet, amit szívesen megvalósítanátok?

BÉ: Nekem van egy ilyen. Negyedéves vizsgám volt az egyetemen Ibsen Nórája, és én akkor azt éreztem, hogy ebben több van. Most, ennyi év elteltével azt gondolom, itt lenne az ideje újra megnézni, hogyan tudna megszólalni ez a különös darab. A gond csak az, hogy rendezném is, de játszani is szeretnék benne.

- Egy rendező ül mellettünk...

HK: Igen, már el is kezdett rajta kattogni az agyam, hogyan lehetne ebből egy furcsa zenés-bábos előadás, és milyen bábokat készítenék hozzá.

Hoffer Károly

Hoffer Károly (Fotó/Forrás: Adrián Zoltán)

- Mi izgat egy báb megalkotásában?

HK: Leginkább agyalni szeretek a tervezőasztal felett. Minél több olyan ötletet felvázolni, amit később ajánlatként tehetek a rendezőnek, vagy csak gondolatként hozzá tudnék rakni a darabhoz. Ennek persze van egy technikai oldala is: én megtervezem, nyolc-tíz ember pedig azon dolgozik, hogy megalkossa, amit én megálmodtam. Szerintem ez csodálatos.

- És végül tényleg az lesz ott a kezedben, amit megálmodtál?

HK: Maximálisan. Profi műhelyünk van, nagyon bízom a munkájukban. Ha például a mechanikában elakadok, akkor ők a hónom alá nyúlnak és azt mondják, ezzel ne foglalkozzak, pontosan úgy fog mozogni a báb, ahogy szeretném. Izgalmas dolog egy bábot megmozdítani – a Színházak Éjszakáján mindenkinek lehetősége lesz majd kipróbálni a különböző bábtechnikákat, és ki-ki eldöntheti, melyik a legszimpatikusabb számára.

BÉ: A Centrál Színházban is mindig nagy a pezsgés ezen az éjszakán. Tavaly a Függöny fel!-ből adtunk elő jeleneteket, amiben a nézők is szerepelhettek. Ez annyira magával ragadta őket, hogy

egy idő után azt vettük észre, hogy minket is szinte letaszítottak,

mert ők akartak szerepelni. Hiába, ez a színpad varázsa!

HK: Mi az elmúlt éveket végigzenéltük Spiegl Annával és Szolár Tibivel, így vártuk a közönséget a Bábszínház bejáratánál. Fárasztó, de hálás feladat volt.

Hoffer Károly és Botos Éva

Hoffer Károly és Botos Éva (Fotó/Forrás: Adrián Zoltán)

- Sokan tekintenek csodálattal a színházra és azokra, akik a színpadon elkápráztatják őket. Hogyan fogadjátok ezt az intenzív szeretetet a közönség részéről?

HK: Én későn találtam rá a színházra, így volt lehetőségem megélni a közönség oldalát is. A Színművészeti előtt tanárképző főiskolát végeztem, esténként pedig sokat jártam színházba. A mai napig fel tudom idézni azt az élményt, ahogy elkápráztatva ülök a nézőtéren és körülöttem minden csodálatos. Aztán amikor átkerültem a másik oldalra, rá kellett jönnöm, hogy itt is ugyanolyan hétköznapi embereket találni.

BÉ: Ez így van. Van egy kedves ismerősöm, aki nagyon szereti a színházat, de amikor arról beszélek neki, hogy mi, színészek is ugyanolyan hétköznapi emberek vagyunk, mint bárki más, akkor látom rajta, hogy ő ezt nem akarja elfogadni. Szeretné fenntartani magában azt a tökéletes képet, amit erről a világról dédelget. Ilyenkor csak mosolygok, de persze jól is esik ez a mérhetetlen szeretet.

Találkozzon Ön is kedvenc színészeivel!

Idén negyedik alkalommal rendezik meg 2015. szeptember 19-én, 25 fővárosi színház részvételével a Színházak Éjszakáját.

Résztvevő színházak: Átrium Film-Színház, Bethlen Téri Színház, Budapesti Operettszínház, Centrál Színház, Dumaszínház, Játékszín, József Attila Színház, Jurányi Inkubátorház, Karinthy Színház, Katona József Színház, Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, Madách Színház, Magyar Állami Operaház, MU Színház, Nemzeti Színház, Örkény István Színház, Pinceszínház, Radnóti Miklós Színház, Rózsavölgyi Szalon Arts&Café, Ódry Színpad (Színház- és Filmművészeti Egyetem), Szkéné Színház, Thália Színház, Trafó, Újszínház, Vígszínház.

Vásárolja meg jegyét itt és most!

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

„Minden szerettem volna lenni” – Sinkovits Imre élete képekben

A Tizedes, Dobó István és Tót, a tűzoltóparancsnok a tévénézők számára, Mózes, Macbeth és a Tudós a színház szerelmeseinek. Nem volt olyan szerep és karakter, amelyben Sinkovits Imre ne remekelt volna. A húsz éve elhunyt színészlegendára fotókkal emlékezünk.
Klasszikus

5 különleges eset, amikor Fischer Iván nem „csak” vezényelt

Hetvenedik születésnapját ünnepli Fischer Iván. Egyik legelismertebb muzsikusunknak lenne is mivel hetvenkednie. Legfőbb büszkesége, a Budapesti Fesztiválzenekar évtizedek óta a világ élvonalába tartozik, ő pedig nem egyszerűen karmester: operát rendez és ír, közösségi koncerteket szervez, fontos ügyekben hallatja a hangját.
Könyv

„Egy tájba lépek ki, ahová a másik nem követhet” – 100 éve született Mészöly Miklós

1921. január 19-én született a 20. századi magyar irodalom egyik legnagyobb hatású írója, Mészöly Miklós. Életműve gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják, de több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet is fűződik a nevéhez.
Színház

Herczeg Tamás leköszön a Szegedi Szabadtéri Játékok éléről

Harangozó Gyula művészeti igazgató szintén elköszön a Fesztivál vezetésétől.
Színház

Független alkotóműhelyt hoz létre az SZFE polgársága

A Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása ellen tiltakozó oktatók és hallgatók Freeszfe Egyesület néven autonóm alkotóműhelyt hoztak létre, melynek elsődleges célja demokratikus keretek közé menteni az egyetem 155 éves szellemiségét.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Összművészeti gálaműsorral ünnepli a Vörösmarty Színház a Magyar Kultúra Napját

A székesfehérvári teátrum a komolyzene, a balett, a néptánc és a színművészet legmeghatározóbb alkotásaiból válogat január 22-én.
Színház ajánló

Fikció és valóság találkozása a színpadon

Regényadaptációval és egy való életből merítő vígjátékkal folytatódnak a SzínházTV közvetítései. Az előadások középpontjában ezúttal a folyamatosan elbukó, ám mindig újrakezdő ember áll, aki ballépéseivel és döntéseivel egyszerre válik nevetség tárgyává, miközben görbe tükröt mutat a nézőnek.
Színház szfe

Független alkotóműhelyt hoz létre az SZFE polgársága

A Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása ellen tiltakozó oktatók és hallgatók Freeszfe Egyesület néven autonóm alkotóműhelyt hoztak létre, melynek elsődleges célja demokratikus keretek közé menteni az egyetem 155 éves szellemiségét.
Színház hír

Herczeg Tamás leköszön a Szegedi Szabadtéri Játékok éléről

Harangozó Gyula művészeti igazgató szintén elköszön a Fesztivál vezetésétől.
Színház szfe

107 tanár követeli az őszi félév érvényességét az SZFE vezetésétől

107 tanár – óraadók és osztályfőnökök egyaránt – írta alá azt a közleményt, amelyben követeli az őszi félév elismerését, a teljesítéseket, illetve, hogy fizessék ki a munkájukért a járandóságukat – tudta meg a 444.